Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Ami a bor mögött van

Kóstolás a tarcali Kikelet pincében és otthon

2008.03.10. 06:33 - vörös és fehér

Megbontottam a minap egy bort. Már a felbontás előtt jókedvű voltam, mert eszembe jutott az a pincelátogatás, ami után a palack a birtokomba került. Nem tudom, ki hogy van vele, én egyre jobban preferálom azokat a borokat, ahol van a termelővel valamilyen személyes kapcsolatom. Többek között ezért is szeretem a Kikelet pincéből kikerülő tételeket.

Jelen kóstolásom tárgya – amiről csak mellékesen fogok szót ejteni – februárban került a birtokomban, mikor is Miskolc felé menet tettünk egy kitérőt Tarcalra. Amíg a gyermek az anyjával és Berecz Matyival élvezte a tavaszias időt, addig én a pincében rejtőzködő hordókat faggattam, no meg persze Stephanie-t és Zsoltot.

Annak ellenére, hogy jó előre tisztáztuk: villámlátogatást tervezek, és a friss borok érdekelnek, egy 2005-ös furminttal kezdtük a beszélgetést. Mert kíváncsiak voltak a vendéglátóim is, vajon most épp milyen arcát mutatja a bor. Sosem volt igazán kedves ez a tétel, mindig is a citrusok, sőt maga a citrom uralkodott illatában és ízében is, most viszont eleganciát sugárzott. Sokkal összetettebb, nyitottabb, ásványos, tropikális illat jellemezte – az ízében azért a feszes sav dominált. Ezzel ellentétben a 2007-es, felvásárolt szőlőből szűrt Verebes furmint gyümölcsös, üde, könnyed bor, nem kell hosszasan ülni felette, nagyon jól itatja magát.

Ezután arrébb is lendültünk az édesebb borok felé, először megint egy palack nyílt ki, benne a 2006-os, Váti dűlőből származó félédes hárs-furmint gyakorlat. Tiszta, ezt a jelzőt éreztem helyénvalónak. Semmi felesleges bonyolítás, egy jól érthető, könnyed, gyümölcsökben gazdag bor. Több időt kér a 2007-es hárslevelű: igényli, hogy foglalkozzanak vele. Zsolték ezen már túl vannak, ugyanis nehezen akart megszületni a bor; az erjedés nem is ment végig, félszáraz lesz ez a hárs is, csakúgy, mint a 2006-os volt. A lehengerlő bodzás, grépfrútos illat csak lassan bújik elő; a komoly savakat szépen tompítja a 12 gramm maradékcukor, abszolút száraz hatást kelt a bor. 2007-ben is elkészült a Váti dűlőt bemutató furmint-hárs házasítás, a már megszokott egyenes vonalak jellemzik a tételt: citrusok és egyéb trópusi gyümölcsök, sav és cukor összhangja.

A kései szüretek közös vonása, hogy az aszúsodott szemek valamilyen módon jelen vannak a borokban. A 2007-es édes házasítás például kapott egy kis fordítást, ezáltal a könnyed, gyümölcsös illatban megjelenik egy kis gombásság is, ami kóstolva a háttérben mindvégig megmarad. Nehezen adja magát a bor, komplexitása engem meghökkentett. Utóíze sokáig kitartott, egészen addig, amíg a 2007-es szamorodnit nem mutatták meg vendéglátóim. Csodaszép alapanyag (többnyire a Lónyai dűlőn termett és részben aszúsodott hárslevelű) fejlődik a hordókban, egy része új fában, a többsége régiben. A vaníliás íz, amit még nem nyelt el a bor, kifejezetten szép külsőt kölcsönöz neki, a másik anyag viszont nagy mélységekről árulkodik. A tétel sorsa ilyenkor még nem eldöntött, 2003 óta nem volt szamorodnija a pincének a piacon, holott készült, de a minőséggel nem voltak elégedettek Stephanie-ék; egyelőre erre az alapanyagra büszkék, bizakodjunk, hogy megismétlődik a 2003-as csoda. A legnagyobb kihívás azonban mégiscsak az volt azon a szombat délelőttön, hogy ne kóstoljuk el a friss aszút. Ott fejeztük ugyanis be a pincetúrát. és olyan epres, málnás illatokban gazdag nedű került a poharunkba, hogy bizony mind a vincellérek, mind én repetáztunk.

Kikelet Pince Tokaji Késői Szüretelésű Házasítás 2006

Ezek az emlékek tolultak fel, miközben elkortyolgattam a 2006-os kései szüret palackba zárt inkarnációját. A savak nem égtek el abban az évben sem, így a 69 gramm maradékcukor ellenére frissnek, lendületesnek hat a bor. Illata egyedi, nekem leginkább a naspolya jutott róla eszembe. Némi gomba is felbukkan, valamint egy leheletnyi virágméz jelzi, hogy azért cukorbetegek csak mértékkel fogyasszák. Kóstoláskor az érett, illetve frissen aszalt gyümölcsök uralkodnak, némi diós, mandulás kiegészítéssel. Utóbbi a korty közepétől elbillenti kesernyés irányba az összhatást, ez nekem tetszett, a páromnak nem. Mindenképpen egyedi bor, fésületlen, kissé zabolátlan, aminek az idő valószínűleg jót fog tenni. Nálam ez a stílus 6 pontot már most is megér.

A kóstolt palackot a pincében vettem, 2700 forintot fizettem érte.

Címkék: 2006 2005 kóstolás helyszíni szemle hatpontos tokaj furmint hárslevelű késői szüret szamorodni aszú 2007 kikelet

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr23372988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.