A Loliense Balatonlelle válasza a Kopárra, és Albert gazda kedvenc óriásölője. Mellé tenni a garast igazi civil kurázsira vall, hiszen ha van reflektorfényben lévő magyar pince, amelyet a borpuritánok az újvilág szálláscsinálójának, a kaliforniai mákony forrásának tartanak, akkor az a Konyáriéké. A "lellei kopárt" 2000 óta egyetlen évnyi kihagyással rendületlenül házasítják és dobják piacra. Ha esik, ha fúj.

Konyáriék azt mondják, a dél-pannon borászokat őrületbe kergető 2005-ös nyár és ősz hozzájuk kegyesebb volt, és a 2004-esnél szebb szőlőt szüreteltek. Mivel minden borász az aktuális évjáratot dicséri, a megerősítést jobb a kóstolásra hagyni.

Tényleg érettnek tűnik, nagy műgonddal készült, és ihlető forrásként egy szelet Fekete-erdei torta lebeghetett a borászok szeme előtt. Illatában eleinte rumpuncs, málna, tejcsoki, aztán több órával a nyitás után édes pipadohány, feketeribizli és fűszerek. Nagyon könnyű szeretni, belefeledkezni. Kóstolva erős közepes test, kissé szétálló savak, messze nem bársonyos textúra, de az előzetes várakozásaimnál kétségtelenül harmonikusabb. Ízében erdei gyümölcsös, cseresznyés, fahéjjal és szegfűszeggel. Nem édes, nincs kaliforniai alkoholos pörzsölés. A tannin rágós, de nem szárít. A lecsengésben a már említett csokitortavonal mellett kis kesernye is megjelenik. Ha nem tudom, hogy 2005-ös, és kevesebb gyanakvással kóstolom, akkor talán jobban elvarázsol. Így folyamatosan az érettség fokát és a hordóra hárult szerep súlyát méricskéltem. Az előbbi tiszteletre méltó, az utóbbi osztályon felüli.

Kétlem, hogy idővel nagy borrá kerekedne, de kerekedni még biztosan fog. Aki tehát nehezen bírna ki egy egész évet Loliense nélkül, annak nincs miért félnie, az új évjárat talán még előrelépést is jelent a 2004-eshez képest. És amennyiben Konyáriék a 2006-os termést hagyják magáért beszélni, akkor jövő ilyenkor óriásölőnk lesz fél áron.
6 pont