A rizling-alapellátás egyik oszlopa a Nagy Fehér Főnöktől, és egy Mura-zugi kevert a Csörnyeföldi Kézmívestől.
Szeremley Szemelt Rizling 2004
Szeremley olyan a borban, mint Bácsi Sanyi a fociban: nem lehet rá igazán haragudni, hiszen voltak szép napjai, és remek anekdoták alanya. Mi is böködtük eleget a Nagy Fehér Főnököt (kimeríthetetlen cash-forrásaival meg politikai partizánakcióival), de a titkát nem fejtettük meg. Szeremley Huba igazi hungarikum. A Szemelt Rizling nem először, és garantáltan nem is utoljára kerül a poharunkba, és soha nem csalódtunk benne (vagy csak kicsit). Egy majdnem arkhimédészi pont a magyar fehérek között.
Ahogy türelmetlenül, azon hidegében beleszippantottam a pohárba, azonnal tudtam, hogy jó helyen járok. Hívtam az asszonyt is, mondván, ez a Szeremley még mindig tud (ill. a Fölföldi Béla). Kristálytiszta, átható rizlingillat. Mint az alpesi levegő, átöblíti a tüdőt, frissíti az agyat. Gyönyörű szőlő-illat meg szőlőcukor, amihez egy kis minerális és fehérborsos díszítés járul.
Kóstolva, sajnos, visszatérünk a gravitáció világába. Az illat szárnyal, de a test erőtlen. Elfogy a szusz, oda a lendület. Félreértés ne essék, egyáltalán nem rossz kóstolni, ízlelgetni, inni, csak az illat egy másik dimenziót ígért. Kissé karcsú. És a savak sem a legiskolázottabbak.
Sehonnai bitang, akinek ilyesmi megfordul a fejében, de komolyan mondom: ha igazán jót akarunk, vegyünk egy palack 2003-ast meg egy palack 2004-est és mixeljünk belőle egy pazar Szeremley Szemelt magnumot! Az garantáltan 6 pont. De azért az évjárat-tiszta 2004-es is megér 5-öt.
Bussay Esküvé 2005
Bussay Lászlót mindenki szereti, én meg, mint zalai emigráns, különösen. A 2003-as Szürkebarátja meghatározó élmény volt, és a kései Olaszrizlinget is visszasírom. A Borbarátok 7x7 című riszájkling almanachban Alkonyi László egyenesen így fogalmaz: „Ha Bussay László nem Csörnyeföldön, hanem a Balaton északi partján vagy Tokajhegyalján kezdett volna a borkészítésbe, alighanem már Szepsy Istvánnal együtt emlegetnénk a nevét.” Az Esküvé olasz és rajnai házasítása, és az általában igencsak borsos áron mért Bussay borok között az egyetlen, ami 2000 alatt kapható. Akit érdekel a Bussay-sztori, annak itt egy mélyinterjú.
Tipikus „kézmíves” illat. Nem túl intenzív, ám annál tisztább. Ásvány és virágpor, nyomokban bodza és körte. Hibátlan szerkezetű, szép bor. De: az évjárat valószínűleg nem kedvezett egy igazán karakteres, a borász tudásához méltó rizling készítésének. Nagyon karcsú. A lecsengés citrusos, kissé savanya. Egy kis napfény hibádzik még.
Emlékeim szerint a 2004-es szebb, és talán még az is kapható (ennek még utánajárok). Tartok tőle, hogy aki ezzel kezdi a Bussay-borokkal való ismerkedést, nem fogja érteni, hogy mire föl a nagy felhajtás. Ám a mi kis rizling-odisszeánk keretein belül, a prekoncepciókat mellőzve, a 2005-ös Esküvé 5 pont.
Utolsó kommentek