Ami igaz, az igaz, eleinte én is sikítófrászt kaptam ha valaki pl. egy Sauvignon Blanc-ban a frissen kaszált fű illatát vélte felfedezni, de ma már csak mosolygok rajta.

a frissen kaszált fű illatát leginkább akkor érezte a kóstoló, mikor megunván a borral való majomkodását, úgy dobták ki, hogy hason csúszott a vadvirágos tarka réten... ))

tf1, hogy akkor sikítófrászt kaptál? ;-)

Sztem ott lehet a baj, hogy ma már sokan nem tudják mi az a kasza és füvet is csak embermagasságból látnak.

Mondjuk a szarvasgombát még csak-csak megértem. :-)

azon meg egyéltalán nem lepődök meg, hogy pont az amerikai tudósok állapítanak meg ilyesmit...

Ezt rég sejtettem, de engem is visszatartott a tekintélytisztelet, hogy egyszerűen lehülyézzem a szagértőket.
Minden más területen is jellemző a ködösítés, szakzsargon használata, a parasztvakítás, miért pont itt ne lenne?

MalbecNC
Én tudok kaszálni és szoktam is nyáridőben (nem fűnyíróval! A valódi kaszával, amivel apáink még arattak!), így a frissen kaszált fű illatát is ismerem, de valahogy nem találom a SB illatában. Ilyenkor mi van? Marad a sikítófrász? ;)

Ok, még egy kérdés: a lekaszált füvet ki szedte utánad össze?

Én

Akkor már csak egy megoldás van: nem ittál olyan SB-t, aminek frisen kaszált fű illata van! :-)))

Na, jó. Majd írok később még, mert ez érdekes téma, de most mennem kell...

Az ember kapcsolata a borral más, mint a többi élelmiszerrel. Létrejöttének csodája mindenkiből kihozza a benne rejlő költőt, filozófust. Józanul is vad dolgokat mondanak a borról. A hosszú listából csak néhány példa. Hogyan lehet egy folyadéknak struktúrája? Aki azt hiszi, hogy a bor selymes, vegyen a szájába egy darab selymet. Lehet, hogy vannak egy borban animális illatok, de ezzel az érvvel akarjuk drágábban eladni?
A borkóstolás és a borivás kultúrája nem egy beavatottak számára fenntartott vallási szekta, vagy a szabadkőművesek titkos páholya. Nem szabad idegen kifejezésekkel, szakzsargonnal elijeszteni az érdeklődő potenciális fogyasztót. Ilyesmivel csupán néhány buta sznobot sikerülhet elérni, de a tájékozatlan, meggyőzendő fogyasztók tömegeit csak taszítani lehet.
Be kell látnunk, hogy a szaglás és az ízlelés olyan ősi érzékszervek, melyek korábban alakultak ki, mint a látás és ahhoz kapcsolódó képi-fogalmi gondolkodásunk, és pláne a beszéd. Hagyjuk tehát a több száz szót felsorakoztató borkóstolási szaknyelvi szótárakat, és próbáljunk a borral az első pillanatban, minden áttételes, hasonlítós ananalízist megelőzve érzelmileg kapcsolatba kerülni. Bízzunk a természetben, a törzsfejlődés során visszafejlődött állapotában is csodálatos szagló és ízlelő képességünkben. Minden előképzettség nélkül meg fogja mutatni az első lépéseket a helyes úton a borminőség irányába. Minták és tanfolyamok nélkül is élvezni lehet a vörösborok gyümölcsösségét, a száraz borok savait, az aszúk komplexitását. Ugyanakkor előtanulmányok nélkül is utálatosnak fognak bizonyulni a dohos hordó illata, vagy a szúrós ecetsav, a lebomlott savú szappan ízű lágy borok utóíze.
És főleg legyünk egy kicsit szerényebbek. Ha felsoroljuk elődeink leltárát, nem nevezhető dicsőséglistának. Ugye a metszést a szamártól tanultuk, az első borász pedig a részeges Noé volt. Mielőtt a bor körül legyeskedő pincérek, szakírók kárörvendve összedörzsölnék kezüket, el kell árulnom nekik, hogy a sommelier, az eredetileg öszvérhajcsár, aki az utazó királyi udvar tagjainak vizet és bort kínált. Ami pedig a kolostorok kódexmásolóit, az első történetírókat illeti, akik a borról is először írtak, róluk, Anonymus és mások példáján is tudjuk, hogy szívesen írtak kedvezőt azokról a birtokosokról, akik a kolostornak adományoztak.

Nos, én meg úgy gondolom, hogy elsősorban az illat- és ízemlékek a döntőek. Aki műanyag ételízesítőkön nőtt fel, annak azok az illatok és ízek ugranak be. Aki meg a gyerekkorát falun töltötte, és volt lovuk, attól teljesen hiteles pl. a frissen kefélt ló. Aki sokat járt disznóvágásra, az meg a nyers hús meg a bőr illatait tudná felidézni. Persze, nekem nincsen arra keretem, hogy minderre tudományos magyarázatot kereshessek. Ezek csak népi megfigyelések.

Aki évente háromszor teszi ki a lábát a nagykörúton túlra, az meg valszeg azért érez vágott füvet a SB-okban (mármint a legtöbben itthon), mert a legdivatosabb magyar SB-oknak sok borszakértő szerint olyan illata van. És valóban ugyanolyanok ezek az illatok, és ha vki azt mondja, hogy ez bizony vágott fű, akkor sokan elhiszik neki (és ez akár még igaz is lehet). No, szerintem ebben az esetben beszélhetünk tanult illatokról/ízekről, de méginkább átvett íz- vagy illatélményekről.

