A 2003-as esztendő az ezoterikában és időjóslásban járatosabb ismerőseim szerint olyan vöröses év volt, amikor is ha Kovács Pisti nekiállt egy sufniban dekopírfűrésszel és némi púrhabbal vörösbort barkácsolni, abból is minimum egy parkeri nyolcvanas és néhány elismerő ejha sült ki. Ha Pistink mindezt még némi tölgyfával is tetézte, az eredmény nagy valószínűséggel hetek alatt viharzott ki a vinotékák polcairól, és borisszák százai zengték róla hónapokon keresztül hőséneküket. A tanninok érettek voltak, az alkohol és a gyümölcs egetverő, a savak pedig ... nos, a savakat inkább hagyjuk.

A kisharsányi szőlészeti és borászati műveknek nemrégiben pattant piacra két bora is az említett évből, ezeket vettük górcső alá egy kisebb szomszédolásba oltott kóstolás keretében.

Vylyan Montenuovo Cuvée 2003:
A legendás 2002-es Montenuovo közvetlen utódja fiatalos, lilás színben mutatja magát. Illata meglehetősen sokrétű volna, élénk, gyümölcsös, cseresznyés, csak az egészre ráülnek a fahordós érlelés vaníliás-pörköltmogyorós jegyei, és ettől úgy tűnik, mintha egy egyszerű bor volna csupán barrique-tuninggal, holott a fa mögött értékes illatok bújnak meg. Némi alkoholos-lakkos kilógásokat is észlelek, ami nem csoda, a címkén is 14% van, ami nem kevés. Némi forgatás után a fás jegyek füsttel egészülnek ki, ami aztán szinte végképp sírba taszítja a gyümölcsaromákat. Szájban édes extraktot érzek, sok, és némileg még zabolázatlan tannint, kicsit laposkás savakat. A tanninok húzása és a tölgyaromák uralják az ízt is, majd később az utóízben is ők maradnak nyeregben némi kesernyévé manifesztálódva. A bor teste közepes, a savak kicsit hiányoznak belőle. Ennek ellenére nekem tetszik, egy jól iható, nem túlontúl szofisztikált, inkább szívmelengető bor. A tanninok kerekedésével még szebb lehet, egyelőre egy nagyon erős 4 pontra kóstálnám, talán megvan az 5 is. Valószínűleg sok fog fogyni belőle, nálam elnyerte a Barrikolt Cseresznyekompót-érdemérem bronzfokozatát.

Vylyan Cabernet Sauvignon 2003:
A 2003-as esztendő - mint fentebb említettem - azon ritka évek közé tartozott, amikor a cabernet tényleg beérett, nemcsak a legendákban és marketingszövegekben, hanem a tőkén is. Bár a világ kabernés asztalánál viszonylag ritkán osztanak nekünk lapot, mégsem mondanám, hogy minden villányi sauvignon-termelőnek virtuális tockosokat kell osztogatni, hiszen néha tényleg születnek igen érett és szép borok e tájon. Vylyanék sauvignonja sem tartalmaz - még nyomokban sem - zöldes jegyeket. Társához hasonlóan lilás, fiatalos színű. Lomhán mozog a pohárban, érezhetően magas glicerintartalommal van megáldva. Illatában fekete cseresznye, csokoládé, olvasztott vaj, pörkölt mogyoró, vanília, vagyis uralkodó fás jegyek. Az alkohol egy picit kilóg, akárcsak a Montenuovonál - a címke szerint is ugyanannyi (14%) került bele - az illat pedig édesbe hajló, ugyanakkor mély, sűrű és gazdag. Ízben is elsőre az olajos, krémes textúra hívja fel magára a figyelmet, melyet hamarost felülír a fa és a némileg még érdes - bár érezhetően érett - tannin. A test inkább erős közepes mint nagy, viszont fájóan hiányolom a kortyból a gyümölcsöt és a savakat. A hosszúlecsengés alkoholos csípéssel, medvecukros édességgel búcsúzik ízlelőbimbóimtól. Fél év múlva ismét meg kellene nézni ezt a bort, bár már most is egy kifejezetten szép, tartalmas játékos. A gyümölcs hiányával és a túlzott fával együtt is karcolgatja a 6 pont határait, de egy erős ötöst mindenképp megérdemel.

Összességében mindkét bor jól megkomponáltnak tűnik elsőre, bár az édes extrakt, a magas alkohol és a hordós jegyek (összességében: az Újvilág) talán túlontúl meghatározzák az ízképüket. Mindkét bornak van még ideje a tanninok megzabolázására, érdemes lesz őket pár hónap múlva újrakóstolni.