Nem tudjuk, megfigyelték-e, hogy van két új szerzőnk, miszerint Palack és Vörös és Fehér. Előbbi az Orsolya Pince kékfrankosával, utóbbi ezerjókkal startolt, publikálni fognak rendszeresen, olvassák őket szeretettel. Bónusz: hosszabb szünet után jelentkezett kanadai emberünk, Zsoltizmo, aki a Taylor's után a Graham's és a Dow's portjait is megkóstolta a calgaryi mínusz húszban – abszolút függetlenül attól, hogy ezek a termékek pont megjelentek a magyar piacon. Alant az ő beszámolójában mélyülhetnek el.

A tél eljövetelével ismét portkóstolásra voltam hivatalos, méghozzá a Symington család tulajdonába tartozó Graham's ház bemutatójára. E családéi a következő termelők is: Dow's – innen is kóstoltunk kettőt –, Warre's, Smith Woodhouse, Quinta de Vesuvio, Quinta de Roriz, Martinez. Mint látható, komoly nevekről van szó, jelentős piaci sikerekkel világszerte.

A múltkori Taylor Fladgate-élménytől túlfűtötten érkeztem a helyszínre. Erre a túlfűtöttségre szükségem is volt, hiszen a hőmérséklet elérte a mínusz 20-at éppen. Mármint a szabadban.

Graham's Six Grapes. Máris a mély vízben találtuk magunkat. Meggyőző portos jegyek, túlérett cseresznye és szilva, az ezzel párosuló sötét színnel, dinamikus zamatokkal és picike csokoládéval a végén. Számomra ez volt az est meglepetése. Kanadai ára $25, mindenkinek ajánlom.

Graham's Late Bottled Vintage 2001. Szép, csillogóan sötét szín, kellemes indítás, de nem annyira élénk gyümölcsösség, mint az előzőben. A közepe is lapos kissé, a lecsengése sem annyira meggyőző. Az utóízben előtörő eukaliptusz üdítő, de nem tudja megmenteni az összhatást. Az előző jobb volt, és a Taylor's LBV-je is különb nála. Ára $22.

Graham's 20 Year Old Tawny. Világos barnás szín, leginkább fiatalabb konyakra hasonlító tónusokkal. Íze egy erősen érlelt tokaji és egy sauternes-i között félúton, erőteljes mandulás utóízzel. Megint csalódásnak tűnt a Taylor's hasonló termékéhez képest, nem volt annyira izgalmas, mint az. Mutatott mindent, de valahogy nem állt össze; mint egy cuvée, amelyben szétlógnak a belekevert fajták. Ára $56.

Dow's Colheita 1986. Hát ebben aztán benne volt mindaz, ami az előzőből hiányzott. Sötétebb szín, pazar aroma, meggyőző összerendezettség, kiemelkedően gazdag, enyhén mandulás utóíz. Magas ára ($45) ellenére pillanatok alatt elfogyott, és nem érdemtelenül.

Graham's Vintage Port 1997. A két évjáratos versenyző aztán végképp megnyerte a publikumot. Tekintélyes, sötét, a nagy vörösborokra jellemző szín, kicsit visszafogott, de idővel felszabaduló illatok, amelyekben leginkább az érett feketecseresznye a meghatározó, de felvillan a reszelt csokoládé is. Pazar, erőteljes gyümölcsösség, ami annyira jellemző az évjáratosakra. Telt és csábító. Az utóízben kellemes szárazság, ez teszi a jó portokat igazán élvezetessé. Még nagyon fiatal. Ára $74.

Dow's Vintage Port 1985. Ebben már minden megvolt, ami a tökéletességhez kellett. Minden, ami az előzőben, plusz mélység és végtelenül kifinomult karakter. A gyümölcsösség és a szárazság tökéletes harmóniában. Tulajdonképpen egy mesteri fokon elkészített vörösbort kaptunk, amelyben csak ráadás a jól integrált édesség és alkohol. Csodálatos. Ára $80.

Rövid összegzés: nekem úgy tűnt, a Graham'snél inkább a gyümölcsösségre, a Dow'snál a klifinomultságra törekszenek. Sikerrel teszik – az biztos, hogy nem csalódtunk a minőségben.