négypontosEredetileg két nagypályás rizlingre számítottam, de az egyik lement gombfociba. Somlói polifon és lőczedombi rút kiskacsa. Egy tiszta, egy kevert.

Györgykovács Somlói Olaszrizling 2003

Kedvenc boraim nagyjából három kategóriába sorolhatóak: az egyenesek, a hamupipőkék és a polifonok. Az egyenesek nem állnak elő váratlan meglepetéssel; az illattól a lecsengésig hibátlan ívet írnak le. A rút kiskacsák lassan eszmélnek (máskor sugárzik belőlük az istállószag), aztán kirúgják magukat, és szárnyra kapnak. A polifonok olykor egyben rút kiskacsák is, de a lényegük a többszólamúság, egészen pontosan, hogy az önmagukban nem feltétlenül szép szólamok együtt valami borzongatót alkotnak.

A 2003-as Györgykovács ebbe a harmadik kategóriába tartozik. A terroir, a fajtajelleg, a savak és a hordós érlelés szólamai izgalmas harmóniában egyesülnek.

Kezdetben csalódásnak tűnt a 2004-eshez képest. Az illat kevésbé tiszta és fajtajelleges, a savak nem annyira szépek és teherbíróak.

Mellbevágóan intenzív, némileg késői szüret jellegű illattal nyitott. Pörkölt mogyoró, gesztenyeméz, mandarin és zsírkréta. Aztán az első kortyoktól kezdve lassan összecsiszolódtunk, és már nem a korábbi elvárásokhoz mértem. Ez is nagyon szép, tiszta bor, önálló egyéniséggel. A savak ugyan kevésbé hangsúlyosak, de ami van, az kerek, csiszolt. A kortyban florális és sós jegyek, a lecsengés virágos, citrusos, a legvégén az obligát mandulával. Impozáns szerkezet, olajos textúra.

Gazdag és elegáns bor. Időtlen nyugalmat sugároz. Az évek múlásával valószínűleg még szebb lesz. 6 pont

Jásdi Lőczedombi Olaszrizling 2003

A Jásdi rút kiskacsaként kezdte, és az idő múlásával arányosan szépült. De hattyúnak a közelébe sem jutott.

A Gere rizlingnél már tapasztalt húgyos vonalon indított, amihez kovász és virág illat társult. Idővel a húgy ásványossá szelídült, de az egész alapvetően disszonáns maradt: leveszöldség, őszibarack, szappan (?!), darált dió, cefre. Kóstolva is diffúz, jókora lyukkal a korty közepén. A savak meglehetősen lomhák, az alkohol enyhén éget. A végén mutatóban némi mandula. Komplex és kaotikus. Mintha féllábbal fahordóban, féllábbal acéltartályban állna.

Az értékelésemre félő, hogy a várakozás és az ár ismerete rányomta bélyegét, és vakon kóstolva talán könnyebben észrevettem volna az erényeit. Az viszont mégiscsak zsigeri reakció, hogy nem volt kedvem meginni (persze ott volt mellette a Györgykovács).

Bár voltak tisztább pillanatai, azért inkább 4 pont, mint 5. És ezzel valószínűleg az ár/értéktelenség különverseny győztese. (Kb. 3000 ft)