A végére egy kérdés: szerintetek milyen színű egészen pontosan a Parlament? (mondjuk a Kossuth téri frontja, nem a főbejáratnál)

Re: hegyaljai

"Ugye a metszést a szamártól tanultuk"

hú, én ezt nem tudom, hogy szól ez?

... jól van, örülünk az amerikai tudósoknak is...

biztosan csak én vagyok nagyon egyszerű, de az én olvasatomban a dolog úgy néz ki, hogy az illatok és ízek olyasmik, amiket tanulunk, tapasztalunk és megjegyzünk. Illetve amikkel életünk folyamán találkozunk, és az rögzül realitásként. Mondjuk találkozunk a málnával, és annak az íze mindenkinél úgy rögzül, ahogy érezte. És minden ember másnak érzi valószínűleg, de van egy egyezményes dolog, hogy a málna íz, az milyen, és azt a többség elfogadja és azt nevezi málna íznek. Aki kevésbé képes az ízekre visszaemlékezni, vagy netán sosem kóstolt málnát, vagy neki a málna tökéletesen narancs ízű, akkor Ő ellenkezni fog a málna ízével, amikor valamire azt mondják, hogy az emlékeztet a málnára. Csupán, csak mert az ő realitása más a málna ízéről. Ezért nem találnak sokan szénát, vágottfüvet, akármit, de talának más ízeket, amik nekik reálisak.
A baj csak ott van, hogy annyira megszokottá vált, hogy a borról beszélő okosok mindenfélét mesélnek, hogy mit éreznek a borban, és a másik meg mivel nem ezt érzi, vagy nem így, sokszor hülyének érzi magát. Eleinte volt, hogy én is bizony szarul éreztem magam, mert nem találtam meg a babbal érlelt tök illatát a borban... ma már ez engem nem érdekel, hogy mások mit találnak benne, mert az érdekel, hogy a saját realitásomban én mit találok.
A másik ezzel kapcsolatban meg az, hogy mindez annyira szubjektív, hogy ihaj. Iszonyú jó tokaji bor, ami őszibarackos, meg harmonikus, csodás tétel, azt elég gedvának találom, amikor éppen szerelmi bánatom van. Aztán ha kijöttem a problémából, megint máshogy értékelem... emberi dolog, és szubjektív. Láttam én már istennek kikiáltott borszakértőt versenyen a teljes zavarodottság és bizonytalanság állapotában egy bor felett. Ennyi, emberek vagyunk. És egyes szakemberek, akik kommunikációból nullák, nagyon el tudják magyarázni, hogy én csak nőből vagyok, meg gyakorlatlan, meg tudatlan, mert nem érzem, amit ő, vagy nem úgy, vagy véletlen van saját véleményem, ami ellenkezik az ővével és totál hülye vagyok... nem szoktam elhinni, de sajnos a nálam kevésbé magabiztos embereket szépen bele tudják taposni a füldbe ilyesmivel, és akkor megkapjuk tőlük, hogy mi, akik a bort készítjük és ajánljuk handabandázunk, meg sznobok vagyunk, meg mindenféle... :-( az értelmes kommunikáció hiánya...

sőt, mi még úgy tanultuk, (merthogy a tankönyvben le volt írva, hogy melyik bornak milyen az íze, akár érzed, akár nem, az olyan, vagy megbuksz, fiam), hogy a sauvignon blanc - a farkasalma ízére emlékeztet... püff neki... az egy mérgező növény... vajon ki kóstolta meg, akit erre emlékeztet?...

ajánlom magamat génvizsgálatra :-)))

Kedves genderember!
A legendák szerint a babiloniak észrevették, hogy amikor a szamár lerágta a szőlővesszőket, a fürtök édesebbek lettek.

