A jegyzet második lapján a Kamptal borvidék kiváló borászának remek bora szerepel a közös múltunkra utaló nevű egri borászat grüner veltlinerével együtt. Azért azt ne felejdük, hogy míg Herr Loimer (és egész Ausztria) egyik kedvenc fajtája a GV, addig Pók doktor (és Eger) inkább a vörösöket preferálja. Ráadásul a Loimer-bor ára hozzávetőleg kétszerese az egrinek, dehát ez bizony érződik is.

Loimer Grüner Veltliner Terrassen 2006

Fred Loimer a Kamptal borvidék sikeres, fiatal borásza. Kedvencei - micsoda meglepetés - a rajnai rizling és a zöldveltelini, titkos szerelme pedig a pinot noir. Harminc hektáron évente 200 000 palack bort készít. A Terrassen sorozat az ötlépcsős termékpiramis negyedik szintje, fölötte már csak a dűlős borok vannak. A borvidék szívében, Langenlois-ban található kisebb dűlők termésének házasításai a Terrassen-borok. Egy-egy dűlő nem ad eleget ahhoz, hogy önmagában érdemes legyen palackozni, ám ahhoz túl jók, hogy a birtokborba kerüljenek. A magyar szemmel elképesztően informatív honlapról azt is megtudhatjuk, hogy ez a zöldveltelini hat ilyen kisebb területről származik. Akit érdekel, megtalálhat szinte minden alap infromációt: talaj, fekvés, ültetvények kora és, hogy az adott dűlő milyen százalékban képviselteti magát poharunkban. Talán nagypapa koromban egyszer majd magyar pince honlapján is olvasgathatok ilyesmit. Október közepén szüreteltek, kézi válogatás után a két legfiatalabb ültetvény termése (együtt 35%) fában, a többi pedig acélban spontán erjedt legalább két hónapig. Több mint fél évig finomseprőn érlelték a bort, majd 2007 nyarán palackozták. Alkoholja 13,5%, 4 g/l maradékcukor és 6,2 g/l sav van benne. A Wein & Co-nál 16 euróért vettem.

Szép zöldes, aranysárgás árnyalatú, fürge mozgású bor. Illata a közepesnél intenzívebb, számomra vonzó. Édes, érett, mégis friss gyümölcsösség, némi fűszer és határozott de nem túlzásba vitt ásványosság jellemzi. Ananász, sárgadinnye, de nem az émelyítő fajta, fehérbors, és egy kis hűvös szikla. Mikor melyik kerül előtérbe. Elegáns, izgalmas.

Szájban, finom, érett, friss érzetű. Édes gyümölcsök és egy csepp szúrós szénsav remek egyensúlyban lévő ellentétével nyit. Az illatban ígért gyümölcsök jóízű, húsosságát szinte harapni lehet. Aztán érkezik a velteliniben kötelező fűszeres kesernye, leginkább fehérbors. Lecsengése sós ásványos, a gyümölcsös vonalat itt már narancslekvár képviseli. Nagyon szép, dinamikus és egyben harmonikus, nem utolsó sorban pedig jóízű. Vigyázni kell a hőmérsékletére, melegedve hajlamos kicsit szétesni. Erős 6 pont, mert a folytatásban még ennél is többet remélek.

Monarchia Winery Grüner Veltliner 2006

A szépen csengő nevű Monarchia Winery-t talán nem kell bemutatni ezeken a hasábokon. Pók Tamásék megpróbálják a lehetetlent. Összebékíteni legádázabb kommentelőinket, hogy egymás vállát ölelgetve üljenek le együtt kortyolni kézműves, az egri terroirt hűen tükröző, ugyanakkor modern, újvilági stílusra hangolt boraikat. Mission Impossible. Talán, ez a bor is túl sokat akar egyszerre markolni, ezért fog kevesebbet, akarom mondani fogy kevésbé nálam. A Monarchia borszaküzletben 1790 forintért vettem.

Halványabb, inkább szalmasárga színű, szintén fürgén pörgő-csorgó bor. Illata intenzív, behízelgő, néha már túlzottan is. Egy kis szellőzés után olyan gyümölcskavalkád jön, mintha dinamittal bontottunk volna ki egy vegyes gyümölcskonzervet. Fehér húsú őszibarack, banán, szőlő, licsi, ananász, sárgadinnye. Enyhe cukorszirup. Néha egy kis mosószappan.

Szájban kicsit nehezen, üresen indul. Aztán megtelik valamennyire, de nem tudja igazán beteljesíteni, amit orrban ígért. Jóval szárazabb, savasabb a vártnál. Mintha kevésbé érett anyag lenne. A kezdeti lyukra futás, és az utána következő nem túl meggyőző gyümölcsvonal után túl gyorsan és egyértelműen jön a kesernye. Illatot és ízt tekintve, de csak az ízt önmagában nézve is: nem bír összeállni egy koherens egésszé. 4 pont.