Szép tavaszi délután volt, amikor elindultam a VinItaly-n felderíteni, hogy tényleg igaz-e a hír, miszerint itt be lehet fizetni holmi Gaja-kóstolókra. Egyúttal ki akartam azt is deríteni, hogy mikor és hol lehetett volna jelentkezni rá. Ügyesen meg is találtam az előadótermeket, de…

Volt egy ilyen Matt Kramer-ihlette feladvány, hogy vajon tudunk-e olyan bort mondani, amiről piacra kerülése idején, pusztán az érzékszerveink tanúságára hagyatkozva, gyakorlatilag lehetetlen megmondani, hogy évek múltán klasszissá érhet. Sokszor hangoztatott vélemény, hogy az a…

Talán a Tignanello-vertikális volt az, ami rádöbbentett, hogy egyrészt a megfelelő korban elkapott bor milyen élményt jelent, másrészt mennyire nem tudok semmit a borok éréséről, harmadrészt hogy egy vertikális mennyivel többet mond, mint a mégoly nagy figyelemmel elemzett, ám…

Chateau Petrus és Mouton Rotschild. Ezek a borok olyan monetáris magasságokban szárnyalnak, hogy esélyük sincs szerencsétleneknek a látókörömbe kerülni. Pedig ahogy egyre inkább beleásom magam ebbe az egészbe, a limitem is egyre magasabbra kúszik, ők azonban még nagyon nem az…

A mai poszt tárgya egy különleges lény. Botritiszes szőlőből készült száraz bor. Én általában nagy rajongója vagyok ennek a kihalás által fenyegetett alfajnak, a száraz szamorodninak: szeretem a különleges borokat, szeretem Tokajt és a tokaji szárazakat, és gyengém az…

Tokaj szerelmese vagyok - talán nincs is más borvidék Barolót leszámítva, amit ennyire szeretnék. Olcsó, édes tokajit azonban ritkán iszom. Miután átböngészem egy-egy borászat árlistáját, a pénzemet szinte mindig a drágább 5-6 puttonyos aszúkra koncentrálom. Ezekben van meg az…

A bort folyamatosan körbelengi a sznobizmus diszkrét bája. Az ember elindul (én legalábbis onnan jövök) a középiskolai és felsőfokú tanintézményi bulik világából, ahol kétes eredetű borokat önt föl kétes eredetű italokkal. Hogy ne érezze ezt cikinek, még véletlenül sem…

Az első rész előhangját nem másolom ide, de tanácsos visszalapozni. Az utolsó merítésbe Tóth István számomra mérföldkövet jelentő 2000-es BKV válogatása, életem talán legszebb merlot-ja Takleréktől és a sokat bírált 2000-es Vylyan Duennium keveredett. Mindegyik szépen…

Az első részhez mellékelt használati utasítást és okoskodást nem másolom ide, aki lemaradt, lapozzon vissza. A mai eresztésben a Heimann Családi Birtok történetének talán legszebb bora, egy presteineriánus szuper best buy Weninger és egy igazi magyar legenda, Kaló Imre 2000-es…

Már a Cos cikkben is jeleztem: aszúk terén gyérek a tapasztalataim. Ritkán, ünnepi alkalmakkor kerül elém egy-egy palack, illetve fesztiválokon igyekszem kóstolni őket – de mire az édes borokra kerülne a sor, addigra vagy én vagyok fáradt, vagy szimplán záróra van. Nagy,…

Baráti kóstolók búslakodó szakaszában mindig előkerül kedvenc gumicsontunk: a magyar borok eltarthatósága (értsd: hatatlansága). Idén nyáron valamiért többeknél ütött az óra, és sorra kóstolhattam a veretes középkorú vereseket. És vagy mi nőttünk föl a műfajhoz, vagy a…

Beszámoltunk mi is róla: az egyik vezető bordeaux-i pincészet, a  Cos d'Estournel megvette a Tokaj Hétszőlő többségi tulajdonát. A cikkhez hozzászólt Kovács Tibor birtokigazgató is, az adásvétel hátteréről ott olvashatnak bővebben. Hétvégén a két birtok egy közös…