Kedves borboszi!
A szaglás mint érzékelés a törzsfejlődés során nagyon korán alakult ki, az érzékelő idegsejtek vége rendkívül közel van az információt feldolgozó agyterülethez. Az orrüreg tetején elhelyezkedő szaglógumók az úgynevezett limbikus rendszernek továbbítják az információt, és szoros kapcsolatuk van a hipokampusszal is. A két agyi terület közül az első az érzelmi alaphangulatért is felelős, a második pedig az emlékek megőrzése szempontjából játszik jelentős szerepet. Szemben a látással és a hallással nincs közvetlen – csupán áttételes – kapcsolat a képi-fogalmi gondolkodásért felelős agykéreggel, a fali és homloklebennyel. Azaz a szaglásnak nincs másodlagos agyi központja. Ezért van az, hogy az illat érzékelésének pillanatában azzal kapcsolatban érzelmi viszonyunk rögtön tisztázódik, míg az, hogy milyen is az illat, csak később egy-két tizedmásodperc után, annak a gyümölcsnek, növénynek a nevével tudjuk beazonosítani, amelynél hasonlót tapasztaltunk. A szagok általános kategóriáira nagyon kevés fogalmat használunk, melyek többsége érzelmi állapotot és nem objektív tulajdonságokat ír le. Illat-szag, kellemes-büdös, szúrós-lágy. Tehát az általános kategóriák szókincse korlátozott, amit a köznyelvben illatnak nevezünk, az inkább eredetére utal. Közben az érzékelés az anyanyelvi, képi-fogalmi gondolkodás megkerülésével zajlik.
Hasonlóan érdekes, az a többféle kutatással bizonyított tény, hogy a szagokra vonatkozó emlékeink mennyire eltérnek nyelvi-képi emlékeinktől. A legrégebbi emlékeink a 3-5 éves korunkban érzékelt szagokhoz kapcsolódnak, vagy az akkor először tapasztalt illatok hívják elő asszociációval a képi, szóbeli emlékeinket. Egy kora gyermekkori képi-szóbeli emlék manipulálható, a családi fotóalbum nézegetésével, egy-egy családi történet sokszori elmesélésével előidézve azt az érzést, mintha mi is ott lettünk volna, mintha mi is eleve emlékeznénk rá. A szagokkal ezt nehéz megtenni.
A szaglósejtek specializáltak, mindegyik csak egy bizonyos molekulára érzékeny. Egy egész géncsalád, mintegy ezer gén – teljes génállományunk meglepően nagy része – felelős azon fehérjék előállításáért, melyek az egyes illat molekulákra reagálnak. Körülbelül tízezerféle szaganyagot tudunk felismerni, és ez az ezerféle szagérzékelő fehérjemolekulát érő hatások kombinációjaként értelmezhető.
Az zamat fogalmi meghatározására ismert egy olyan álláspont is, hogy tulajdonképpen azoknak a gázoknak az illata, amelyek a szájban a rágás és felmelegedés közben szabadulnak fel, és hátulról jutnak be az orrüregbe.
A kellemes étkezéshez, borhoz kapcsolódó illat és ízélmények rögzüléséhez fiatalnak és éhesnek kell lenni! Ki volt éhes a mai húszévesek közül 3-8 éves kora között, amikor ezen ízélmények a gyűjtésének van itt az ideje? Ezért fontos akár ötvenévesen is megkóstolni a lehetőleg sokféle gyümölcsöt, vadvirágot, persze kerülve azt a törpe kisebbséget, amelyekről közismert, hogy mérgezőek. Más a dió íze, amikor a magról még könnyedén le lehet húzni az éppen, hogy csak sárguló hártyát, mint amikor már enyhén avasodva összedarálják süteményhez.
A növények, gyümölcsök, magok és termések száma nem végtelen, de így is adnak egy egész életre való kóstolási programot. Ezeket az elemeket felismerve a borban nem csupán megalapozottabb lesz a borkóstoló ítélete, és nem csak meggyőzőbb lesz a borról hivatásszerűen beszélők marketing üzenetté átalakítható leírása, de az ízélmények felidézése kiegészíti a bor élvezeti értékét.

A probléma az, hogy a borleíró úgy tesz, mintha a bort írná le, miközben valójában saját érzéseit foglalja írásba. Azokat az érzéseket, melyek az adott pillanatban, adott hangulatban, adott ételek fogyasztása és adott borok kóstolása után tolulnak fel benne.
S aztán ha ugyanazt a bort más kontextusban szervírozzák az illetőnek, akkor sok esetben egészen más leírást ad: akkor épp más érzések dominálják a lelkivilágát.
Vagyis csak a látszat az, hogy a leírás a borról szól. Valójában a leíróról. Annak is csak egy pillanatáról.
Nem tudom sírjak vagy nevessek, amikor kísértetiesen hasonló borok esetében (legyen azok csúcsvörösök vagy első osztályú furmintok)gyökeresen eltérő leírásokat adnak a "hozzáértők". Erre a "szakmára" fokozottan áll az a közkeletű megállapítás, hogy "összeesküvés a laikusok ellen".

Kedves hegyaljai

Köszönöm!
Mindig is szerettem a csacsikat. Most már a babiloniakat is.

Az amcsiknak jó sok idejük van, hogy ilyen dolgokkal foglalkoznak. Én nagyon szeretem a frissen nyírt fűnek az illatát és az is lehet, hogy a SB-ban felfedezhető ilyen illat. De úgy hiszem kétféle bor van: jó meg rossz. Iható, meg kiköpni való. Hogy ki milyen illatot érez az igen csak szubijektív dolog. Pl. van akinek van hallása és játszik valamilyen hangszeren vagy éppen énekel és van olyan, aki meg szeret énekelni de se hangja se hallása. Ettől őt még nem kell megvetni.

Csak hogy szemléltessem az ilyen "eredmények" komoly(talan)ságát, következzen a "szovjet tudósok bebizonyítják, hogy Petőfi Sándor nem tudodd verset írni" c. gondolatkísérlet.

A szovjet tudósoknak a fülébe jut, hogy Petőfi Sándor versei forradalmi hevületet váltanak ki a hallgatókban.
Ez politikailag is fontos, úgyhogy ellenőrizni kell tudományosan. Persze egy kísérlet nem tudományos, amíg nem tartjuk az ÖSSZES lehetséges változót kézben... vagy ki nem oltjuk az eltéréseket egy kellően nagy és reprezentatív minta használatával. Ki is válogatnak hát ötszáz embert a kommunista világ minden tájáról, Kínától Kubáig, férfit és nőt, időset és gyereket, a populáció tényleges arányait tükrözve.
Mivel most Petőfi Sándor verseiről szól a kísérlet, különösen oda kell figyelni, hogy valóban ezt mérjék, és ne mást. Ezt a kérdést a felolvasó megfelelő kiválasztásával oldják meg. Hogy az ő prekoncepciói, hozzáállása nehogy véletlenül, tudat alatt is befolyásolják a kísérlet eredményét, egy magyarul nem beszélő, a KGB által kiválasztott, teljesen jellegtelen hangú és kinézetű szibériai nőt választanak felolvasónak, akinek gondosan betanítják a vers helyes, irodalmi kiejtését.

