A magyar borászokat mostanában sokan piszkálják nagy kedvvel, divat lett ez úgyszólván, de szerintem legalább ketten vannak, akiket soha nem bántana senki. Az egyik természetesen Szepsy István – a másik meg nem más, mint Fekete Béla Somlón.
Béla bácsi boraival – ezt a bácsizást meg bátyámozást nem nagyon szeretem, de Feketéről nemigen lehet máshogyan beszélni – valamikor a 90-es évek második felében futottam össze először, finom, minerális, tiszta ízű hárslevelűkre és juhfarkakra, izmos furmintokra és chardonnay-kra emlékszem, noha a legendás 93-as hárshoz sajnos nem volt szerencsém. Sokáig ő jelentette számomra – nyilván mások számára is – a Somlót, párban Györgykovács Imrével. Két egészen kicsi termelő. Feketében a rengeteg energiát becsülöm a legtöbbre, talán nyolcvan is megvan már, és amikor legutóbb találkoztunk – egy-két év eltelt azóta, de remélem, még mindig ez a helyzet –, akkor is tervekről, bővítésről, telepítésekről beszélt lelkesen.
Béla bácsi jó ideig nagyon hosszan szerette érlelni a borait, erről a kereskedők részben lebeszélték.
Fekete Béla Györgykovácshoz képest már-már óriás, van vagy három hektárja, közepesen jó területeken – de hát ami a hegyen kövön terem, az szinte mind pompás –, és bár a borkészítés során semmiféle blikkfanggal nem próbálkozik, többnyire minden rendben van, ami végül palackba kerül. Műanyag tartályok, koros fahordók, odafigyelés, ennyi. Nincsenek tökéletesen kidolgozott sztenderdek, a színvonal emiatt néha egyenetlen, előfordul, hogy egyazon fajta egyazon évjáratában is belefut a vásárló egyfelől egy szép tartású, gazdag, másfelől egy ellaposodott, szagos borba, de utóbbiakhoz hál' istennek nem gyakran volt balszerencsém.
Béla bácsi jó ideig nagyon hosszan szerette érlelni a borait, erről a kereskedők részben lebeszélték, van, ami már a szüret utáni két éven belül kikerül a piacra. Kétségtelen, fiatalabb állapotukban többet mutatnak gyümölcsből, emiatt talán megérte meggyőzni az idős mestert, meg hát a minerális alapra épített összetettség úgyis kialakul később a palackban.
Nem túl bonyolult bor, de annak, aki Somlót szereti, be fog jönni ez is.
A furmint nem a legfontosabb Fekete-fajta – a Somlón eleve sem az –, Béla bácsi inkább a hárslevelűből tudja kihozni a maximumot. A 2003-as furmint a meleg évjárathoz illő módon érett gyümölcsösséggel indít, sűrűvel, de nem frissel, valahogy összerendeződött, palackbukésodott már a matéria. Pontosan mikor palackozták, nem tudom, de ez a példány jó ideje nálam volt már. Az ásványosság nem marad a háttérben, ízben közepesen vastag, jó tartású. Megvannak a savak is, noha nincsenek sokan. Ám annyira elegen, hogy a struktúra rendben legyen, és az utóíztől se legyünk kénytelenek túl sebesen búcsúzni. Nem túl bonyolult bor, de annak, aki Somlót szereti, be fog jönni ez is. Nálam 5 pont, kicsit szűken.
Utolsó kommentek