Arra gondoltam hirtelen, hogy ezentúl kizárólag olyan borokról fogok írni, amelyekben nem tükröződik semmiféle terroir (inni azért iszom ezeket is, még szép), inkább megyek a hiperbe, veszek ezt-azt, amit meglátok, oszt jól érzem magam, a büdös francba az ideológiával, tényleg.
A Varga Pincészet és a Hilltop Neszmély lenne a két legnagyobb magyar pincészet, ha nem lenne náluk is nagyobb a Danubiana, meg ki tudja, ki mindenki termel rengeteget fű alatt. Fix, hogy egyik is, másik is közel jár a tízmillió palackhoz per év, alulról-felülről, annyi a differenció, hogy a Varga itthon adja el a zömöt, a Hilltop meg idegenben.
Utóbbi ráadásul régóta perfekt választás, ha kellemeset akar inni az ember nem annyira drágán, a Vargával ellenben, mint köztudomású, sokáig nem voltam kibékülve, míg meg nem kóstoltam az Aranymetszés sorozat 2006-os olaszrizlingjét. Azóta magamhoz kaptam még egy-két dolgukat, és ez idő szerint abban bízom, ráéreznek a dolog ízére, azaz arra, hogy jó bort készíteni sokkal jobb, mint rosszat. És ha nem is hagynak fel az édes igények kielégítésével, legalább eltolják az arányokat.
Varga Badacsonyi Irsai Olivér 2006
Azt hiszem, ez az Aranymetszés egyetlen darabja, amelyet nem tizenhat fokon ajánl fogyasztani a pincészettulajdonos, hanem normál tizenkettőn, hiába, egy illatos fajta borát végképp nem ildomos melegen tartani.
Halvány szín, zöldes árnyalatokkal, első illatában az obligát muskotályosság, de nem parfümösen és savanyúcukrosan, kifinomultabban szerencsére. Meglepetés, vagy nem, nem tudom: jön a badacsonyias-bazaltos mineralitás is (tessenek beszólni bátran), hol dinamikusabban, hol alig épphogy. Szerkezetileg rendben, a savak élénkek, de nem annyira karcsú és nem is annyira direkt a bor, mint más olivérek. A kövesség miatt keményebb és férfiasabb. Bonyolultnak nevezni túlzás lenne, de hajszállal több, mint laza nyári ivóbor. Ami a legfontosabb: napok múltán és mégis szobahőmérséklet közelébe melegedve is őrizte formáját. Vívódtam jobbra-balra, mennyi legyen, a 4 pont kevés, az 5 pont sok. Ez egyáltalán nem kevés ezer forintért.
Hilltop Sauvignon Blanc Korma-dűlő 2006
A Prémium széria vezérdarabja, már írtam róla, egy nagy sauvignon blanc-szemle alkalmából, elégedett voltam akkor. Pofátlanul ifjú volt, és bár egy reduktív fehértől nem várjuk, hogy évek múltán mutassa legjobb formáját, kis pihenés nem árthat neki, ha van mögötte tartalom.
Mélyebb szín, ezzel együtt még mindig fiatalos-tükrös. Illata meghökkentő. A magyarul iskolázott SB, köztudomású, többnyire füvesen-csalánosan-zöldesen harsog. Ez nem. Ez finom és komoly fehérborra emlékeztet. Délies gyümölcsökkel, egzotikummal, eperrel, meg izgalmas érettséggel. Palackbuké. Egyben van, kerekséget és nagyságot ígér. Persze minden viszonylagos. Olyan a korty is. Telt, dinamikus és hosszú, egységes egésszé simultak a nüanszok, de vibrál ügyesen. Kibírta a másnappróbát is, rezzenetlenül. Nem jut eszembe magyar saugivnon blanc, amely többet tudna nála. A 6 pont kevés, a 7 pont sok, hiába, bőkezű kedvemben vagyok máma.
Utolsó kommentek