Indul a kísérlet, ül az ötszáz kiválasztott, elektródákkal a fejükön, vérnyomásmérővel és egyéb műszerekkel felszerelve, és a szovjet hölgy elkezdi monoton, jellegtelen és hangsúlytalan hangon:
t a l p r a m a gy a r
h í v a h a z a
...
és így tovább.

Az eredményt alighanem felesleges ecsetelnem. Ha valaki, akár személyesen, akár mint tudományágának büszke képviselője, magára ismert, ne aggódjon, minden hasonlóság létező tudományágak létező kutatásmódszertanával 100%-ig szándékos volt.

A szép szobrok, festmények, versek számomra örömet okoznak, és ugyanígy a szép borok is. De nem vagyok szakavatott értőjük, nem tudom megfogalmazni, hogy miért szép (vagy nem az) valamelyikük, ezért örömmel és érdeklődéssel olvasom, hallgatom azokat, akik képesek a kialakult képzeteik megfogalmazására.

Kedves etna, már mi a búbánatot fogalmazna meg egy ember egy ember alkotta tárgyról, ha nem a saját emberi véleményét? Én, meg te pedig erről alakítjuk ki a saját emberi véleményünket, és így tovább évezredeken át.
Vedd ki a szubjektumot, és megkapod az OBI vizsgálati eredménylistáját. De nem a bort magát.

Sokaig nevettem a szoke bagolyszemuveges forman aki az egyik fozos musorban rendszeresen eloadta hogy milyen erdei gyumolcsoket erezhetunk egy-egy vorosborban, mignem egyszercsak valahogy rajottem (najo, nem magamtol, borasz volt a baratnom) hogyan kell ugy szagolni, hogy valoban erezzem az aromakat. Egyes vorosborokban igenis abszolut erezheto a vanilia, az afonya, a szeder vagy a malna illata, es a sauvignon blanc-ban (a jo sb-ban!) tenyleg fel lehet fedezni valami olyan "zold" illatot, amit szamomra teljesen ertheto modon neveznek friss szena illatnak.
Szoval kit erdekel mit magyaraznak az ilyen kutatasra raero amcsik, sajnalhatja, aki nem erzi ezeket az illatokat, mert a jo bor elvezeti ertekenek legalabb 30%-atol elesik. Szerintem.

Ebben a cikkben sántít egy-két dolog:
A tudományos megállapítás nem arról szól és nem is azt támasztja alá, amit a cím üzen, hogy a borszakértők nem éreznek semmit, csak süketelnek össze-vissza.

Az a mondat, hogy „pl. a férfi testszag és a vizelet egyik fő komponensét egyesek helyesen vizeletszagként azonosítják, míg mások vaníliaillatnak érzik” nem jelenti azt, hogy a borszakértők nem éreznek semmi illatot, amikor szagolnak, csak dumálnak a levegőbe.
Ugyanúgy nem derül ki a mondatból és az egész cikkből sem, hogy mekkora az aránya a helyesen és a tévesen felismerőknek (kik voltak többen?). Mi van, ha a helyesen felismerők körül kerülnek ki a borszakértők? Ki ül fordítva a lovon? És ha a vaníliások azok, akik nem éreznek ki a bor illatából semmit?
Jó lenne tudni azt is, hogy szabadon írt mindenki, amit akart, vagy volt-e lista, amit be kellett ikszelni, hogy mit érez a paciens, mert ha választani lehetett a vizelet és a vanília között, akkor, aki nem ismerte fel, az inkább a vaníliát választja, mondván, hogy csak nem szagoltatnak vele emberi ürüléket!

„Ám most először sikerült egyetlen génen belül azonosítani azokat a különbségeket, amelyek a homlokegyenest eltérő észlelésért felelősek.” És? Ebből miért következik, hogy a borszakértők túlbecsülik képességüket? A cikkből többször is kiderül, hogy éreznek valamit, csak „másképpen” akkor meg? Helyben is vagyunk, nem?

Ez a cikk és a „kutatások” oda akarnak kilyukadni, hogy hülyék az európaiak, aki beleérzik a borba a terroir , meg egyéb európai sajátosság jegyeit, igyunk csak egyencocacola szerű kaliforniai borokat, humbug az egész, amit az európai és az őket majmoló huncut amerikai borszakértők mondanak, csak szemfényvesztés az egész! Nincs abban a borban semmi egyéb, mint finom bor illat, alkohol és egy megfelelő adag tölgyfaforgács!

Kedves etna! A borszakértő pont azt írja le, amit érez a borban! Mi van ebben kivetnivaló? az is igaz, hogy ha nem is homlokegyenest,de mást érezhet délelőtt és mást délután, attól függően, hogy mit evett előtte, milyen körülmények között kóstol, hogy ugyanazt a bort, amit megbontott délelőtt, vagy egy vadiújat, hogy ugyanaz-e a hőmérséklete, stb. Többet,vagy kevesebbet érez, de az hogy homlokegyenest nem fog magának ellenmondani az biztos!
Könnyen előfordul, hogy különböző borszakértők eltérő véleméynt adnak, mint ahogy az egyik nőért megvadul egy férfi, a barátja meg tanakodik, hogy mi a fenét eszik rajta.

Ha a borszakértők jelentenék neked az irányt, akkor ki kell választani egyet, aki szimpatikus és követni. Ha meg nem akkor meg nem mindegy neked, hgoy melyik mit érez?

Érdemes elolvasni és megérteni a Telegraph cikkét ami interpretálja a Nature vonatkozó cikkét. A legjobb persze az lenne, ha magát a Nature cikkét is fel lehetne lelni (ha lehet kapni akkor ma megveszem).

