Egyik vezérem a cégnél adta karácsonyi ajándékul ezt a bort, és igen! Tudta, hogy szeretem, és hogy értékelem is, volt annyira jó fej, hogy elment egy igazán remek lelőhelyre ahol – anélkül, hogy tudták volna, nekem lesz – kezébe nyomták ezt a palackot.
Orsolyáékat sokan ismerik, akik kicsit műveltebb alkeszek. Apró pince Ostoroson, a falu végében (mondják, mert még sajna nem jártam náluk), ahol dolgos emberek laknak. Tudatosak is, még ha lehetőségeik sokszor gátat szabnak annak, hogy mindig az kerüljön palackba, ami fejben már beérett. Persze nekik rövid az idő, még ha fiatalok is, és aki erre teszi fel az életét, annak még gyorsabban szalad. Jópofa, gyerekes címkéik vidámságot csalnak mindenki arcára, de úgy érzem, van párhuzam abban, ahol tart most a pince, és amilyen képekkel operál. Remélem, nem bántom meg őket, ha azt mondom, csodás a gyermekkoruk. Már születésükkor rajongtam olaszrizlingjükért, aztán mindig tudtak érdekességet, tanulságos dolgokat mutatni, ahogy fejlődtek. De csintalanságok is jutnak tőlük bőven a borisszának. Nagyon jól van ez így, igaz, iskoláskorba érve ezek a hibák már igencsak számonkérhetőek lesznek, de most a felhőtlen örömködés korszaka tart, és nézzük inkább a szép dolgokat, mert van mit!
Már kitöltéskor áradó illat hömpölyög az orrba, érett, húsos besztercei szilva, túlérett meggy. Melegséget sugall, ami a 15,5-ös alkoholnak köszönhető, de nem szúr, és édessége sem tűnik fel, mert hoz magával mást is. Földes, málnás felhőket, erdei gombák illatával finoman átszőve. Mindezeken túl amivel igazán elragadott, az a szőlőfajtára oly jellemző rusztikus, vad jegy, ami, ha megrágunk egy zweigelt szőlőszemet, markánsan megjelenik, és mással össze nem téveszthető. Remek nyitány!
Lendületesen indul szájban is, krémes, puha struktúrával, amelynek felső része érdes, de nagyon is jól áll neki, hiszen ez a fajta, és nem kell populárisra csiszolni minden bort. Meleg, érett, zöldes reflexektől mentes a bor. Savgerincén szépen felfűzve jön a primér gyümölcsösség, hosszan. Ezt szövi át finoman a málna, a szegfűszeg. A hordó is csak éppen annyira segíti, amitől még nem sérül erénye: az erős fajtajelleg. Zamatos, jó szövésű bor, magas extrakttal.
Utóíze sima, selymes, elegánsan ürül ki, picinyke kesernyésség felsejlik, de jól áll ez is. A legvége ázott bergamottos teafilter, a szőlő direkt ízjegyével. Pazar! Nagyon masszív 7 pont (elfogultan nyolcba is simán beférne), egy igazi referencia a fajtából, mélyen beégetve a memóriába. Anno kóstoltam több zweigeltet a sógoroktól, de acélos világuk nem vezetett előre. Ridegek voltak, egysíkúak, sok fával. Ez viszont a vad, valódi fajtabor, egy közel sem tökéletes évjáratból, egy közel sem százszázalékos pincétől. Micsoda jelen, mennyire ígéretes jövőkép!
Utolsó kommentek