Annyiszor írtam már le, hogy a rozé lepereg rólam, vagy én pattanok le róla, hogy a rosszul leplezett önismétlés helyett inkább linkelek. A memóriámban összesen három gyorsan előhívható rozé-adat található: (talán) az első (fában eltett) St. Andrea rozé, amiből kiderült,…

Ha leporoljuk időről-időre előhúzott kékfrankos-radarunkat és vetünk rá egy pillantást, számos fényes folt rajzolódik ki a szemünk előtt. Vitatkozhatunk arról, hogy a legélénkebben izzó pontok Sopron vagy Gyöngyöspata környékét pettyezik-e, de mindenesetre majd mindenfelé…

Úgy tűnik, stafétában végigkísérjük a Szeleshát Pinot-k évjáratait: hét és nyolc után nekem a kilences jött (be.) Egyébként mostanában mintha kevesebbet hallanék róluk, viszont a boraik könnyen lehet, hogy jobban fogynak. Ha így van, akkor nem érdemtelenül, hiszen például…

"Szüksége van Magyarországnak nemzetközi fajtákra? Ezt a bort kóstolva elfelejthetjük a kérdést" – ezekkel a szavakkal vezette fel Jamie Goode a Kreinbacher syrah-t a Pannon Bormustra Közönségnapjának mesterkurzusán. A következőkben pedig azt tette hozzá, hogy a…

Idén sem maradt el a Balkán-kurzus a VinCÉ-n, bár ezúttal Horvátországra és Szlovéniára koncentrált a mezőny. A borokat a Decanternek a Közép-Európai régió boraival foglalkozó munkatársa, Darrel Joseph mutatta be.  Érdekes, de a kóstoló végére leginkább a magyar borok…

Nagyon rákapott a magyar a pinot-ra, illetve ezt nem tudhatom, de a borászaink biztosan. Szinte nincs olyan jegyzett pince, amelynek ha van egyáltalán vörösbora, az ne pinot noir volna. Az elmúlt években a legváratlanabb helyekről derült ki, hogy titokban évek óta pinot-t babusgatnak…

Ha a téma, mármint az oportó, akár csak érintőlegesen is szóba kerül, rendszeresen utalást teszek egy bizonyos korai élményemre, mely az évek távlatából egyre inkább valószerűtlen hivatkozási ponttá látszik zsugorodni. Arra tett kísérleteim, hogy a jeles portugieser egy…

Az elmúlt hónapokban rengeteg pinot-t kóstoltam, szigorúan magyart. Nem, ez még nem az egészséges fogyasztói patriotizmus, csak nem akarom egyetlen palackra elkölteni a család éves valutakeretét. Másrészt az egy évtizedes cabernet-zabálástól meggyötört garatom borogatást…

Minimum félévtizede minden évben megkóstolom a legismertebb egri fehérbort (vagy az még mindig a Thummerer Királyleányka?). És konstatálom, hogy név és címke továbbra is verhetetlen páros, aztán megkóstolom, és elpárolog a lelkesedés. Fás, lágy, rövid – a szabvány…

Idén végre sikerült eljutnom a Borjour Magnumra. Szerettem volna odaérni a kezdésre, de végül fél óra késéssel érkeztem, ekkorra már tele volt a placc, picit el is fogott az aggodalom, ez volt a látkép a felső szintről. Én lemaradtam a két évvel ezelőtti szuperteltházas…

Édes és nem tokaji. Bevallom, nem sok reményt fűztem hozzá, inkább a barátok közt osztogatott szárazra fogadtam volna. Alig több mint egy éve vörös és fehér is így volt vele, én sem vagyok igazán édesszájú. Történt ugyanis, hogy megkeresett Bácsi Zoltán azzal, hogy…

Nem a fehér boraikról ismerjük a Weningeréket, ráadásul ezt rejtegetik, legalább is a honlapjukon nem találom sehol. A pincénél viszont vele kezdtük a kóstolót és milyen jól tettük. A Gemischter Satz, ahogy neve is utal rá, hagyományos Bécs környéki vegyes telepítésű…

Akármekkorát merítünk, mindig kiderül, hogy nem elég nagyot. A borút derűre konvertáló tuti tippeket rendre kihagyjuk. Én legalábbis ezt olvastam ki az Oportóhét kommentjeiből. Szemes nélkül komolytalanok, Vylyan nélkül súlytalanok vagyunk. Ezen ne múljon! A Szemes amúgy is…

Kisebb elmaradást igyekszünk most pótolni, mielőtt még úgy tűnne az olvasó számára, hogy bizonyos borokról vagy műfajokról egyszerűen megfeledkeztünk. Bordói fajtákból szűrt zászlósborokat  (avagy felső középosztálybeli házasításokat, borászat függvényében)…

Annak idején két posztban is (itt és itt) beszámoltunk az Öreg Király majdnem szűztermésének népmeséket idéző háromféle feldolgozásáról. Az volt a kezdet, ami már akkor is megmutatta, hogy a lélegzetelállító szépségű dűlő kétségtelenül Hegyalja egyik legtöbbre…

Azt hiszem, beleestem a présbe. Pontosabban szólva belekeveredtem a sajtóba. Meghívtak a minap egy borozással egybekötött vetítésre, sosem láttam még ilyet, hát rábólintottam. Aztán helyben kiderült, hogy a VinCE 2012 sajtótájékoztatójáról van szó, csak a széleskörű…

Nem mondanám, hogy jóleső izgalommal teli várakozással készültem tematikus hetünk rám nehezedő részére. Ködbe vesző emlékeim közül még fel-felsejlenek foszlányok jóleső háztáji oportókról, ám ahogy kezdett érdekelni a bor, egyre kevésbé tudott izgalomba hozni ez a fajta.…

Ebbe az epizódba egy kellemes és egy kevésbé kellemes meglepetés jutott. Az előbbivel egy olyan termelő szolgált, akinek a nevével eddig nem túl sűrűn találkozhattunk – igaz, ami igaz, nem is régen startolt még a projekt. Az Anonym Pince egy kis etyeki borászat, letisztult…

December közepén történelmi eseményen vettem részt, a 2009-ben indult J&J Pezsgőmanufaktúra első nagy kóstolójára mentem el. Szentesi József megint nagy és nemes fába vágta a fejszéjét: budafoki pincéjében kézműves borászok erre a célra kihegyezett alapboraiból…

Nagyon keveset tudok az amerikai pinot noirokról. Ilyen borok Magyarországon ma gyakorlatilag beszerezhetetlenek (kevés kivétel azért akad, pl az Irony a Radovinnél), de igazság szerint egész Európában szűkös a kínálat – mintha nem nagyon törnék magukat a termelők, hogy…

Úgy két hónappal ezelőtt az életem gyökeres fordulatot vett. Egy hatalmas zenei gyűjtemény társbérlője lettem, ami a saját nyelvemre lefordítva annyit tesz: kulcsot kaptam a mennyországhoz. Bár a zenehallgatás és társtudományai életem meghatározó hobbija, körülbelül 15…

Úgy kezdődött, hogy a Kézműves Borok Háza kóstolóján Szecskő Tamás zöldveltelinijét találtuk az egyik legizgalmasabb tételnek. Egymás szándékáról nem tudva Octopus és én is terveztük, hogy megfelelő borok társaságban alaposabban is megvizsgáljuk posztosítva a…