Horváth József. Ráspi. Egyike a legmegosztóbb borászainknak. Talán még annak is van róla véleménye, aki nem találkozott se vele, se a boraival. Gondoltam egyet és bejelentkeztem Fertőrákosra, egy ebéddel összekötött kóstolóra. Immár nekem is van véleményem.
A betérő borozni vágyó minden finomkodás nélkül kapja meg József brutálisan őszinte gondolatait. Bármiről. Általában egy borkóstolón kérdezgetni szoktam, itt erre nem volt szükség. Amíg végigsétáltuk a Ráspi vendéglő és a mellette levő családi ház alatt húzódó pincerendszert, elbeszélgettünk a szaklapok által szervezett borkóstolók szakmaiságáról, a közel 4000 megvásárolható, legális segédanyagról (ebből a ként használják itt egyedül), a pincét és az éttermet érintő feljelentések számáról (nem kevés). Szóba kerültek a legfontosabb témák is: borkészítési filozófia és marketing. Utóbbi nincs. Illetve van: ez.
Elmegy oda az ember, és utána elmondja, megírja. Vagy csak találkozik valahol a borral, és garantáltan lesz véleménye. Ami ezen felül, szerintem tudatosan, megjelenik minden Ráspi-lépésben: a csibészes provokáció. Nehéz másnak látnom például azt, hogy a 2006-os zweigelt válogatás árát tudatosan a nagy magyar csúcsborok kétszeresére lövi be valaki, és ezt úton-útfélen hangoztatja is. A filozófia azonban még egyszerűbb: nem elrontani, ami meg akar születni. Azaz: a legnehezebb út választása. Vegyszerek nélkül kell megóvni a szőlőt, tehát jóval több a zöldmunka (hamarosan várható a teljes áttérés biodinamikus művelésre), a terhelést a legvégsőkig korlátozni kell, a szüretet úgy kell időzíteni, hogy a szőlő teljesen beérjen – általában itt szedik utoljára a termést a borvidéken.
A Ráspi-borok egyediségét leginkább a termőhely, azon belül pedig a talaj (meszes, agyagos, csillámpalás) határozza meg. A pincében épp ezért kiemelt jelentőséggel bírnak a kőzetminták, fontosabb azokat megnézni, mint a hordókat. Bár utóbbiakat is érdemes, ugyanis nem a termőterület (dűlő) szerint vannak szétválasztva a tételek, hanem külön szőlősorokra bontva, aszerint, hogy eredetileg kitől lett véve az adott rész.
A terület kiválasztása egyszerűnek tűnik: minél öregebb tőkék legyenek rajta. A fajtáknál egyértelműen a kékfrankos dominál, ezt egészíti ki a zweigelt, a cabernet sauvignon. Fehérekben a leányka szerepe egyre nagyobb, a többi szőlőfajta egyelőre inkább érdekesség.
A négy és fél órás vendégség során, meglepő módon, borokat is kóstoltunk (meg ebédeltünk: kiemelkedően jó bélszínt, pazar kacsamellet). Bár ezek a borok olyanok, amikkel az ember inkább beszélget, mintsem szimplán kóstolja őket.
Leányka 2006: Frissen palackozott tétel, eddig a túl sok fa miatt nem lett letöltve. Ez nem érződik rajta, azonban a nyúzás igen. Ebben az állapotában is gyümölcsös, friss bor.
Rozé 2007: Beérett gyümölcsök: málna, eper, meggy. Nagyon krémes, telt, szénsavtól mentes rózsaszín bor. Még télen is jó inni.
Zweigelt 2005: A zweigelt az egyik olyan fajta, amiből készül válogatás is, ennek alapja a termőhely. Ez nem szelektált tétel volt, azaz csillámpalát nem látott a tőke. Így egy könnyed, nagyon világos színű, jól iható, elsősorban a gyümölcsösségről szóló bor lett belőle.
Zweigelt 2004: Erre meg azért nem írták rá, hogy szelekció, mert akkor még nem volt két különböző terület, de valójában ez a csillámpalás talajon termett verzió. Ég és a föld a két bor: ez sűrű (no nem színre, az továbbra is meglepően piros) és fűszeres, konyakmeggyes-csokoládés, füstölt húsos, avaros; illatban és ízben is legalább ennyire komplex. Nekem nagyon bejött.
Kékfrankos Válogatás 2005: Nagyon fiatal még. Elsősorban meggyes, másodsorban sűrű szövésű. Még nem komplex, de már ígéretes.
Kékfrankos Válogatás 2004: Brutális bor, a legkevésbé a fajtáról szól. Elsősorban a talajt élteti, másodsorban a készítőről mesél. Csillámpala és teljes érettség, alacsony terhelés, minimális beavatkozás. Az eredmény egy szinte már harapható, húsos, bőrös, gyümölcsös élő anyag. Nagy bor, aminek az idő valószínűleg csak jót fog tenni.
Máté Cuvée 2005: A házasítás összetétele évenként változik, ami azonos bennük, az a kékfrankos alap. Ez csikó bor volt a kóstoláskor, amiben az újhordó aromája uralkodott még.
Máté Cuvée 2004: Egy év hosszú idő egy bor életében. Eltűnt a hordó, maradt egy nagyon tömény, nagyon Ráspi bor: sok gyümölcs, rajta a szokásos húsos, kicsit füstös réteg. Gondolom, ez is megosztó bor, odafigyelést igényel a kóstolótól. (Alapvetően volt egy hangulata annak, hogy ezeket a borokat a névadó, most hároméves gyermek társaságában lehetett élvezni, aki teljes természetességgel használta a csillámpala, prés szavakat.)
Leányka 2007: Innentől hordómintákat kóstoltam. Legelőször egy acéltartályos, friss, számomra meg nem ítélhető fejlődési pálya előtt álló leánykát; a tapasztalat azt mondatja, hogy szép bor lesz ez is. Idővel.
Irsai Olivér 2007: Gyümölcsös, a fajtajellegen túlmutató minta. A végén enyhe kesernye teszi férfiassá.
Leányka Aszú 2006: A palackra az aszú helyett majd valami más kerül, de mivel a botritisz Sopron környékén is jelen van, ezért 200 liternyi édes bort is szűrtek tavaly. A maradékcukor pont annyi benne, hogy édes érzetű legyen, de ne émelyítő, maradjon meg gyümölcsös, könnyed, lendületes bornak. Kis gombásság még jelen van az illatában.
Kékfrankos Öreg Tőkék 2005: Csak hogy még árnyaltabb legyen a kép, a válogatás mellett külön lett feldolgozva a kb. 80-100 éves tőkékről származó szőlő. Nem túl sűrű, inkább a tradicionális kékfrankosképre hasonlító szín, illata a megszokott, meggyes, meggymagos, kicsit marcipános. Ízben hozza az elvárt komplexitást. Nekem a sima válogatás jobban tetszett, ezt a bort azonban egy kékfrankossorba szívesebben raknám be.
Zweigelt Válogatás 2006: A bor, amiről várhatóan sokat fognak beszélni. A vincellér szerint ez a bor a legjobb helyen terem: a háromféle talajtípus találkozásánál. Már most lehengerlően komplex, leginkább fűszeres-gyümölcsös, készülő meggybefőtt illat. Szájban kerek, gyümölcsös, krémes. Akár csak e bor miatt is érdemes lesz fesztiválokra járni, ezt kóstolni kell. Aztán ne felejtsék el megírni, milyen volt, biztos vagyok benne, hogy a negatív véleményt is értékelni fogják a Ráspi Pincében!
Utolsó kommentek