Valamikor azt hittem, az oportó lehet a magyar agiorgitiko, friss, gyümölcsös, ártatlan, olcsó élvezet. Ez az elképzelés azonban inkább irigységen, mint tényleges érdemen alapult, és az elmúlt évek esetleges mintavételezése semmivel sem juttatott közelebb ahhoz, hogy cáfoljam vagy igazoljam. Most megpróbáltam a felvásárolt szőlővel – ne adj’ isten borral – operáló opportunistákat kerülni, és a kevésbé koptatott nevű oportistáktól vásárolni. A legendás budget borhűtőreklám szlogenjét kölcsönvéve azt mondanám, a parizer mellé fektetésnél mindkettő jobb sorsra érdemes, de a gyakorlatban aligha velük tölteném föl azt a huszonkilenc incifinci helyet.
Herold Pince Villányi Portugieser 2006
Albert gazda már kóstolt Herold-bort, és segélykérését meghallgatva többen is felvilágosítással szolgáltak a háromcsaládi pincészet múltjáról és jelenéről. A jövő valószínűleg fényesebb.
Az egyébként pofás és egyedi címke a pincelíra egyik gyöngyszemével támad arcba: Minden stresszet felold / egy jó pohár Herold! / Mert a legjobb nyugtató / A villányi Oportó! / Bölcsek az ivást / Nem hagyják abba, / Amíg bort kínál / a boros gazda!
Plecsnit is kapott a következő körbélyegzővel: A villányi borvidék aranyérmes bora. Oportónak tényleg szép. Nyitás után az istállóduft nem terít le, sőt, néhány perc alatt elpárolog. Ami marad, az felhőtlen élvezet, sőt komplex: alapvetően gyümölcsös, meggyes, szilvás, egy kis avar- és grafitstichhel. Jó ivású, szilvás-meggyes aromatikájú, közepes testű, élénk bor. Oportó létére extraktban és tanninban is egészen combos. A lecsengés közepesen hosszú szilvabefőttel és földes jegyekkel. Soha rosszabbat!
4 pont (kb. 1300 Ft)
Jekl Pince Villányi Portugieser 2006
Jekl Béla Heroldéknál ismertebb, de azért ő sem egy médiaartista. Ha nagy ritkán kóstoltam borát, általában szerettem – legutóbb egy 2000-es Tercett lepett meg (érett, harmonikus, komplex küvé 7 pont környékén).
Ronda címke. A pohárba öntve egészen sötét szín és illat. Törökméz, meggy, nugát és tinta. Kóstolva testes, tanninos, a szokásos egynyári oportónál jóval fajsúlyosabb. Gary Vaynechuk stílusában: dobos torta enyhén erjedt meggylével. Szinte harapható. Az érett gyümölcsöt, a jelentős alkoholt és a hordótuningot kerek savak cipelik. A lecsengésben kissé csíp az alkohol. A két KO közül ez a felnőttebb, a Herold az "oportósabb".
(erős) 4 pont (kb. 1200 Ft)
Utolsó kommentek