A világ zabálja a rozét. Ez az a borfajta, amiből itthon is rendszeresen hiány alakul ki. Összalkeszi szinten nem kenyerünk a rozézás, még ilyenkor nyár idusán sem, de félszemmel a köz szolgálatára kacsintva belevágtuk a dugóhúzót 12 ígéretesnek gondolt palack torkába. Kóstoltunk piacvezetőket és kisszériás csodabogarakat, Andreától Vylyanig, Légliktől Ráspiig. Volt aki örömét lelte a poharazásban, más csak a fogát szívta. Kincset nem találtunk, de fogyasztóvédelmi szempontból talán nem hiába dolgoztunk (nagyjából tavaly is így jártunk).

Béla és Bandi Rozé 2007 Balatonszőlős (W.Y.)

A Bortársaság romlatlan népi hősei, rockerek, akik piros traktorral érkeztek Balatonszőlősről. Kékfrankos rozéjuk színe a Dúzsi-féle, már-már klasszikus vonalat követi: halvány hagymahéj barnás reflexekkel. Az illat is a Dúzsi-iskolát idézi, bár Béla és Bandi amolyan „majdnem” illatbombát produkált: áradóan intenzív epresség, friss szőlőillat, ami mögött feldereng némi ősi tyúkszaros büdösség is. De ez az utóbbi annyira sejtelmes, hogy elsőre fel sem tűnik; sokkal inkább zavar az újra és újra felbukkanó, kicsit égető alkoholillat, amit a tényleges alkoholtartalom (13%) nem feltétlenül indokolna. Az ízkép kiegyensúlyozatlan: miközben intenzívebb, izgalmasabb, fürgébb savakat várnék, a korty vége karcol. Másfelől viszont ezek a savak nem képesek ellensúlyozni a gyümölcsös, már-már tropikális édességérzetet. Strukturálatlan és rövid; hiányzik belőle a felszabadító, könnyed, itató üdeség. Ha felmelegszik, minden tartását és borszerűségét elveszíti; kifejezetten kellemetlenül savanyúvá, sok citrompótlóval ízesített gyümölcslévé válik. Az összkép: illata többet ígér, mint amennyit a korty beteljesít. Spriccnivel javítani nem szentségtörés, emígyen megér 4 pontot, bár éppen hogy. És hogy tudjuk, nem tömegbort iszunk, a címkén feltüntették: készült 2500 palack.

Légli Géza Rosé 2007 (W.Y.)

Légli Géza, akinek a zsebében valószínűleg mindig ott lapul egy lapra szerelhető kosaras prés, amivel a terroirt faggatja inkvizítori szigorral, itt mintha kicsit melléfogott volna – vagy tán egy teológiai téveszme áldozatává vált? Kékfrankos-merlot rozéjának színe sötét, a lazacszínnél is mélyebb, inkább silleres. Illata érettségre utal, testes, meggyes, csipetnyi ribizlivel, hecsedlivel – ezt színesít kis trópusi gyümölcsegyveleg meg egy adag határozottan jelentkező pinceszag és az égett gyufafej bűze. A fajtából vajmi keveset érezni, sem a kékfrankosból, sem a merlot-ból, de ha már, akkor inkább az utóbbiból dereng fel valamennyi. Összességében azonban az illat reményteli, ezért is mellbe(szájon)vágó az íz: elképesztő savanyúsága dédapám túlpréselt sillereit idézi, amibe még némi szárító csersavasság is vegyült. Nem tudom mire vélni. Éretlen szőlő? Vagy nagy mennyiségű kacs került a présbe? Vagy egyszerűen túlhúzták a prést? De akkor honnan az érett, gyümölcsös illat? Pezsgő hidegségűre hűtve, sőt inkább fagyasztva fogyasztható, de csalódás minden szinten, így 2 pont.

Légli Géza Pirosbor (Merlot Schiller) 2007 (W.Y.)