Gyerekkoromban többször hallottam a rokoni körből, hogy bizony a magyar labdarúgó bajnokságban (akkor még ez a kifejezés komoly jelentéstartalommal bírt) csak egy csapat van, a Fradi. A többiek azért vannak, hogy legyen kit megvernie a csapatnak. Kicsit ilyen érzésem volt az enoteca…

Ridley Scott gyengeségekben erős Provence-filmjének sportos, 32-es mosolyú amerikai jónője mondja: a garázsbor olyan, mint egy borritkaság – törpe pincészet, kis termelés, súlyosan magas ár... Magyarország az ezer garázsborászat hazája; csupán egy hibádzik: a súlyosan magas…

Nincs is jobb alkalom egy kis kadarkázásra, mint január elseje. A trombitálás már halkul lassan, a konfettimaradványok még a padlón hevernek, szerpentinek lógnak a mosogatóba, másnapos ismeretlenek dülöngélnek félmeztelenül az ember lakásában félig ürült édespezsgős…

Kurta hagyományaink szellemében afféle évzáróként idén is megpróbáltunk rendet vágni borgőzös emlékeinkben, azaz listázni 2008 legszebb élményeit. Minden szerző 10 árfüggetlen és 2 ártudatos élményre kapott keretet. A listák összegzésekor derült ki, hogy a láthatatlan…

Aloxe-Corton környékéről származó bor még nem fordult elő az Alkoholista praxisában, ezért messzebbről futunk neki. Fejtsük vissza a nevet először: a Domaine Follin-Arbelet-vel nincs baj, az a pincészet, ugye. Az Aloxe-Corton Burgundia egyik közepes minőségűnek tartott (persze…

Sokáig csak olvastam Kaló Imréről és borairól. Nem olyan könnyű találkozni velük. Persze, aki azért igazán akarja, annak nem lehetetlen. Én még csak az ismerkedés legelején tartok: fesztiválokon, bemutatókon kóstoltam néhány borát, váltottunk egy-két szót. Sem a borász, sem…

Feljegyzések egy alkesz naplójából. Kóbor borok, amelyeknek egyetlen bűnük, hogy nem illeszkedtek semmilyen tematikába. De szégyellném, ha a koncepció hiányáért vagy a lustaságomért ők lakolnának. Van itt minden: a lemorzsolódó középosztály Merengője, a tanninkirály hazai…

Van egy bor, amit ünnepnapra szántam. Épp ezért már vagy három éve minden ünnep után némi lelkiismeret-furdalás tölt el, hogy megint nem az kísérte az ételeket. De úgy alakult, hogy mindig találtam mást a tárolóban, amit izgalmasabbnak gondoltam. Utólag örülök ezen…

Ha már karácsonykor sikert aratott egy hasonló természetű poszt – legalábbis aktívan kommentelt a nyájas olvasó –, megírom a párját az év utolsó napjára is. Az az igazság, hogy 31-én, azaz máma magam nemigen iszom, vidéki évbúcsúztatás lesz, autósan, de…

Hej, gyönnek a fogvacogtató esték és reggelek, deresedik már a zaszfalt, receg a kutya a kertben, egyre gyakrabban nyúl hát vöröshöz a borissza. Én is rebootolom tehát a szinte már tetszhalott állapotban vegzáló Bikaviadalt. A nyár ugyanis (talán nemcsak nálam) főleg a fehérek…

Tulajdonképpen magam sem tudom, szeretem-e a pinot noirt. Pontosabban én biztosan szeretem, de nem tudom, hogy e plátói rajongás talaján serkenhet-e komoly kapcsolat. Tépkedem a margaréta leveleit napestig, szeret, nem szeret, szeret, nem szeret, folyamatos vívódás ez. Többek szerint…

Emidio Pepe az olasz biodinamika egyik felkenetlen szentje (egy másikról már írt ezeken az oldalakon Alföldi Merlot kolléga). Borai csillagászati áron kelnek el, a 70-es és 80-as években palackozottakért 150-200 eurót kérnek (az eBay-en találtunk egy 85-ös Montepulciano…

Három olyan bor került ebbe a dobozba, amelyeknek egymáshoz semmi közük, azt leszámítva, hogy erős hat pontot kap mindegyik. Franz Weninger fehérburgundijáról kiderült, szárazban is remek, Heimannék gyakorlatai egyre perfektebbek, a Calem 2000-es LBV-je pedig szerintem finomabb, mint a…