Címkék

Utolsó kommentek

  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Tisztább, szárazabb érzés

2006-os bordóiak

2008.12.18. 06:58 - alföldi merlot

A sajtóból azt szűrtem le, hogy 2006 Bordeaux-ban szerencsétlenül ötvözi az előző két évjárat hátrányait. 2004-ből a kevesebb napfényt és a több esőt, 2005-ből az arcátlan árazást. Alaposabban utánanézve, kiderült, hogy egy 2005-nél is ígéretesebben induló évjáratot rontott el a nyár végi özönvíz. Az eső felhígította a termést, a rothadás megtizedelte. A leggondosabb gazdák azonban ki tudták várni a szeptember végi, októberi napsütést, és aki ekkor szüretelt, az okkal bízhatott az átlagosnál jobb eredményben. Olyannyira, hogy Steven Spurrier  szerint 2006 nagyon jó, egyes esetekben (a szokásos nevek) nagy évjárat lett. A mindig józan Jancis Robinson 2006-ot a válogató asztal évjáratának nevezte. Mindezek fényében óvatos borúlátással készültem a Bortársaság hirtelen támadt Bordeaux-i szortimentjének bemutatójára. (A képen Thierry Manoncourt, a Ch. Figeac tulajdonosa.)

Nagy vonalakban arra számítottam, hogy félig érett szőlőből készült, engedélyezett és tiltott eszközökkel feldúsított, durva tanninú, súlyosan túlárazott borokat fogok kóstolni. Csalódnom kellett. Akadt zöld, akadt vékony, volt málnacukrosan-ánizsosan együgyű, és volt persze fájdalmasan drága, de ezek kivételek voltak. A szabály az, hogy Bordeaux-ban valamit nagyon tudnak. Mert ezek a borok - a szabvány vádakra rácáfolva - nagyon is tisztának hatottak, elevenek voltak, gyakran elegánsak, és ami igazán meglepett: nem tettek engedményt a közízlésnek. Ha a nagy és közepes nevek, drága és közepesen drága borai egy jó közepes évjáratból ezt tudják kihozni, akkor le a kalappal előttük. 

Egy borbolond amerikai barátom szerint mi, magyarok abba a tévhitbe ringatjuk magunkat, hogy a nagy vöröseink óvilágiak, holott újvilágiak. Nekem jobban ínyemre volna az a megközelítés, hogy a vöröseink inkább toszkán, mint Bordeaux-i stílusúak. A kilenc bordói mellé kontrollként bontott Sauska hetes ikrek – a siklósi és a villányi – is ezt támasztották alá. A villányi mércével rendkívül precíz és tiszta Sauskák a magyar borízléshez egyértelműen közelebb esnek, mint a Bordeaux-i átlag. Édesebbek, simábbak, érettebbek, bársonyosabbak, jobban építenek a hordó csokoládés-vaníliás jegyeire, egy szóval populárisabbak. De ami nekem leginkább feltűnt, az a savgerinc viszonylagos satnyasága. Ez egy olyan jelenség, amit a drága villányi és szekszárdi küvéknél gyakran tapasztalok, és amit én profán és bután a löszös-agyagos talajjal hozok összefüggésbe (de kétlem, hogy akad szakirodalom, ami ezt megerősítené). A másik oldalról közelítve, a bordóiak tisztábbak, szárazabbak, feszesebb szerkezetűek, dinamikusabbak, és pikánsabb, földesebb, fűszeresebb díszítő jegyeket mutatnak. A kedveskedés helyett magabiztosság jellemzi őket. Ám volt egy lefelé és egy fölfelé kilógó bor, amelyre nem érvényes a fenti jellemzés. A szamárpadba a Ch. Pedesclaux került, ami a kilenc kóstolt bordói közül  egyetlenként alkotásnak tűnt – egyszerű, kiglancolt, kivasalt, csokis-negrós konfekciótermék. A dolog pikantériája, hogy ennek a birtoknak a 2005-ös bora több oldalas magyarázkodásra késztette a brit Decanter stábját, miután egy vakteszten az élmezőny élbolyában végzett, megelőzve többek között a Ch. Latourt és a Ch. Lafite-Rotschildot. A fölfelé kilógó bor a közel harminc rugós Ch. Figeac volt, amiről egyszerűen leperegnek a szavak. Talán egy leheletnyit magas az alkohol, de egyébként merő gyönyörűség. Nagy, telt, komplex, nem állít választások elé. Kár, hogy valószínűleg most kóstoltam először és utoljára.

Az elsőként kóstolt Dourthe No. 1 Rouge afféle mostohagyerek a szortimentben, no chateau, no comtesse, no terroir - nagy cég nagyszériás, olcsó bora. De pénzes istállóból származik (CVBG), és nem nyeretlen kétéves, hiszen a konzultáns Michel Rolland, minden repülő borászok atyja. Kétharmad merlot, egyharmad CS, és kétezerötszáz forint. Elsőre azt gondoltam, hogy ez nem zsánere a magyar szájnak, és nálunk bukásra van ítélve, de aztán visszaszívtam. Szokványos díszítő jegyek, viszonylag magas extrakt, némi elegancia – korrekt pályamű. Valószínűleg a maga árkategóriájában igenis versenyképes. Majd ránézek még.

