Megvolt az évad utolsó kóstolója, amelyen a Baronia de Turis borai kerültek terítékre. A szép nagy borászati szövetkezet Spanyolországban, Valencia tartományban található, részletes információt itten találnak. A bemutató azért is ígérkezett izgalmasnak, mert én onnét eddig csak narancsot kóstoltam, bort nem nagyon.
Lelkesedésem kicsit lelohadt, amint megláttam a borok címkéjét. Sajnos igen csúnyára sikeredtek. A csomagolással úgy vagyok, ha valami megnyerően néz ki, félig meg is vettem. Ha ismeretlen borok között válogatok, nemegyszer a címkére hagyatkozva hozok döntést, és megérzéseim általában beigazolódnak. Most nem így történt.
Az estét a cég Belgiumból származó főborásza vezette le, egy kedves, hatvan év körüli úiember, aki hosszú franciaországi munkálkodás után vállalta a spanyol felkérést. Jöjjenek a részletek.
Vinamalata Blanco 2005
Teljes egészéban muscadet-ből készült, nagyon kellemes, üde, friss bor, egyáltalán nem igazolja vissza a sztereotípiákat a meleg éghajlatról és a fajtáról. A délfrancia muscadet-kre hasonlít, kellemesen fanyar, nem túl nagy testű, de könnyen és gyorsan iható. Pontosan olyan, ami a meleg napokra ajánlott. Vancouveri ára $9, abszolút besztbáj.
Tempranillo 2001
Alapvörös a termelő palettáján. Mielőtt megkóstoltam, szkeptikusan azon merengtem, idehozzák nekünk a fáradt, eladatlan raktárkészletet, milyen dolog ez. De ahogy megcsapta az orromat a friss gyümölcsösség, egyből felhagytam az okoskodással, és minden elfogultság nélkül átadtam magam a kóstolás élvezetének. Bizony, élvezet volt.
Az illatban a túlérett meggy szépen keveredik a fahordó kellemes mélységével. Íze csodásan ötvözi a gyümölcsös nyomokat a tölgy hatásával, majd pici szárazság jön a végére. Az oly sokszor tapasztalható gejl hatás sehol sincs, a 12%-os alkoholtartalom is ideálisnak érződik.
Házigazdánk megjegyezte, összes vörösboruknak kell idő, hogy kinyíljanak, ezért ajánlja a kidugózást pár órával a fogyasztás előtt. Ezen felbuzdulva félretettem valamennyit, majd a kóstolás végén erdei gombás és avaros jeleket véltem felfedezni benne. 10 dolláros ára fantasztikus, állítolag az EU-n belül is ennyiért juthatnak hozzá a szerencsések.
Baronia Reserva 2001
Máris jött a hab a tortára, kezdett a társaság begerjedni. Bomba. Félelmetes harmóniában az 50% tempranillo és az 50% grenache, 12 hónap hordóban, két év a pincében, palackozva. Ez a gyönyörűség a borkóstolásban, hogy amikor már azt hisszük, sok mindent tapasztaltunk, beállít egy számunkra ismeretlen termelő, és megőrjíti a tömeget. Mindaz, amit az előzőről leírtam, plusz mélység és előkelőség. Fantasztikus bor, fantasztikus áron, ami itt $12-t jelent.
Baronia Gran Reserva 2000
50% tempranillo és 50% mourvedre. Itt már tombolt a nép, szó szerint, amit a kanadaiak halvérű természetét ismerve mindeddig lehetetlennek véltem. Újabb lépés felfelé, ha lehet ilyen kifejezést használni, bár én a csúcsot már az előző mintánál elértem. Még több erő, még több energia, és mindez nem megy a gyümölcsösség és a frisseség rovására. Lehet, hogy páran megszólnak, amiért frissességet emlegetek egy immár hétéves borban, de ez az igazság. Úgy látszik, a jobb spanyolok ilyenek.
Nem állhattam meg szó nélkül, és elmondtam, eddig elképzelhetetlen volt számomra, hogy így meg lehet állítani az öregedést. Azt a választ kaptam, ha jó alapanyagot használnak, megfelelő módszerekkel, ez igenis működhet. A mellékelt borok ezt be is bizonyították, de még mennyire. Minden kedves alkoholistának melegem ajánlom a céget, ha jártukban-keltükben látják valamelyik környező országban a boraikat, nyúljanak értük bátran, nem mindennapi élménnyel ajándékozhatják meg magukat.
A borász külön felhívta a figyelmünket, hogy ezt a bort fogyasztás előtt egy nappal nyissuk ki, de tanúsíthatom, aránylag frissen kibontva is csodákra képes. A Gran Reserva öt-hat évet pihen a pincében az egyéves hordós érlelés útán. És az ára? Itt $13,50, ami viccesen kevés.
A kóstoló után nem sokkal, a múlt héten elvittem egy üveg Reservát egy baráti összejövetelre. Mindenki áradozott, miért kell nekem mindig ilyen pompás, méregdrága borokat mutogatnom nekik. Pedig ha tudnák. Hát most már tudják.
Utolsó kommentek