Volt pozitív előítélet, mert már kóstoltam, és akkor tetszett. Már-már vörösbor: lilás színű, és árnyalatokkal sötétebb a küvé rozénál, meg persze az illata is gazdagabb-vastagabb, határozottan élvezetes, ahogy az orrban lassan kibontakozik a merlot testesebb-bársonyosabb illata, ami ráadásul izgalmasan egyensúlyozik az üdeség és a testesség mezsgyéjén. A testben már szerepet játszanak a tanninok, épp csak érezhetően, de ahhoz elég határozottan, hogy legyen distancia rozé és siller között. (Az persze más kérdés, hogy a merlot önmagában alkalmas-e sillernek...) Alaposan behűtve intenzív meggy és ribizli, amihez később fűszeresség (zöldbors, mentás hűvösség) társul, de továbbra is gyümölcs uralja az aromakomplexet. Ruganyosan hajlékony, összetett és játékos, ám stabil lábakon áll. Savai élénkek, és a rozéval ellentétben a helyükön vannak, harmonizálnak a közepes testtel és az átlagos alkohollal. Szájban picit szárítanak a tanninok, de nem bántón, ráadásul a mellettük megjelenő ásványosság, kövesség újabb elemmel gazdagítja az aromákat – persze itt is volt olyan érzésem, hogy valami nem gömbölyű, de ez csak kusza érzés maradt, így az egyéniségeknek kijáró 5 pont mindenképpen megilleti, a kusza érzés nélkül akár a hatost sem sajnáltam volna.

Maczkó Róbert Villányi Rosé Cuvée 2007 (Bob)

Maczkó Róbert, a feltörekvő villányi borász engem eddig elsősorban oportó-vonalon fogott meg. Úgynevezett ars poeticája ugyanis, hogy a nagy nevekkel nem hazai pályán kell felvenni a versenyt, nem a minél-testesebb-és-barrikoltabb-cabernet vonalon kell nagyot villantani, így jut figyelem a sokszor lesajnált, mégis a borvidék cash-flowjának jelentős terhét vállán viselő portugieserre is. Rozéjának is e fajta képezi a bázisát, mellé cabernet sauvignon, kékfrankos, merlot, pinot noir sorakozik fel.

A bor barbie-rózsaszín színével hamar felhívja magára a figyelmet, a hagymahéjra inkább csak ráköszönő, inkább a rózsaszín spektrumon mozgó bort töltök ki a pohárba. Illata meglehetősen visszafogott, elsősorban a málna körül kering, néhol be-bevillan egy kis ringló, meg némi - nagyon halvány, inkább csak jelzett - ásvány is. Szájban savszegény és alkoholgazdag, a 13 százaléknyi szesz soványmalac-vágtában tarolja le a többi ízkomponenst. A korty az alkohol mellett főként gyümölcsös, a vége pedig meggymagos kesernyékbe fordul. Tömött szerkezetű bor, a glicerin szépen mutatja jelenlétét, de a savak hiánya és a szesztöbblet felborítja a harmóniát, az élénkségnek, frissességnek hírmondóját sem hagyva a borban. Valóban lehetetlen lett volna 2007-ben Villányban jó savú bort szűrni? - teszem fel a költői kérdést, és 3 pontot karcolok mellé a füzetben.

Takler Szekszárdi Rosé Cuvée 2007 (Bob)

Taklerék - bár általában rozéban is hozzák a szokásos színvonalat - nem e bortípusról ismertek elsősorban. Kettőezerhét pediglen feltehetőleg nekik sem volt egyszerű e szempontból. A kékfrankosból és kadarkából blendelt rozéküvé mégsem sikerült rosszul. Pár hete már kóstoltam szőrmentén, akkor kissé kőrzős-vonalzósnak tűnt, de alapvetően semmi baját nem fedeztem fel, így előítéletektől mentesen vertem csapra e palackot is.

A bor előírásosan hagymahéj-színű, annak inkább a rózsaszín felén. Közepesen intenzív illatában alma, eper, némi zöldcitrom és őszibarack feszülnek egymásnak. Nem tolakodó az illat, de nem is kell furulyaszóval előcsalogatni a pohárból. Nagy megvilágosodást nem várhatunk tőle, nem is ez a bor célja. Szájban szép savú, harmonikus bort kapok, gyümölcsös ízvilággal, pontosan csiszolt szerkezettel. No igen, kőrző és vonalzó, de itt legalább mérnöki pontosságú munka az eredmény. Hogy filmes hasonlattal éljek, süt belőle a profizmus. Az egyetlen, ami kicsit megborítja a képet, az a korty végében megbúvó kesernye, ennek ellenére sima 4 pontra érdemes, és még fröccsnek is kiváló.