Akárhogy is, a dolog _NEM_ a borminősítésről szól, hanem arról, hogy genetikailag befolyásolva vagyon az, hogy milyen szagot hogyan érzünk.

Namost kérem aki számára ez eddig rejtély volt az fáradjon vissz az iskolapadba. A szaglás pontosan ugyanolyna kutyaközönságes érzékelés mint a látás, hallás, tapintás amihez érzékszerv kell és a porhüvelyünknek nincsen egyetlen olyan szervecskéje amelnynek a működését ne befolyásolnák a gének. Innentől akár legyinteni is lehetne a dologra.

A Telegraph megkérdezett borértője pedig nem kevés humorérzékkel jegyzi meg a felvetésre, hogy a borivók hülyeséget beszélnek, hogy hát ki nem beszél hülyeséget pár pohár bor után :)

Egyszó mint száz... a Nature írása nem azt bizonyítja, hogy a borértők hülyeséget beszélnének, ezt csak a Telepgraph állítja minden bizonyítás nélkül... nyilván a cikkíró is magához vett pár pohár bort és hülyeségeket gondolt és le is írta :)
De ez nem baj, állítólag az is genetikus, hogy ugyanazt a jelenséget látva más és más véleményt formálunk. Ó, micsoda botrány :)

Érdekes, hogy mekkora vitát gerjeszt egy olyan feltevés, ami borértésnek, mint vitának az alapját kérdőjelezi meg... :)
Amúgy szerintem etnának igaza van. Nem arra akar kilyukadni, hogy probléma-e az, hogy a kóstoló határozza meg a borból származó élmény milyenségét, hanem arra, hogy sokan ezt etalonnak akarják beállítani. Nem azért mondom, de a legtöbb bor hátsó címkéjén kapásból ott van, hogy milyen. Az meg igen kevésen van rajta, hogy mondjuk - aláírással jelezve - ez "csak" a borász véleménye.
Az emberek többségét ez szerintem megtéveszti. Objektívnek tünteti fel az élményt, aztán sokan csak néznek, hogy miért nem érzik ezt... És lehet, hogy a kedvük is elmegy az egésztől.

Kedves Karthasz,

gimnáziumi magyarórákon folyamatos leszúrásban volt részem, mert nagyon sok mondatomba a 'szerintem' szó is benne volt. Ma már látom, hogy igaza volt a tanárnak. Ha explicit módon nem hivatkozok más személyre, akkor amit mondok az mindig a saját váleményem, 'szerintem' értendő.
Tényleg hitelesebb lenne a hátcímke, ha a borász minden mondatában ott lenne a 'szerintem'?
Szerintem nem :)

Szamomra ez a cikk a bizonyitek arra, hogy a pajtasomat es engem elvittek az idegenek, gonoszul megkiserleteztek, manipulaltak a genjeinket es meg a tudatunkat is modositottak.

Tortent ugyanis, hogy a multkor egy kivalo elzaszi rizling felett 15 percen keresztul izzadtunk, korbacsoltuk a hatunkat, szoritottuk okolbe a kezunket, amig sikerult egy hasonlatra lelnunkk. Szinte egyszerre bukott ki belolunk:

"Szerintem citrom" - "Egy biztos, nem citrom"

Köszönöm a nyelvtani helyreigazítást, máris tanultam valamit. Még jó, hogy Te nem követtél el ilyen hibákat.. :)
De én nem azt mondtam, hogy a "szerintem" szó kellene, hogy szerepeljen a címkén (főként nem a hitelesség miatt), hanem azt, hogy - sok esetben - egyáltalán nem véleményként jelenik meg az, amit akárki, akármilyen okból, akármilyen élmények alapján, oda biggyeszt...
Mert pl.: nincs is aláírás a címkén.

Kedves borissza barátaim,
az a helyzet, hogy én sem tudom igazán elkülöníteni az illatkomponbenseket a borban. Én magamban általában előzőleg kóstolt borokhoz szoktam hasonlítgatni az aktuálisat. Néhány kivétel van, pl. a Frittmann Kadarka 2003, aminek egyértelmű, tiszta és intenzív málnaillata van, egyes tokajiknál a mézes-hársas aroma. Továbbá bizonyos somlai borok kinyitásakor valami "büdöszokni" vagy "avas, levágott fű" illat jön elő (vagyis valami amin - fehérje bomlástermék). Ezt hívják animalitásnak? Eleinte borhibának gondoltam, de most már szinte védjegy a számomra. Biztos nem magát az illatot szeretem, hanem a hozzá kapcsolódó ízek ígérete vált ki kellemes gondolatokat.
(Mellék: a gombászkönyvek is leírják a gombák illatát. Itt is van ánizs, keserűmandula, gyümölcsös, stb. illatjegy. Van egy olyan is, mégpedig pl. a kiváló kucsmagombáknál. hogy "spermatikus". És tényleg...)

az egy dolog hogy mit érzünk a borban ez mindenki magánügye (élvezete). egy másik dolog, hogy hogyan került bele az az illat vagy íz.
a múltkor hallottam vkitől, hogy őt nem érdekli mitől jó megnyerő illatú ízű egy bor, nem zavarja, ha ezt segédanyagok útján érik el. Ilyen vélemény is van. Ő már nem az istenek ajándékát fogja inni.

