Egy név, amelyet mindenki ismer, aki egyszer már ivott minőségi bort. Fogalom, a villányi triumvirátus legnagyobb ívet befutott tagja. Sztárborász, ha a bulvármédia szerint címkézzük fel. Egy sikeres, tudatos ember, amit én láttam belőle.

Egy spanom – akivel volt egy-két boros műsorbeli közreműködésem (ami szombaton, a 27. szám után megszűnt), de hát ma már az olyan műsorra, ahol nem a borász fizet, ajándékoz, nem vevők a kereskedelmi médiumok, maradnak helyette a Marcsi-féle nyihogásszerű izék – invitált már régóta a délpannon vidékre. Na de nem is ez a lényeg, szóval elmentem. A megbeszélt időpont előtt volt kb. 20 percem a környékbeli szőlőkben bóklászni, bízva abban, találok még tőkén szőlőt. Nos, a szüret szinte mindenhol lezajlott már, de felhívnám a gazdák figyelmét, tessék a szüretelő had körmére nézni, mert nem okozott nagy problémát fürtöket találni a tőkéken. Ami viszont már itt érződött, hogy nagyon szépen érett volt a cabernet franc, amit találtunk, semmi fanyarság, kesernye, saccolva kb. 21-23-as cukorral. A csemegézés után érkezés a Villány határában (Nagyharsány felé) található birtokközpontba, ami a világ minden helyén megállná a helyét, annyira modern hatású, igaz, nekem kicsit tájidegen. Valamiféle svábos stílben jobban tetszene a dolog. (Megjegyzem még, az innen nem messze épülő Sauska-komplexum kategóriákkal grandiózusabb)

Házigazda kedélyesen fogad, azt hiszem, gyorsan megtaláltuk a közös hullámhosszot, gyorsan bevágtatunk a szüret friss levét tartalmazó tartályok közé, megnézzük a murcit, mustot, és kóstolásra bizony a merlot-must (Solus-gyanús!) kimagaslóan kitűnőnek tűnik, már most felfedezhetőek a zászlósborban is megtalálható jegyek. Utána lemegyünk a pincébe, azaz hordótérbe, ami kicsit rideg számomra, fura érzés ez, na. Maradi lennék!? Lefelé menet átvesszük a birtok méreteit, ami jelenleg 68 ha, igaz, a másik céggel közösen (Gere-Weninger 8 ha), ebből kb. 4-5ha nem terem még. A terhelés visszafogott a prémium kategóriánál (15%) és a középkategóriánál (25%), a termékpiramis zömét adó fajtáknál (60%) viszont lazábbra engedett, a rentábilisság miatt. Ha jól emlékszem, 10 családnak ad munkát a szőlőben a birtok, akik utasítás szerint végzik el a munkákat, ahogy kivettem a gazda szavaiból, kevesebb panasz van rájuk, mint sok más borvidéken. Mégiscsak dolgos emberek laknak errefelé, ahogy a környéken minden településen ez látszik is, rendezettség mindenhol. A cégnél a fluktuáció minimális, köszönhető ez a tisztességesnek mondható béreknek és a jó munkakörülményeknek. Rendben mennek itt a dolgok, jó a szervezettség, ez látszik.

A hordórengetegben gyorsan rákerül a szó a tölgyekre, amelyek a fát adják a dongához. Megtudom, hogy a mecseki tölgy cseressége nagyon jelentős, hatalmasat tud borítani gyengébb borokon, ezért óvatosan kell vele bánni. Ennél finomabb alapanyag a somogyi tölgy, de az igazán nagy minőségű a zempléni tölgy, egészen finom szerkezet, szenzációsan jó aromatika. A sorokat piros hasú barrikok alkotják, egymás tetejére is ültetve, látványos.

Az érlelőtérben kóstolt borokról nem készítettem hosszú jegyzetet, inkább csak próbáltam odafigyelni mindenre, és a tapasztalatokat leírni. A borok relatíve magas hőmérsékleten érnek, ami 16-18 Celsius-fok, ez a gyorsan forgó készlet miatt is szükséges. 2005-ös és friss, 2006-os borokat ízlelgettünk, amelyek területenként elkülönítve értek. Elmondhatom, hogy minden minta hozott egy standard szintet, zöldesség, nyersesség nem volt felfedezhető egyikben sem, zamatanyagban gazdagok voltak, amiben eltértek, az leginkább a gyümölcsösség és a vastagság. A pince próbál a hazai kékfrankos, kékoportó, olaszrizling mellett, a nálunk ismert bordói fajtákon (CS-CF-M) kívül másikakkal is kísérletezni, ilyenek a medoc noir, syrah, tempranillo, amelyekből készült borral már a kereskedelemben is lehet találkozni. A syrah egy vékonyabb, gyümölcsösebb vonulatban volt érezhető, talán az ausztrál vonalra hajazott, a tempranillo zömök volt, de kissé harsány, az általam eddig ismertekhez képest, a medoc viszont buja, kerek, fűszeres, harmonikus. Talán ez utolsó hangsúlyosabb szerepet játszik majd a közeljövőben. A merlot szerintem mindkét évjáratban pazar, ennek ellenére a tavalyiból valószínűleg nem lesz Solus, mert nem hozza azt a töménységet, amit eddig nyújtott. A cabernet franc-ból az előző évi már most hihetetlen szép állapotban van, kerek, sima, fineszes és zamatos. Az idei pinot noir pedig végre szakít a klasszikus villányisággal, nem akar túl vastag lenni, hanem inkább játékos. A dűlők közül messze kiemelkedett a Fekete-hegy, volt egyedisége, ami a többinél kevésbé volt észlelhető, persze itt idősebb tőkék teremnek leginkább, ha erre lehet fogni.