Tringa Rosé 2007 (W.Y.)

Oknyomozó riport témája lehetne a Tringa név eredetének felderítése; a tulajdonos-borász Gál Antal szerint egy csillag neve, én azonban csak a cankókig jutottam. De nem baj, a név annyira meglepő, hogy sokakat keresésre ösztönöz, és onnantól Gál Antaléknak nyert ügyük van – már ami a nevet illeti. Persze a boraikkal sem vallanak szégyent, ezzel a rozéval meg különösen nem: lehet szeretni, meg lehet utálni, de elmenni mellette nehéz – már ha találkozunk vele, mert beszerezni egyelőre főleg a pincénél lehet, akárcsak a többi Tringa-bort. (Mint megtudtam, hamarosan saját vinotékát nyitnak Budapesten.)

Úgy tűnik, Gál Antal nem akart a rozémainstream része lenni: teljesen beérett szőlőből, néhány óra héjon áztatással – bár acélban – olyan tartalmas, inkább érett bort készített, amiben megáll a kés/villa/kanál – ahogy tetszik. Színe silleresen sötét, illata pedig összetett, bár még hidegen is kiérzik belőle a magas (15,2%) alkohol, amitől sherrys jelleget kap, sőt pörkölt aromákat is felfedezni vélek, pedig fahordót nem látott... Persze ez utóbbi lehet beleérzés is, a tudatalattim akarja kiegészíteni a meggyes, érett cseresznyés (kicsit kompótos), áfonyás, erdei gyümölcsös, pikánsan kesernyés illatképet, merthogy ezt a bort nagyon el tudnám képzelni fában, nem kishordóban, inkább a Bussay doktor által preferált 1200-1500 literesekben. Az ízben is érvényesül a gazdagság: bár savai lágyak, a struktúra szép, az alkohol – bár kilóg – nem zavar túlságosan. Érdekes jelenség, hogy melegedés hatására „vörösborosodik” – stílusa Orsolyáék 2006-os rozéjára emlékezet. Ha a savak erőteljesebbek lennének, és egy csipetnyivel több tannin is került volna bele, az extrakt is jobban ellensúlyozná az alkoholt. Így 5 pont, de annak a teteje, hiszen egyéniség, ha túl extravagáns is.

Vylyan Villányi Rosé 2007 (Bob)

Ugyan nem rendelkezem pontos kimutatásokkal e téren, mégis feltételezem, hogy a Vylyan rozéja az egyik legnagyobb mennyiségben piacra kerülő rozé kishazánkban. Tömegbor a javából úgymond. A kettőezerhetes évben merlot és kadarka alkotja, a hátcímke szerint a merlot volna a lédús és kedves, a kadarka pedig az eredeti és fűszeres, a bor pedig üde és szomjoltó. Nos, ezek közül csupán csupán a kedvességet, az eredetiséget, a fűszerességet, az üdeséget és a "szomjoltóságot" nem találom a borban. Mert a Vylyan 2007-es rozéja - sajnos - nemcsak tömeg-, hanem tucatbor is lett.

Az obligát hagymahéjszín mellett az illata annyira visszafogott, hogy elsőre azt hiszem, a poháröblítéshez használt víz maradt a kristályban. De nem, kitartó csuklótorna után némi alig-eper és alig-alma feltűnik, ennyivel kell megelégednem. Melléjük valami ismeretlen eredetű punnyadtság jön. Ha az illat alapján kellene pontoznom, még nem érte volna el a kettest se. Szájban viszont elsőre harmonikusnak tűnik, és bár jóval lágyabb az e téren általam önző módon felállított kívánalmaknál, azért iható, kedves bor. A savak viszont fájón hiányoznak belőle, szinte mohón terítem el számban azt az icurka kis szénsavat is. Ez a "félöröm" eltart egész a korty végéig, ahol egy addig háttérben sompolygó kesernye szépen fogja magát és hazavágja az egész ízvilágot eprestől, almástól, mindenestől. A lecsengésben teljesen uralkodóvá válik, hamar elfeledtetve, hogy voltak ennek a kortynak jó pillanatai is. Rossz szájízzel távozik a bor, keserű emlékeket hagyva maga után. Ez most nálam csak 2 pontot ér.