Ezt a 'nyelvtani helyreigazítást' nem értem, de inkább magánban rendezzük le (mecsek@citromail.hu) :)
Az aláírással viszont egyetértek, a mi címkéinken egy ideje már rajta van a borász aláírása.
Az viszont komolyan meglep, hogy ilyen ellenérzés van a borokban fellelt/vélelmezett illatokkal, ízekkel kapcsolatosan. Minden ilyen hülyeségnek minősíttetik, vagy csak azok amiket mi magunk nem találunk meg a borban?
Eper az lehet, mert az szép és jó, de pocsolya nem, mert az büdös és koszos? Vagy hol az elfogadhatóság határa szerintetek?

Ezt a 'nyelvtani helyreigazítást' nem értem, de inkább magánban rendezzük le (mecsek@citromail.hu) :)
Az aláírással viszont egyetértek, a mi címkéinken egy ideje már rajta van a borász aláírása.
Az viszont komolyan meglep, hogy ilyen ellenérzés van a borokban fellelt/vélelmezett illatokkal, ízekkel kapcsolatosan. Minden ilyen hülyeségnek minősíttetik, vagy csak azok amiket mi magunk nem találunk meg a borban?
Eper az lehet, mert az szép és jó, de pocsolya nem, mert az büdös és koszos? Vagy hol az elfogadhatóság határa szerintetek?

Drága emberek! A munkám egy részéhez tartozik, hogy borbemutatókat tartok érdeklődő embereknek, profiknak (borbuziknak, ugye...), illetve kevésbé profiknak.Ahhoz, hogy sikerélménye legyen a kóstolóknak,szüksége van arra, hogy felismerjen ezt-azt a borból, ezért egy illatot megpróbálok többféleképpen bemutatni. Mindíg bemutatom a bor általam felismert összes jó és kevésbé jó tulajdonságát, mert ezt szerintem őszintén kell csinálni. Nevezzetek aberráltnak, de nálam a hosszú fékezéstől a vágott füvön (igenis)át a Donald rágóig minden előfordul. Biztos az emberek velem együtt hülyék, de ezt szeretik, ráadásul egy csomó dolgot egymástól és tőlem függetlenül éreznek a tulajdonságokból.(mert vitatkoznak és ez jó vala) Ki is önthetném a bort, hogy igyad ....zze', de akkor kevesebben jönnének vissza. Márpedig visszajönnek. Lehetek persze génhibás (meg büszke rá), de akkor a többi emberek is azok. Ennyit a cikkről sztem. Üdv.

Kedves EGO,

eltekintve a borbuzi szótól, amitől kiütést kapok, örülök annak amit írsz. Akik téged hallgatnak talán bátorságot kapnak, hogy igenis merjenek beleérezni különféle dolgokat a borba. Lehet hogy tévednek, de -ahogy McMurphy mondta- legalább megpróbálják. És így talán nagyobb örömöt jelent nekik utána a kóstolás. Mi más lehet a cél?

Kedves Jenyei! Azt a szót nem kis éllel írtam. Én sem szeretem a kifejezést, általában meghagyom annak, aki használja. Ha tényleg nem jut jobb eszébe, hívjon úgy bárkit, aki borral foglalkozik. Attól még én pl. tök jól érzem magam a bőrömben. Szerintem mások is. Most viszont idéztem fentről, mert ideillett. A céllal, amit írtál pedig maximálisan egyetértek. Üdv.

Sokminden van itt felsorakoztatva, de nagyjából egy irányba mutatnak a vélemények, így ehhez nem tenném hozzá a sajátomat. Felmerült azonban egy-két gondolat bennem.
BZoltan, szerintem a látás és a szaglás nem teljesen ugyanaz genetikai szempontból, vagyis a minősége még oké, tényleg gének határozzák meg alapértelmezés szerint, de amíg mondjuk egy adott dolgot két ember tuti ugyanolyannak lát, addig nem biztoas, hogy ugyanazt az illatot ugyanolyannak érzi - éppen a felsorolt befolyásoló tényezők miatt. És akkor még a kiváltott asszociációkról nem is beszéltünk.
A "zöld" illat és a frissen kaszált széna nem azonos, ugyanis a széna nem zöld, ráadásul enyhén poros is. Szóval ha valaki zöld illatot érez a sb-ban, akkor azért ne mondja, hogy szénát érez. (Kivéve, ha azt is.)
Ha az emberek többsége állítólag nem jól érzi az illatokat, akkor honnét olyan biztosak a tudósok abban, hogy a kisebbség érzi jól? Vagy miből lehet megállapítani, hogy kinek az érzékelése helyes, és kié téves? Amit többen mondanak, az az igaz? Vagy amit a kísérlet vezetője is érez?
Amúgy az teljesen igaz, hogy ha választani kell előre megahtározott illatjegyek között, az befolyásolja az érzékelést. Ezért van, hogy ha valaki nem érez határozottan semmit, de valaki más kimond egy adott jellemzőt, akkor az rögtön felismerhetővé válik.
De én nem érzem magam bénának amiatt, ha egy borban nem érzek tizenöt féle növényt és virágot. Nekem elég az, ami a legjellemzőbb. Ahhoz meg kell valami plusz, valami különleges, hogy az ember fantáziája szárnyra kapjon és meglódulva mindenféle cifra dolgot produkáljon asszociáció terén. Előfordul azért néha.

kedves Hegyaljai,

köszönöm, sok értékes infót kaptam. Eggyel nem értek egyet, azzal, hogy a szaglás emlékei 3-5 éves korra tehetők. Saját tapasztalatból mondom, hogy sokkal korábbra is. Bármire képes bárki visszaemlékezni, ami az élete során vele történt (illat, érzet, szín, tapintás, hangok, bármi). Ahhoz pedig, hogy az időben a saját életében ennyire szabadon mozogjon az ember, lehet tenni. De ebbe most nem megyek bele. A többi infót nagyon köszi, az ízlelés még emlékeimből nekem is megvolt.

