Egy kategóriájában világklasszis leányka, egy izgalmas burgundi-bordói, egy édes száraz zweigelt és egy hibás palack az ország egyik legrokonszenvesebb borászházaspárjától. Az Orsolya egyedi, érdekes, kézműves és nagyszerű. Lehet és kell szeretni.
Az ostorosi Orsolya pince kétségtelenül egyike a magyar borászat legrokonszenvesebb jelenségeinek. Turcsek Orsolya és Tarnóczi Zoltán családi cége tehát marketingben remek: visszafogott, ügyes megoldások, mondom, rokonszenvesség árad belőlük: a honlaptól a címkéken át a szórólapokig minden személyes, intim hangulatú, játékos, szinte gyermeki (néha már-már infantilis: csak az Orsolya képes a tipográfiatörténet legbénább betűtípusát, a Comic Sanst borcímkén használni).
Az Orsolya igazi kézműves borászat. Kicsi, szinte mikroszkopikus tételek, 500 palack, 300 palack (összesen négyezer egy évben), drasztikus hozamkorlátozások, aprólékos dűlőzés, hordók és vadélesztők. Engemet a 2002-es leánykájukkal vertek le a lábamról: hasonló sűrűségű, komolyságú bort sosem ittam még ebből a fajtából. Aztán jött az olaszrizling is, mire elkönyveltem magamban az Orsolyát a fehérászok közé. Vörösben viszont nem győzött meg: a 2003-as Százrejtekűben (cabernet franc) zavaró zöldességet éreztem valamiért, pedig ebben az évben ritka volt az éretlenség. Nem adtam még föl, őrizgetek egy palackot a spájzban, egyszer majd ránézek, hátha megjavult már.
A minap legális bordílerem néhány palack friss Orsolyával állított be.
Orsolya Ostorosi Leányka 2005 Tag-dűlő
Először a leánykát, persze, az Orsolya ebben a legnagyobb.
És ez a Tag-dűlőből való új leányka is hatalmas. Ilyen nagy, glicerines test nem is tudom, hogyan telik ki ettől a fajtától. Persze, bizonyos korlátokat még a legnagyobbak sem tudnak átlépni: a bor lágy karakterű, hiányzik belőle az a megroppanthatatlan savgerinc, amely az abszolút kategóriában is a klasszisok közé emelhetné. Körtés ízvilágú, határozottan a késői szüret jegyeit mutatja (megnéztem most a honlapon: október 29-én szedték; nem hiszem, hogy egyetlen fürt leányka is tovább maradt volna tőkén ebben az országban), a hordóízek is határozottak, Gál és Heimann viognier-it idézik. A 15-ös, lélegzetelállítóan magas alkohol szinte észrevétlenül bújik meg. Valószínűleg ez a fajta lokális és globális maximuma, ilyenformán tökéletes borászati munka: mestermű a maga kategóriájában. (Csak 555 palack készült belőle, nem könnyű hozzájutni, a legbiztosabb beszerzési forrás talán a Maligán.)
Orsolya Gesztenyés Egri Cabernet Franc 2004
A 2003-as csalódás után félve nyitottam, de megnyugodtam gyorsan. Furcsa értelmezése ez a cabernet franc-nak, annyi szent, de érdekes, izgalmas. Egy bordeaux-i fajta burgundias felfogásban.
Már a színével is jelzi, hogy itten nem villányi típusú, gránittömbszerű franc-ról van szó: a fajtától megszokottnál jóval halványabb, áttetszőbb. Az illat játszik, mozog: csonthéjasok, málna, hordó, néha kicsit lakkos, nyomakszik előre az alkohol (13,5), őszibarack és alma is villan. Nagyon érdekes mixtúra. Az ízben még mák, szeder, vilmoskörte is hozzákavarodik. Magas savak, kifejezetten fanyar a bor, tanninja is nagy, van benne egy erős mattság, mint amikor a sült gesztenye héjas részét eszi az ember.
Nem andalító bor, és nem is klasszikus nagy vörös. Hanem friss, érdekes és izgalmas. Ebben már látszik az Orsolyaság, a pince formálódó vörösstílusa. (Mindössze 288 palack készült.)
Orsolya Ostorosi Zweigelt 2005 Kutyahegy
Szóval a franc után azt gondoltam, hogy abban bontakozik az Orsolya vörösstílusa. Ehhez képest a kutyahegyi zweigelt homlokegyenest ellenkező irányba megy: sűrű, édes, nagy mindene. Ennél édesebb száraz vörösbort én még nem ittam. Ezt még az alkoholra, az extraktra, a glicerinre sem tudom fogni, itt valami kis maradékcukornak lapulnia kell. (Erre vonatkozó információt sehol sem találtam.)
Elképzelni sem tudom, hogy ez a szelíd házaspár miket művelhet a szőlővel, hogy ilyen töménységű bort nyerjen. (A mérföldkőként emlegetett 2003-as Vylyan-zweigelt bizonytalan kis siller az Orsi-zweigelthez képest.) Nekem a szilvalekvár a vezető ízjegy, és az erős pörköléses ízek miatt inkább ilyen karamellizált gyümölcsök, lekvárok emléke derengett föl, sajnos alma is, amit nem találtam túl harmonikusnak. Rengeteg füst. Tanninja markáns, hosszú.
Ez is rendkívül érdekes boregyéniség, bár semmi köze a franc friss-mozgalmas karakteréhez. Édessége miatt akár nagy közönségkedvenc is lehetne, de mivel csak 550 palack volt belőle összesen, aligha ismerheti meg a szélesebb publikum.
Abracadabra 2005
Erre is nagyon készültem: olaszrizling-hárslevelű-leányka cuvée. Sajnos a palackunk hibás volt, valami utóerjedősdi lehetett a dologban, mert nyitáskor szinte pukkant, kitöltve habzott, és olyan szénsavas volt, mint egy két napra nyitva hagyott pezsgő.
Utolsó kommentek