A szárazabb tokaji hársak után tartottam egy félig, vagy akár egészen édesre erjesztett kóstolást. A debrői hárslevelűről sokunknak van, gondolom, ilyen-olyan ifjúkori emléke, így hajtott a kíváncsiság, hogy megtudjam: mi történt az elmúlt időben a termőhelyen. Egy hétvégi kiruccanásra így két félédes palack utazott velem, míg hétköznapi elmélyülésre fajsúlyosabb (drágább) tételeket válogattam. Egyik szemem sír, a másik csak pityereg.
Varsányi Debrői Hárslevelű 2004
Eddig a pincészet egyik-másik rozé bora tetszett, de fehéreik még nem tudtak lenyűgözni. Pedig rendre jól szerepelnek a Pannon bormustrán. Ezt a tételt is csúcsbor plecsni díszíti; a 2005-ös díjazottaknál a száraz fehérek között találtam rá, noha a bor félédes. Az eredménylistáról tudom, hogy több mint 30000 palack készült belőle, a Borfalu Bortékában 1000 forintos áron kapható. De már túl van a csúcsán a bor, legalábbis az én palackom biztos. Aranyló szín, és kitöltéskor pár apró buborék – ez az első benyomás. Illata enyhe oxidáltságot mutat, a mézes illatok mellett reszelt alma is jön a pohárból. Idővel tisztul, és citrommá nemesül az alma. A kortyban a komplexitást, struktúrát hiába kerestem: egysíkúan édes, lapos és rövid a bor. A mézes jegyek mellett egy zavaró kesernye is feltűnik, ami a lecsengésig meg is marad. Még a társaság hölgy tagjai sem szerették, a három pontot alulról súrolja ez a tétel.
Tóth és Tóth Debrői Hárslevelű 2005
Szintén a Bortékában találtam ezt a debrőit, 1000 forint körüli áron, és ezzel egy számomra új, ígéretes termelő borára bukkantam. A pincészet Aldebrőn már a nyolcvanas évek végén elkezdett borkészítéssel foglalkozni, eleinte főként saját fogyasztásra termeltek. Azóta a szőlőoltvány készítés mellett bormúzeumot nyitottak, illetve a borászkodás is nagyobb hangsúlyt kapott. Olyannyira, hogy ez a tétel a 2006-os Vinagora versenyen ezüstérmes is lett.
Egy fokkal halványabb színű, mint az előzőleg kóstolt bor, és mozgása is fürgébb. Kis fülledtséget bontás után ebből is ki kell szellőztetni, de utána egy friss, könnyed bort kapunk. Illatában széna és trópusi gyümölcs váltakozik, a hársra jellemző méz illat a háttérbe húzódik, nem akar dominálni. Ízben szerencsére a gyümölcs dominál, leginkább mandarin formájában. Mézes grépfrút bukkan fel a lecsengésre, ennek a citrusfélének kesernyés íze gondoskodik arról, hogy ne tompuljunk el a következő pohár előtt. Összességében egy nagyon korrekt, erős négypontos bort kóstolhattam, amit érdemes most fogyasztani – annyira nem komplex, hogy innen még felfele vigyen az útja.
Sike Debrői Hárslevelű Késői Szüret 2005
Sike Tamásról eddig vörösboros emlékeim voltak, az idei bormustrán azonban egy fehérbora, a szürkebarát lett csúcsbor. Kóstolásom tárgya pedig, többek között, Heves megye fehérbora lett. Amit előzetesen tudni lehet még a borról, hogy fele részt kőris hordóban érlelődött.
Pohárba töltve szép, aranyló és tükrös bort találok. Illatában aszalt füge és méz dominál, kis őszibarackot fedeztem még fel benne némi levegőztetés után. A nagyon magas, 15-ös alkohol kilóg. Nem éget, de az édességérzetre rátesz még egy lapáttal. A savak nincsenek sehol, hogy a kőris lágyította-e le ennyire a bort, nem tudom, mindenesetre ez így nekem túl lapos. A mézes, enyhén diós íz ragacsos összképet alkot, nem segít ezen a végén felbukkanó dióhéjas kesernye sem. Lecsengése is elég rövid, de ezt most nem is bántam. Nálam ez most nem érte el a négyes szintet, így marad a három pont, és a szomor, mert 3000 forintért nagyobb kalandra vágytam.
Bolyki Metha Thema 2006
A pozitív lecsengésről Bolyki János 2006-os hárslevelűje gondoskodott. Szárazra erjedt társáról, a 2005-ös hársról többször megemlékeztünk már e hasábokon, magam is tervezek róla friss kóstolójegyzetet készíteni jelen sorozatomban, azonban az édesek közé nem illett volna az a tétel. Így a legutóbbi egri kiruccanásomon beszereztem egy aranycímkés példányt. Tudomásom szerint jelenleg leginkább a pincénél érhető el ez a bor, 3000 forintos áron.
Színben a sor leghalványabb tétele, szalmasárga. 87 grammos maradékcukrát nem lehet kiszagolni a pohárból: a diszkrét méz és hársvirág, valamint enyhén mazsolás illat akár száraz bort is jelezhetne. Az enyhén gombás illat már árulkodóbb: mintha aszúsodott szemek is kerültek volna a borba. Az íz összhangban van az illattal: nem émelyítő, kifejezetten lendületes, jó savú bor, aminek az alkoholja nem fűt, nem édesít. Igaz, 12 százalék ilyet miért is tenne? A mézes, őszibarackos ízek mellett némi sósságot is találtam – ez meglepett, de jólesett. Némi cseresség is felüti a fejét, részben ez is hozzájárul a hosszú lecsengéshez. Szép bor ez. Hat pont.
A következő megálló Somlón lesz.
Utolsó kommentek