EGO,
te valószínűleg profin csinálod, amit csinálsz. Én is ezt csináltam otthon, és az a jó, hogy hagyod az embereket maguk érezni, és maguk dönteni, így tanulnak, fejlődnek, megvitatják, így vannak sikereik és naná, hogy visszamennek hozzád. Én is mennék, az tuti ;-). Amit fent írtam, azt pl olyan "szakemberekre" értettem, akik nem ilyen profik a kommunikációban.

Ez most hosszú lesz és OFF...
Történt ugyanis velem nyáron, hogy hazalátogattam, és egy elég neves vendéglátóegységbe tértem be, ahol köztudott, hogy sok bor van mindig nyitva, meg minden szupi és ihaj. Nos, nincs a homlokomra írva, hogy egy-két dolgot konyítok a borhoz, és meglehetősen kihívóan is voltam aznap este felöltözve. Mindeneste a vendéglátóhely sommelier-je betértünkkor kérdezte, hogy mit innék. Mondtam neki, hogy most valami közepesen testes, lekerekedett savú, selymes, száraz fehérbort... éppen isteni vacsin voltam túl és ez úgy járt nekem. :-) nos, a fiatalember egy tokaji furminttal kínált. Megszagoltam, és semmi mást nem éreztem, mint eszelős, tolakodó vaníliás illatot, plusz még erős oxidáltságot is. Mondtam a fiatalembernek, hogy régen van már ez a palack nyitva? mondta, hogy nem tudja. Mondom az a bajom, hogy illatban elöregedett és oxidált, semmi gyümölcs, semmi játék, egyáltalán semmi... (2005-ös, egy elég neves pincészettől). Aztán mint hülye gyereknek az anyja elkezdte nekem kioktatólag és földbedöngölősen megmagyarázni, hogy ez tokaji bor, és a tokaji borok oxidáltak. Itt türelmes voltam. Utána megkóstoltam. A savai sehol, Furmint íz és aromavilág sehol, egy nagy üres oxidált korty vaníliával. Mondtam neki, hogy nem tetszik ízben sem, kóstolja már meg, hogy biztos ilyen volt a palack bontásakor is? Megkóstolta, és megint csak kioktatott hosszan, hogy ez egy gyönyörű furmint és fajtajelleges, és ilyennek kell lenni egy furmintnak. Akkor sikerült megint kedvesre rendeznem az arcvonásaimat és nem leönteni a torkán, hogy kóstolja már meg és ne handabandázzon itt nekem. Aztán egyszerűbbek láttam, ha megjátszom ezek után a hülye nőt, aki csak szórakozásból forgatja a poharat, mert a nagyonkól úgy látta. Engem az háborított fel, hogy végig sem hallgata a vendéget, letorkoll, kioktat és fitogtatja a tudását (vagy a tudásának a foghíjjasságát), és mindamellett meg közben udvarol. Egy neves vendéglátó helyen... egy sommelier... ha én nem lennék valaki, aki kóstolt már egypár bort, és nem lehet megvezetni egyszerűen, akkor most olyan vendég lennék, aki csalódott, leforrázott, hülyének nézett és az egész sommelier- és borkóstoló bagázst lehülyézem, mert semmi sem igaz abból, amiket a borokról mesélenk,hogy ilyen, meg olyan illatok és ízek. Szóval kedves EGO, belőled sok kell, és sajnos sok van, aki pedig nem kellene hogy ilyesmivel foglalkozzon. Nu, eltértem a tárgytól.

EGO nagyon jól gondolod és jól is csinálod. Nekem a szórakozásom részéhez tartozik egyenlőre borkóstolók tartása de még fenekemen a tojáshéj...én is pont így gondolom hogy ezt csinálni kell és érdemes! Csak így tovább!

A cikkhez pedig annyit hogy egyik héten káros koleszterinekben hemzsegőnek tartják a tojást következő héten pedig ajánlják fokozott fogyasztását. Szóval amit most állítanak is vagy igaz vagy nem.

Borboszi! Képzeld el szerencsétlen fickót egész nap sznob vagy/és hülye embereknek magyaráz a borról akik csak Tokajt ismerik (de legalább) és akkor megjelenik egy szép nő, szépen öltözve aki nekiáll vitatkozni vele arról amit ő a szakmájának tart. Nem tudja hogy udvaroljon, beégjen, beszéljen vagy hallgasson...ha belegondolok a kihívó öltözetbe az a csoda hogy egyáltalán beszélni tudott...:)
Amúgy meg ez jellemző a magyar vendéglátásra, nem a vendég tesz szivességet hanem a vendéglátó...és mi az hogy nem tudja mikor lett kinyitva? Valószínűleg olyan rég...külön van dugóhúzó ember is alkalmazva?

Boszi az nem a M... n volt?
Be szoktam térni oda régen, ma már hanyagolom. Nagyon udvariasak voltak, de egy idő után rájöttem, hogy betanult szöveget mondanak, mert mikor legutoljára rászóltam a sommelierre, hgoy ne sorolja fel, hogy mit fogok érezni, hagyja meg nekem a felfedezés örömét, inka azt mondja meg, hogy....
Na, a keresztkérdéseimre viszont nem tudott válaszolni, pedig egyszerű kérdések voltak.
Lehet, hogy a te pincéred is csak egy lemezt ismert...