A Sociando-Mallet a Bordeaux-i középmezőny egyik standard árérték bajnoka. Második boruk, a Demoiselle de Sociando azonban így is 6 rugó fölött. Az illat jóval mélyebb és komplexebb, mint a Dourthe-é. Kóstolva sajnos csalódás, eleinte mindenkit vitt még az orrban nyert lendület, aztán lassan kibukott belőle az éretlenség, lelepleződött a kortyközepi lyuk, és ráadásként jött a szárító tannin. Nem egy sorstragédia, de szerencsére találtunk sokkal jobbakat hasonló áron. A nagy testvér, a Sociando-Mallet ára sajnos nem hasonló, viszont nyugodtan letagadhatja, sőt, jobban teszi, ha letagadja a hugát. Nálam ez volt, a rendkívüli Ch. Figeac mellett, az est bora. Nem behízelgő, de hallatlanul komplex illat: avar, bőr, gyógyszer, fekete ribizli, eukaliptusz. Napestig eljátszanék vele. Kóstolva komoly, elegáns, tartalmas bor. Jó adag tanninnal indul a jövőnek, félek, az integrációt nem tudom nyomon követni. Klasszis.  

A Clos du Marquis, az überpedigrés Leoville-Las Cases második bora. Jelentős visszalépés a Sociando-Mallet után, de szerethető bor. Egyre kevésbé rajongok a negrós, tejkaramellás, málnacukros, sima felszínű, egyszerűbb szerkezetű borokért, márpedig ez ilyen. Árértékben beragadt a startnál. A következő bor, a fentiekben már említett Ch. Pedesclaux volt, a mezőny egyetlen plasztikgyanús versenyzője. Spongyát reá!

Aztán jött egy TCA-közeli Lacoste Borie. Ez az évszázad évjárataként elkönyvelt 2005-ből származik, és a Grand-Puy-Lacoste birtok második bora. Miután az első palacknál kötöttem az ebet a karóhoz, hogy ha nem is menthetetlenül dugós, de azért nem százas, jött egy második, és az valóban gyümölcsösebb, teltebb és komplexebb volt. Az én Bordeaux-képemhez ez esett a legközelebb. Nagyrészt cabernet sauvignon. Pikáns, fűszeres, jól iható, remek savakkal, hosszú lecsengéssel. Csak felnőtteknek. Ennyi pénzt adtam már borért, így a sorból ennek van a legjobb esélye arra, hogy beválasszam a borhűtőmbe.  

A Ch. Tour de Mons és a Ch. de Fonbel egyaránt merlot-hangsúlyos, és annak, aki szeretne Bordeaux-val ismerkedni, ezt a két bort ajánlom. Gyümölcsösek, könnyebben érthetőek, de a honi átlagnál így is jobb tartásúak, sűrűbb szövésűek és kevésbé alkoholosak. Én a kettő közül a Fonbelt választanám, amely az abszolút elitbe tartozó - és képzetes árakkal dolgozó - Ch. Ausone testvérbirtoka.

Fináléként a Ch. Figeac következett. Más ligában focizik, mint a többi (l. fent). És az ára sem hétköznapi, sőt, számomra az ünnepnapin is messze túllendül. Viszont tehetősebb baráti társaságok a felsülés legkisebb kockázata nélkül vállalhatják a közös beszerzést. Emlékezetes este lesz.  
 

Címkék: 2006 kóstolás bordeaux pedesclaux figeac borie dourthe sociando mallet fonbel

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr90828215

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Octopus 2008.12.18. 12:49:21

Az a Pedesclaux sztori elég hülyén jött ki, nem tudom, szóba jöhet-e ott csalás (más bor a palackban), vagy csak a szokásos brit Decanteres megmagyarázhatatlan és értelmezhetetlen teszteredmény...

czudarka 2008.12.18. 16:33:21

Ha szakirodalom nem is (bár szerintem van!)a tapasztalat azt mutatja, hogy a löszön jóval kevesebb vagy nem is kevesebb más savszerkezetű bor terem! Próbára ajánlom /magnak is/ a régóta megálmodott kísérletet, melyben zeolitot tennék minden tőkéhez évről -évre és akkor lehetne erről sok-sok dolgot írni és gondolkodni!
Bár nem hiszem, hogy mindenkinek ugyan arra kéne hajaznia.
Én nagyon szeretem a minerális borokat, de a kevésbé ásványos, de harmonikus borokat szintén!
A legfontosabb a HARMÓNIA!!!!!!!!!!!
Az se baj, ha sok a sav, vagy az alkohol, csak semmi ne legyen bántó!!!!!!!

Vivát borostyánkősav!!!!!!!!!!!!!

tomlaker 2008.12.18. 20:57:55

a soc-malé nagyon penge bor. megfizethető és gyönyörű. nem véletlenül a legjobb krüburzsoá..

tomlaker 2008.12.18. 22:27:26

bár most nézem, vastag filccel áraztak:)
a sociando 25 euro odakint.
na annyiért bestbestbuy

BOR 2008.12.19. 21:49:22

25 euróért előjegyezni lehet hatosával, 2009 tavaszi szállítással
Vásárolni az angoloknál 40 fontért lehet MOST

Hol láttad 25ért azonnali szállítással?

tomlaker 2008.12.19. 23:40:24

pison longvil 113 juro
hogy nekem is igazam legyen.
kicsit:)