Megélhetési kívülállóként a bordeaux-i cirkusz trapézszámain általában csak röhögni szoktam, de a múlt havi brit Decantert olvasva már csípte a szememet az izzadságszag. Steven Spurrier főmunkatárs és párizsi kóstolólegenda azt mondta, mivel a fél világ odavolt 2003-ért, és az egész világ odalesz 2005-ért, ezért aki okos, az a petrezselymet áruló 2004-es bordóiból tölti föl a pincéjét.

Az érvelés megpróbál a ló-szamár dichotómián túlra lendülni, valahogy így: a sokat dicsért 2003 valójában nehéz év volt az észak-afrikai hőség és aszály miatt, sok a szirupos, újvilági torzszülött, 2005-ben viszont hiába alakult minden eszményien, ha az árak megfizethetetlenek. Itt van tehát 2004, ez az észre sem vett hamupipőke, ez a szendergő csipkerózsika, és akibe szorult gógyi és olvassa a Decantert, az vele száguld az overdraftba. A bordói logika lecsupaszítva: a gyengébb évjáratból azért vásároljunk, mert olcsóbb, mint a jó, a jóból azért, mert jobb, mint az olcsó, ergo akár rossz, akár jó az a fránya évjárat, mindenképpen bordóit kell vásárolnunk.

Aztán eljött az igazság pillanata, kóstoltam két 2004-es bordóit, és visszarendeltem az agarakat. Azóta boröntudatom sebeit nyalogatom, és újabb találkozásokról álmodozom. Nem mintha a két 2003-as rosszabb lett volna. Egyébként 2003 és 2004 között a legnagyobb neveket leszámítva nem az ár a fő különbség, hanem az elérhetőség (2004-ből szabad a választás, 2003-ból erősen korlátozott). A 2005-ös árak viszont kétségtelenül bicskanyitogatóak (miért nem lettem hip-hop artist?!). Friss hír, hogy Japánban a bordódílerek a lekötött 05-ösökben fuldoklanak, mert nincs az a gazdasági csoda, ami ezekkel az árakkal boldogulna.

Térjünk a lényegre. Jancis Robinson, Steven Spurrier, James Suckling és a Bordoktor  is megírta a maga esszéjét, én ollózok, ferdítek, tömörítek.

Abban nagyjából egyetértenek, hogy az en primeur idején ezek a borok még rút kiskacsák voltak. Mivel a szüret nagyon kitolódott (később részletezendő okokból), ezért a szokásosnál is kiforratlanabb hordóminták kerültek az asztalra. Másrészt mindenki figyelmeztet, hogy a felhozatal egyenetlen: 2005-tel szemben itt nem minden papsajt, és ami az, az sem annyira.

Tehát milyen volt 2004? Slágvortokban: példátlanul késői rügyfakadás, túltermési válságjelek, szép tavasz és nyárelő, júliusban-augusztusban sok eső, újabb túltermési válságjelek, végül jött a felmentő indiánnyár. A siker kulcsa a metszőolló volt: a nagyok, akiknek volt pénzük/kapacitásuk fürtöt ritkítani, általában szép bort készítettek, a tőkeszegény szegényekkel viszont elszaladt a hozam. Most, hogy már palackban és forgalomban vannak, az évjárat állandó jelzője a „klasszikus” lett, ami a bordeaux-i zsargonban általában a nem teljesen érett, közel sem eszményi évjárat fedőneve. De most nem, esküdöznek azok, akik leírták. A 2004-esek finomak, elegánsak, frissek, jó savakkal, a feketecseresznye helyett ribizlisek, erdei gyümölcsösek, markáns, de érett tanninokkal.

Most már napokban mérhető az idő, amit az évek folyamán satónevek böngészésével töltöttem, és tényleg bele lehet zavarodni. Kurva sok chateau van. Az alábbi nagyon szűk merítés is tengernek tűnhet, pedig szűrtem a tudatlanok bátorságával.

Jancis Robinson kedvencei: Climens, Sauternes; Pichon Baron, Pauillac; Langoa Barton, St-Julien; Smith Haut Lafitte, Pessac Léognan; Lafon Rochet, St-Estephe; Phélan Ségur, St Estephe; Pichon Lalande, Pauillac; Lynch Bages, Pauillac; Léoville Poyferré, St-Julien; Lagrange, St-Julien; Talbot, St-Julien; Canon, St-Emilion; La Conseillante, Pomerol; de Fargues, Sauternes; Doisy Daëne, Barsac.

A Decanterben saccperká ötvenet emel ki David Peppercorn MW. Én a csengés, a megfizethetőség és a bécsi beszerezhetőség szem előtt tartásával a következőket mazsoláztam ki: Phélan Ségur; Pichon Lalande; Pichon Baron; Pontet-Canet; Lynch Bages; Clerc-Milon; d’Armailhac; Batailley; Léoville Barton; Langoa Barton; Beychevelle; Léoville Poyferré; Talbot; Lagrange; Domaine de Chevalier.

A Wine Spectator legjobb vételei: Pontet-Canet; Pipeau; d’Armailhac; Meyney; Poujeaux; Les Ormes-de-Pez és még néhányan mások.

És én ajánlom melegen az Interspar két 2003-as ászát, a 14 eurós Fourcas-Duprét és a 30 eurós Phélan-Ségurt.

Ráérő olvasóink szerkeszthetnek közös metszetet, aztán szervezhetik a beszerzést. Ajánlott helyek: Wine und Co, Interspar, C-und-D, Belvini és Unger Weine.