Defter kedves, azt hiszem igazad van, a frissen kaszált széna tényleg nem jellemző az SB-re, én sokkal inkább a Semillonban, olykor Pinot Blanc-ban érzem virág, vagy a szürkebarátban a herba mellett. Az is igaz, hogy fentebb frissen kaszált "fűről" volt szó, az viszont tényleg zöld.

Nagy mezőgazdasági szakértő nem vagyok, de nekem az a különbség a frissen kaszált "fű" és "széna" között, hogy míg az előbbi a frissen "vágott fű" (vágás után pár perccel, félórával , az utóbbi pedig a szárítás előtti napon kinthagyott, "pár napos füvet" jelenti, ami már egy kissé édeskés, poros is, ahogy mondod.

Emiatt talán szerencsésebb is lett volna úgy mondanunk, hgoy frissen "vágott" fű, ami azért már igen zölodséges illatot jelenthet. Az illata egyébként attól is függ, hogy mennyi gaz van a fű között, városi, kertben nőtt fű, vagy a mezőn termesztett.

Valóban szemleszerű. MA ismerteti az angol újság cikkét, amely az amerikai sajtóban megjelent ottani egyetemi híradásokról ad tájákoztatást. Ezek szerint mostanra sikerült kikutatni, hogy miért tudnak a parfűmgyártók évszázadok óta illatokat ellenőrizni, sőt előállítani.

Nekem is pont a parfümök jutottak eszembe, hogy mindegyik cégnél van egy "orr", aki ellenőrzi, és/vagy kitalálja az új illatokat. Meg még az is, amit a nők többsége tud, hogy szinte mindenkin másképp illatozik ugyanaz a parfüm, ezért kell vásárlás előtt a csuklón kipróbálni.

Vajon, ha kivesszünk az egyik parfümből a kulcskompononst és megszagoltatjuk emberekkel hányan fogják kitalálni, hogy az a parfüm, növény, vagy állat?
De mehetnénk a sajtokra is. Némelyik sajtnak olyan átütő szaga van, ami hajadzik a lábszagra, vagy szellentésre. Ki a szuper, aki sajtot vél felfedezni vagy mást?

Malbec, igazad van, hirtelen voltam és figyelmetlen, megesik néha :)
A frissen vágott fű azért is szerencsésebb, mert többen érezték már valamikor, a kaszálás már nem annyira jellemző, és szerintem nem is eredményez annyira intenzív illatot, mint mondjuk egy fűnyíró. De ha arról van szó, hogy "zöld" illat, akkor az emberek többsége erre asszociál.
A parfümöknél pedig bizony sokszor előfordul, hogy az egyes komponensek önmagukban nem különösebben érdekesek, vagy éppen nem kellemes illatúak, összekeverve viszont mindenki képesek levenni a lábáról. Bőrön vagy bőr nélkül is. Ez tényleg nagyon érdekes téma.
Borboszi, szerintem rosszul tetted, hogy visszavonultál, mert így csak megerősítetted a tudatban, hogy biza jól csinálja, amit csinál. Pedig nem. Ráadásul nem mindig szerencsés letagadni, hogy jobbak vagyunk valamiben férfitársainknál ;) Gondolom, az ő egója amúgy sem volt fontos neked. Szóval talán tanult volna valami hasznosat, ha mást nem, hát legalább annyit, hogy legközelebb ne ragaszkodjon ennyire a betanult dolgokhoz, és hogy nem mindenkit lehet megvezetni.
Amúgy a bort végül megittad? És fizettél is érte?

hmm...semmi nem történik véletlenül...azért hagyjátok meg nekünk a frissen kaszált fű illatát... ott van az...persze Új-zélandban könnyebb megtalálni, de itthon is akad... a szép borleírásokat meg szeretjük de nem kell szentírásnak venni őket... ezért szeretjük a bort, mert mindenkinek mást mond.:))

"Az ember kapcsolata a borral más, mint a többi élelmiszerrel. Létrejöttének csodája mindenkiből kihozza a benne rejlő költőt, filozófust." - Belőlem mondjuk inkább az alkoholistát hozza ki. :D

MalbecNc,

nem, nem a M..n volt. Én nem gondolom, hogy a M...n régi sommelierjei betanult szövgt mondanak.. attól függ, hogy kivel találkoztál.. dolgozott ott egy igazi klasszis is :-)

Dalton1,
köszi a megelőlegetett csinosságot :-)))... mindazonáltal, én is tartottam már kóstolót, vagy bemutatót nagyon csinos pasasnak. Nem hebegtem, nem habogtam, nem oktattam ki, nem voltam zavarban, egyszerűen csak én voltam az én stílusommal és a borral, borokkal, amiket azon a kóstolón éppen megmutattam, vagy beszélgetés tárgyává tettem. Kommunikáltam, és sikerrel. Aztán utána, ha tényleg érdekel a pasas, akkor már lehet nézegetni, hogy millen csinos, és lehet esélyeket latolgatni. De tuti elijesztem, ha még azt sem hagyom elmondani, hogy ő mit gondol és aztán jól a földbe döngölöm, hogy milyen kis butus. A szakember legyen igazi szakember, vagy ne dolgozzon a vendéglátás kényes területén. Vagy ha már egy híres és divatos vendéglátó egységem van, nem akalmazok poszta nem illő munkatársat. Nu, cé tutto :-)

Persze így helyes, de egy nő azért mégis csak egy nő, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, de igazad van, minden élethelyzetben imponálóbb, ha nem nagyzol az ember.