Annyira pörög marketingfronton az "Eger mint pannon Burgundia" projekt, hogy néha hajlamosak vagyunk mélyebb megismerés nélkül elmenni délebbi borvidékeink pinot noirjai mellett. Pedig a skatulyázás hülye dolog, mint tudjuk, a pinot noir mint szőlő pedig általában is nagy ívben tesz a marketingre. És teszi ezt jól. Mi pedig ismerkedünk vele folyamatosan, amit meg mi teszünk jól. Néha pedig gyöngyszemre bukkanunk.

A pinot noir talán a legváltozatosabb szőlőfajtánk nekünk, készülnek belőle súlyos tannin- és tölgyszobrok csakúgy, mint elegáns szép savúak, és a legnagyobb mennyiségben megtalálható vékony és metsző acidokkal operáló versenyzőkről akkor még nem beszéltünk. Talán a szőlő érzékenysége, talán a magyar terroir változatossága, talán a kísérletezés törvényszerűségei, vagy egyszerűen csak a fajtával kapcsolatos tapasztalataink rövidsége az oka, de a mi pinot-nk szinte bármilyen lehet, minden palack tartogathat újabb meglepetést a gyanútlanul szemlélődő alkesz számára.

Heimann Zoltán viszont nem kifejezetten a pinot noirjáról volt eddig ismert előttem. Inkább a merlóit és a Cervus/Cervaes vonalat követtem, néhány futó kadarka- és Stílusgyakorlat-élmény mellett. Ez a bor is inkább véletlenül keveredett a képbe, de a legcsekélyebb mértékben sem bántam meg, hogy. A statisztikafüggőknek is adózván pársornyit megemlítendő, hogy alig 1500 palack készül belőle évente, a klónokat pedig még Gál Tibor hozta egyenesen Burgundiából. Fakádban erjedt, és 20 hónapot töltött fahordóban.

Súlyos ónkapszula és natúr parafa dugó jelzi, hogy ha a mennyiség nem is több tízezres, a tartalom komolyan lett véve. Kitöltve igazi "pinós" színt látok: cseresznyepiros, téglavörös beütésekkel. Nem fekete, nem hömpölyög, a koronája sem akarja begörbíteni a pohár szélét. Beleszippantva először meggy lebeg át az orromon, amelyet azonnali hatállyal követ egy kisebb illatorgia: némi vanília, fás jegyek, kakaó, pici dohány és kapor. Nem ver orrba, nem kezdi ki a nyálkahártyát, de nagyon egyben van és szép összhangzatot produkál. Nem akar többnek látszódni, mint ami, és ez becsülendő.

Ugyanez az érzés folytatódik szájban is: nem rombol, nem tarol és nem árad, hanem játszik a bor. Mint önfeledt kisgyerek a hintában, hangos kacajokkal, nagyokat sikkantva, vidáman és mosolygósan. Szép savakat, magas szerkezetet kapunk, közepes testet, pikáns fűszerességet, pazar eleganciát és megkapó harmóniát, valamint szépen besimult fás jegyeket. Nyoma sincs benne a villányiakra jellemző hömpölygésnek, ugyanakkor a savak is inkább játékosak, mint szikárak. Egyszerűen kerek a bor, és szép. Biztos kéz munkája, igazi szekszárdi és igazi pinot. Mosolyra hangol.

Ha picivel fineszesebb lenne, gondolkodás nélkül kiosztanék rá egy pannon klasszis minősítést a vele járó 7 ponttal és lánccal, így inkább azt mondom, hogy vastag hatos (6 pont mint olyan) és szívből jövő ajánlás a jussa.