Rendesen be tud lilulni a gazdák feje, amikor az egykori borászati kutatói hálózat maradékáról esik szó egy-egy pincelátogatáson. Hogy hát közpénzből kutat, de amit kikutat, az nem nyilvános, az piaci termék, mint ahogy a bora is az, a saját tőkéjükből gazdálkodók konkurense. Nem nagyon látok bele ebbe a struktúrába, de nincs okom azt hinni, hogy értelmesebb, működőképesebb vagy korrektebb rendszer volna ez, mint a többi hasonló, a proletárdiktatúra híresen minőség- és teljesítményorientált tervgazdaságából így-úgy átmentett, félig piacosított és persze számtalanszor szétlopott intézmény.

Nem kérdés, hogy szőlészeti és borászati, sőt terroirügyi kutatásra nagy szükség volna, és hogy ebben bőven volna állami feladat. Meg lenne benne helye magántőkének, isten bocsá' szövetkezetnek is. Csak ehhez valahogy soha nem sikerül megtalálni a megfelelő tulajdoni formát és jogszabályi hátteret. Mindegy.

A piacgazdaság és a magántulajdon rendíthetetlen híveként ritkán iszom kutatós borokat, most becsúszott egy. A spoilerveszélyt is vállalva megjegyzem, ezután még ritkábban fogok inni.

Kőlyuktető a chardonnay keresztneve, a teljes neve pedig az alcímben olvasható, spanyol nemeseket ver kenterbe, sőt beugrik róla Lang András kedvenc zenekarneve is: Ej Mi A Kő Tyúkanyó Kend A Szobában Lakik Itt Band. Ezerötért találtam a hozzánk legközelebb eső közértben (az Auchanban), nem vészes ár, ennyiér már iható fehéret is kapni (meg persze csapnivalót is). Címkéje nem ízléstelen, a hátcímkén az alcím: BARRIQUE, és hogy az FVM SZBKI - Eger bora. A kommunisták mindig is imádták a betűszavakat.

Nagyszerű érzés bizsergeti a dugóhúzót szorongató, a hivatalosságot feltétlen tisztelő borbuzit: a minisztérium közvetlen irányítása alatt álló intézmény borát ihatja másodpercek múlva. Szinte előre érzi Gráf József keze nyomát. Ahogy a bölcs szakember, a dinnye- az alma- és még ki tudja milyen csata győztes hadvezére kérges tenyerével kerekíti a savakat. (Persze lehet, hogy Jóska nem a savak embere.)

A másik érzés, vízió, amely kutatós borhoz tapadhat: fehérköpenyes tudósok forgolódnak a laborban, soha nem érzett ízeket, fantasztikus illatokat tenyésztenek ki Petri-csészékben. Ez utóbbi illúziót sem táplálja sajnos jelen chardonnaynk.

Illata visszafogott, szerencsére cseppet sem miniszteres, inkább zöldalmás és körtés, finoman fűszeres, kicsit petrolos; olajos mozgása és illlata alapján kifejezetten nagy testet sejtünk. A korty még jól is indul, van benne lendület, magas és nyers savak, de aztán, potty, nagy pofára esés, a glicerines testen semmi izom, már a közepe is üres a kortynak, vége meg egyáltalán nincs, csak az elöl csípkedő savak emléke, merő egy savanyúság.

Semmiféle szépsége nincsen, gyümölcsök, virágok, egyebek sehol. A fa persze erős, ha már barrique. Olyannak tűnik a bor, mintha jónak ígérkező alapanyagot elszúrtak volna valahol. Három pontot kegyelemből lehetne adni neki. Ez a kutatási irány tévesnek tűnik.