A kóstolóteremben megnéztünk pár palackos tételt is közösen, egy tartalmas beszélgetéssel körítve. A borokról a jegyzetek:

Kopár 2003: Nem volt tervezve a bor, de szerencsére asztalra került, számomra az utóbbi idők legnagyobb csalódása a birtoktól. Érett, meleg áramlattal kezd, később halványan tűnik fel, gyümölcs csak nagy képzelőerővel. Szájban robusztus, sok tanninnal, ami édes, de mellette kesernyés is. A kilencvenes évek eleji rusztikus stílust viszi. Utóízében felbukkan egy finom kávésság, kis tejszínnel, közepesen hosszan cseng le. Meglátásom szerint a bor jó alapanyagból készült – még hordómintaként tetszett is anno –, de talán túlzottan sokat töltött hordóban, amitől a váza megmaradt, de díszeit elvesztette. Gere szerint talán pár év múlva kinyílhat, de remélem, nem bántom meg vele, szerintem ebben ő sem hisz igazán. Persze rossznak nem nevezném a bort, messze fölé nő a hazai vörösek átlagának, de ezzel nem megyünk semmire.

Kopár 2004: Gyengébbnek tartott évjárat, mégis már kezdéskor jól indít. Meggyes, fűszeres, lendületes illattal nyit, pici narancshéjra emlékeztető jegy színezi a képet. Szájban kerek, finom érzetű tannin, és kevesebb a megszokottnál. Élettel teli, harmonikus bor, elhagyva a nehéz, rusztikus vonalat. Utóíze hosszú, gyümölcsös, picinyke fanyarság ront csak rajta.

Syrah 2005: Nem az istállós világból való. Inkább újborosan friss, ropogós gyümölcsösség, málnával, eperrel, cseresznyével, meggyel. Élénk savval bír, zamatossága közepesen gyümölcsös, kicsi fűszerességgel. Utóíze közepesen hosszú, savhangsúlyosan ürül ki, de még nem bántóan.

Solus 2004: Meleg, klasszikus pemetefüves, málnás, feketeszedres illat, bujaság. Ízben szintén ezek jönnek, tömör szerkezettel, finom eleganciával, arányos tanninnal. Utóíze karakteres, pazarul gyümölcsös, nagyon hosszú.

CF Selection (G-W) 2004: Friss fűszeresség, csokival, marcipánnal, melegséggel. A csersav kerek, de nem teljesen édeskés, halovány nyersesség felsejlik, de rövid időre, mert ez is buján fűszeres, fineszes, kellő gyümölccsel színezve a képet, utóíze közepesen hosszú, sima.

Cédulás (KF-PN-MN) 2005: Narancsos, fűszeres, meggyes, áfonyás illat, szájban is nagyon összetett, de még nem teljesen kerek, lendületes, jó szerkezetű bor, hosszú, gazdag lecsengéssel.

Arra a kérdésre, miként fér meg a piacon a Gere márkanév alatt az olykor halovány minőséget megütő kékoportó és a Solus, azt a választ kaptam, hogy anyagilag sokak számára elérhető így a név, ezzel talán ráállítható a felfelé emelkedő pályára a potenciális fogyasztó. Mindenki döntse el magában, ez-e a helyes út. Számomra nehezen emészthető ez. A borok árának színvonalát leginkább a fogyasztó határozza meg, ami a felső szinteken jókora sznobsággal párosul. Jól észrevehető, hogy a birtok előre gondolkozik, egyre inkább teret nyer a gyümölcsösségre törekvés az eddigi értékek megőrzése mellett. A gyorsabb érés sok kockázatot rejt, amire szerintem a 03-as Kopár jó példa. Az új fajtákkal való kísérletezés sok meglátásra ad lehetőséget, van, ami meghatározóvá is válhat hosszabb távon. Az bizton állítható, hogy a cabernet franc, merlot lelt leginkább hazára e borvidéken, mostanság alig van valaki, aki cabernet sauvignont ültetne, a kékfrankost meg még inkább ismeretlenként kezelik, ha komolyabb minőségű bor készítése a cél. És hogy mi is a birtok vezérfonala, mihez méri önmagát, mire törekszik? Nem kisebb dolog, mint a bolgheri istenség, az Ornellaia. Ha jól megnézzük a termékpalettát, valóban leesik, hogy a Solus=Masseto, Kopár=Ornellaia, CS Barrique=Le Serre Nuove. Sok sikert hozzá!