Sokáig csak olvastam Kaló Imréről és borairól. Nem olyan könnyű találkozni velük. Persze, aki azért igazán akarja, annak nem lehetetlen. Én még csak az ismerkedés legelején tartok: fesztiválokon, bemutatókon kóstoltam néhány borát, váltottunk egy-két szót. Sem a borász, sem a borai nem olyanok, amilyennek hírük alapján gondoltam volna őket. Sokkal természetesebbek, kiegyensúlyozottabbak, ugyanakkor izgalmasak. Nyugodtak, nem hivalkodóak, mégis vibráló egyéniségek.

Ez az első palack Kaló-borom, akivel otthon, nyugodtan, méltó módon kezdhettük kóstolgatni egymást. Egy majdnem nyolcéves bikavérrel állok szemben. Kékfrankos, cabernet sauvignon, merlot és zweigelt házasítása. Korai érés, naptól aszalt fürtök. Ez olvasható a cimkén az évjáratról. Meg, hogy elég magas, 13,8%-os alkoholja van és 1521 palack készült belőle. Előreszaladva, ha most megkérdezné tőlem valaki, mi az a bikavér, bizony ezt kóstoltatnám meg vele, feltéve, hogy nem sajnálnám tőle.

Méltóságteljes bíbor színe van, szépen sötétedő maggal, átlátszó, vékony gyűrűvel. A szélén szinte világító lilába hajlik, de van egy cseppnyi barna árnyalata is. Mozgása fürge, sűrű csíkokban folyik le. Orrban a közepesnél intenzívebb, először főleg fűszerek és egy kis dohány uralkodnak, aztán cseresznye, meggy és némi csokoládé fedezhető fel. A fűszerek adják az izgalmat: borsmenta, koriander, kömény és még ki mit talál. Ahogy szellőzik, nyílik, egyre több teret kap a gyümölcs. Nekem felbukkant még szilva, szamóca és konyakmeggy is. Rendkívül izgalmas, szippantásról-szippantásra változó, mégis koherens illata van.

Szájban ilyennek gondolom a tüzes bort és ráadásul nagyon finom is. Azonban idő kell neki, hogy igazán formába jöjjön, még inkább, mint illat terén. Ahogy azt szokták mondani: meghálálja a dekantálást. Sűrű, feszes teste van. Vibráló egyensúly jellemzi: nehéz külön beszélni, savakról, alkoholról, tanninokról, pedig van benne mindegyikből rendesen. Semmi nem lóg ki, pedig minden mozgásban van. Ízben tökéletesen hozza, amit az illat alapján várhatunk: fűszeres, cseresznyés, meggyes, csokoládés. A korty elején kicsit zárkózottan nyit, aztán jön az érett meggy, cseresznye, leheletnyi szamóca, meg a borsmenta, koriander és talán valami gyógynövény is. A korty második felében kezd inkább csokoládés lenni, először fehér, aztán elegáns, komoly fekete keserűcsokoládé.

Nehéz pontot adni neki, mert azzal be kellene tuszkolni valamilyen skatulyába. No, de azért az orientáció, meg a rend kedvéért. Bontás és két óra szellőzés után ötös volt. Felét dekanterbe töltve további pihenés után biztos hatpontos, hetes villanásokkal. Másnap a maradék szintén dekanterbe került, és már biztos hétpontos lett. Nyolcas villanásokkal. Mivel így el is fogyott, a harmadnapról már csak találgatni lehetne. Legyen akkor életem egyik legizgalmasabb hétpontos bora, aki alighanem azért nem lett nyolcpontos, mert túl hamar elfogyott.