Mint ismeretes, nem egy Heimann van, hanem több, köztük Zoltán, aki szerintünk egyre ügyesebben borászkodik a Szekszárdi borvidéken, valamint a bátyja, Ferenc, aki pincépítészetben arat sikereket. Oly annyira, hogy immár szűknek érzi a hazát, ezért megpróbálja megvetni a lábát Ausztriában.

Ennek jegyében kitalálta, hirdetni fog a legismertebb sógorborlapban, a Falstaffban. Előkészítettek mindent jól, már csak ki kellett utazni Bécsbe, szignálandó a szerződést – tudtuk meg első kézből. Heimann Ferencék tehát útra keltek és megérkeztek, ám a helyszínen azzal szembesültek, hogy biznisz nem lesz. Az történt, hogy bizonyos Friedrich Gruber kiütötte a magyar konkurenciát a nyeregből. Értesülvén a heimanni tervekről az osztrák építőmester úgy döntött, egész évesen hirdet a Falstaffban, de csakis akkor, ha Heimann megrendelését lemondják. Így is lett.

Heimann Ferenc azonban több okból sem zabos. Egyrészt azért, mert úgy találja, Gruber nem kiszúrt vele, hanem emigyen fejezte ki tiszteletét, elismerését és megbecsülését. Mégiscsak valakinek érezheti magát az ember, ha megijed tőle a jól menő versenytárs. Másrészt azért, mert a falstaffosok suttyomban – fájdalomdíj gyanánt – meglepték egy terjedelmes címlistával. Ezek után több mint ezer emailben ajánlotta fel szolgálatait német nyelvterületen, és innen-onnan már érkeztek is érdeklődő visszajelzések. Úgyis bemegyek a piacra – mondta eltökélten Heimann. Muszáj lesz, mert itthon mostanság kevesebb a munka. Majd érdekes nüanszként megemlítette, tudomása szerint a több országban otthonosan mozgó Gruber viszont Magyarországon dolgozna szívesen, de ez sehogy sem jön össze neki.

Heimann Ferenc amúgy talán a legfoglalkoztatottabb pinceépítészünk, akinek ténykedését egyebek közt Wunderlich Alajos, Vincze Béla, Fritz József és persze a Heimann família pincéjének kinézete illusztrálja.