A tramini kevéssé intelligens fajta, legalábbis annak alapján, amit itthon megtudhatni róla. Azt mondják, írják, Elzászban többre képes, vastag, tartalmas, elegáns és kifinomult is lehet. A mi sorunk elzászija ebből semmit nem mutatott, Györgykovács simán nyert, egy pluszpontot megért, amit hozzátett a bazalt.

A Gewürztraminerben a gewürz fűszerest jelent, ha minden igaz, noha a nálunk termett traminik sokkal inkább parfümösek. Áradóan azok, míg a szakirodalom által vezető jegynek nevezett rózsa és licsi többnyire a háttérben jelenik meg. A kifinomultság sem jellemző annyira. A magyar traminik kevésbé elegánsan, ellenben határozottabb lendülettel óhajtják leteperni a fogyasztót. Brutálisan illatosak, közepesen testesek, behízelgőek, nem komplexek. Ezzel együtt lehet szeretni őket, csak nem az összetettséget és a kanyarokat kell keresni bennük, hanem a direkt élményt. Miként egy irsai olivér, a tramini is jó szoktatóbornak, mert könnyen érthető, gyakran édeskés, jó inni.

Az utóbbi időben megjelent néhány bor ebből a fajtából – Neszmélyről, Pannonhalmáról, Tokajból –, amelyek magasabbra tették az úgynevezett mércét, ezért jutott eszembe, hogy ideje megkóstolni a kategória javát. Hét versenyző került a sorba, tudom, hogy több is van – nem sokkal, egyébként –, de ezeket véltem előzetesen érdekeseknek.

Pannonhalmi Apátsági Pincészet Pannonhalmi Tramini 2005

Korához képest meglepően sötét, aranysárga, nem különösebben tükrös, nem ígér sok jót. Túl határozottan rózsás és parfümös, az illata tiszta. Ízben elképesztően intenzívek a gyümölcsei és a virágai, ám lomha, a savai gyengék. Másodjára rokonszenvesebb, de nem eléggé, a kívánt üdeség sehol sincs. Cukorkás, és az idővel semmivel sem lesz élénkebb. Parfümösebb igen. 3 pont, mindössze.

Chateau Megyer Zempléni Tramini 2004

Világosabb, szikrázóbb, már ezen a ponton biztos, hogy dinamikusabb lesz. Az illata visszafogottabb, ezáltal elegánsabb is, sok gyümölccsel, kis pörkölt mogyoróval. Szájban is frissebb és kifinomultabb, a savszerkezete szép, és a vége sem rossz, bár édesérzete kissé túlgömbölyíti. Visszakóstoláskor arra jutottam, a legkevésbé traminis tramini ez, az illata mélyül, de az íze egysíkúvá szerényedik. Ezért nem kap többet 4 pontnál.

Hilltop Premium Neszmélyi Tramini Várhegy-dűlő 2004

Aranysárga, tükrös. Szép látvány. Parfümös, de jön mögüle más is, gyümölcsök, virágok. Zamatilag lágy, nem bonyolult, sok alkohollal, kicsit lyukas a korty, lecsengésében becsületes savak jönnek elő, száraz. A testesebbek közé sorolható, de nem izgalmas eléggé. Az illata harmadjára lesz komplex igazán, ám az ízei akkor sem, így marad a jó 4 pont.

Pannonhalmi Apátsági Pincészet Pannonhalmi Tramini 2004

Világosabb, szebb a színe, mint fiatalabb párjáé, és összehasonlíthatatlanul elegánsabb az illata is. Az obligát traminis parfümöket pici animalitás és aszalt barackos jegyek egészítik ki, jólesően. A traminisség ízben furakszik előre, de így is jó a tartása, egyensúlyban van. Van benne élet. Idővel édesebb lesz, de jó inni így is, úgy is. Erős 4 pont.

Györgykovács Imre Somlói Tramini 2004

Világos, traminis, elsőre cukorkás. Másodjára minerális és pörkölt mogyorós, kifejezetten vonzó és fineszes. Szájban bőven van tartása, érdekes, finom. Szofisztikált, nem direkt, az első a sorban, amelyben tényleg van komplexitás. Tiszta, vulkános, kovás. Ezzel együtt meleg és vonzó a karaktere. Igazán jó bor, megérdemli az 5 pontot. Talán többet is.

Hilltop Classic Neszmélyi Fűszeres Tramini 1997

Muzeális bor címkefelirattal került piacra. Előtte hosszú évekig őrizgették Kamocsay Ákosék, mert úgy találták, nagy dolgokra lehet képes. Sötétebb szín, meleg illatvilág, érett, palackbukés, aszalt gyümölcsökkel. Eddig jó. Szájban rengeteg szénsav csípked – orrban nem szurkált, pedig –, miközben ízvilága koros, bár még nem lefelé araszoló bort mutat, narancsos karakterrel. Szóval, kis híján rendben, de a CO2 disszonánssá, harmóniahiányossá teszi. 3 pont.

Domaines Schlumberger Gewurztraminer Les Princes Abbés 2002, Alsace

Elzászhoz képest nagy cég, 140 hektárral. Ez a legegyszerűbb borainak egyike, 2500 forint körül érhető el a Corában. Világos szín, zöldes reflexekkel. Visszafogott illat, kellemes íz, van benne minden, de a cukor rátelepszik, elbillenti. A címke nem igazít el, nagyjából félédes lehet, 20-25 grammal, vagy kicsit többel. Traminis, elegáns, az édessége azonban sok a kevés szeszhez és a még kevesebb savhoz képest. 4 pont.