Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Gulliver az óriások között

Montevertine Pian del Ciampolo 2006

2009.02.20. 08:56 - BOB

Úgy egy évvel ezelőtt AM kolléga szervezésében tartottunk egy nagyobb szabású brunello-kóstolót Balatonszemesen. A sorba aztán - ahogy az ilyenkor lenni szokik - bekerült egy-két kakukktojás is. Egyikük egy kisebb méretű, kézműves chianti pincészet bora volt, mely több asztaltársnál is - például nálam - egyértelműen az est kelemes meglepetésévé vált. A sok díjbirkózó között egy karcsú, jóivású, példásan harmonikus bor, mely sem tanninban, sem savban, sem egyéb méretében nem volt a brunello-gólemekhez mérhető, két dologban viszont talán fölébük is magaslott: kedvességben és eleganciában.

Szó szót, tett tettet követett, s AM kolléga közreműködésével - némi hányattatások után - Radda in Chiantiból Budakalászra került e bor három palackja. Évjáratilag különböznek ugyan, az élmény egy kettőezernégyes borhoz köthető, ezek pedig a 2006-os évet dícsérik, de bánja kutya.

A Montevertine pincészetről korábban Albert gazda és AM is írt korábban, így talán felesleges újólag idekarcolni, hogy a mindössze 13 hektáros birtok Chianti reneszánszának egyik motorja volt, egyfajta konzervatív forradalmárként már akkor sem voltak hajlandók fehérborokkal tuningolni boraikat, mikor ez még bevett szokás, mi több: eredetvédelmi előírás volt arrafelé. A pince hozzáállását talán három tétellel lehet legegyszerűbben leírni, miszerint helyi fajták, minimális beavatkozás, maximalista borkészítési elvek.

A Pian del Ciampolo egyébiránt a bort adó másfél hektáros dűlő neve is, maga a bor pedig eredetvédelmileg a chianti classico-nak felel meg, a pincészet alapbora úgymond. 10 euroért kínálták nyáron, azóta tengeren túli oldalakon már 25-28 dollárig kúszott az ára. Összetételét tekintve 90% sangiovese (amit errefelé sangioveto-nak hívnak), mellé canaiolo és colorino kapott társbérletet. A bor 18 hónapot ért ászokhordóban, majd újabb hatot palackban.

Az első meglepetés még kidugózás előtt ér: az ónkapszulát levágva azt látom, hogy a parafa jó 2 mm-nyit kilóg a palackból. Hú, a szűzmáriáját: ekkora nyomás lenne odabent? Mindenesetre a dugó olyan hosszú, hogy a pincér-stílusú húzó alig bír el vele, már-már a tekerős-hosszúspirálos bevetésén gondolkodom, mire sikerül kiszabadítani a palackból. Túlnyomás nincs, töltök tehát.

A szín, amit látok, leginkább egy pinó színe, vagy kadarkáé. Amolyan áttetsző, nem sűrű, inkább rőt- mint vörös. Tiszta, de nem tükrös, ezt a szűretlenség számlájára írhatjuk. Illata viszont azonnal magával ragad: az első szippantásra beköszönő cseresznye mellé hamarosan kis szilva, füst, dohány, sülthús- és égetett sajt illata csatlakozik, de komplexitásában is olyan tisztán, hogy azt tanítani kellene.

Szájba véve először is egészen megkapó harmóniát és eleganciát találunk. Ráadásul annyira jó ivású a bor, hogy vissza kell magam fogni az első korty után, nehogy 3-4 perc alatt az egész palack nyakára hágjak. Egyszerűen minden a helyén van benne és mindenből pont annyi, amennyi egy ilyen kategóriába szánt bornál köll. Se több, se kevesebb. Közepes test, közepes lecsengés. Tisztaság, elegancia, kedvesség. Picikét még húz a tannin és csipkelődnek a szeszek, érdemes lesz tehát néhány hónap múlva visszatérni rá. Nem nagy bor, ezt meghagyja a pince magasabbra szánt darabjainak, de minden tekintetben szép, elismerést érdemlő. Adunk neki egy nagyon vastagon aláhúzott hatost, ami inkább hat és fél. És megisszuk rohanvást.

Címkék: 2006 kóstolás vörös hatpontos toszkána chianti montevertine

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr24953880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Shyr Kahn 2009.02.20. 10:19:31

"maga a bor pedig eredetvédelmileg a chianti classico-nak felel meg, a pincészet alapbora úgymond" - ez mit is jelent? Félreérthető számomra. Radda in Chianti persze a Chianti Classico terület egyik települése, de maga a bor a Toscana Rosso IGT alá tartozik és nem a Chianti Classico DOCG eredetvédelem alá... legalábbis a kép tanúsága szerint. Vagy csak azt akartad mondani, hogy teljesen hasonló eljárással és érlelési idővel készül, mint ami a Chianti Classico DOCG előírásban van? Ha igen, akkor ez nem egyértelmű [nekem] és ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy miért nem Chianti Classico DOCG virít a palack címkéjén. Bár végül is ez részletkérdés. A lényeg az, hogy sajnos még nem kóstoltam :)

BOB 2009.02.20. 10:28:37

@Shyr Kahn: A ket belinkelt cikkben talalod a valaszt. A Montevertine mar akkor is igy keszitette a bort, mikor meg a Chianti Classico-nal feherborral kellett higitani. Ezert anno IGT besorolast kapott. Kozben a chianti eloirasok valtoztak, a feherbort kidobtak, ellenben a tiszta sangioveset meg betettek a szabalyozasba. A mai chianti classiconak tudomasom szerint tokeletesen megfelel a bor, de valamiert megis maradtak az IGT besorolasnal, talan dacbol. Vagyis ok mar akkor chianti classico voltak, amikor meg a chianti classico sem volt az.

Shyr Kahn 2009.02.20. 11:25:04

:) Értem és köszi a gyors választ. Most nézegettem a bor oldalát (www.montevertine.it/eng/prodotti_ciampolo.html) és a Chianti Classico DOCG leírást (www.tuscany-wine.com/chianti_classico_docg.htm). Amiben a kettőt össze tudtam vetni, az stimmelt. Lehet tényleg dacból maradt IGT, de ez mégis csak fura dolog. A Chianti Classico-ban régen valóban engedélyezett volt fehér bor kb. 5-10% erejéig (nem olvastam el a belinkelt cikkeket, ezért ez most csak fejből lehet pontatlan vagyok), ezt tudtam... és a váltás tulajdonképpen a 2006-os évtől történt (az az évi szüretelésű borokba már nem kerülhetett Trebbiano és Malvasia, bár ekkorra ismereteim alapján már a többség nem is kevert a Classico-jába ezekből). Ha az utóbbi dátumot nézem és a képen látható dátumot, akkor abszolút érthető lehet akár még a dac is :) Kíváncsi lettem rá, de sajnos én nem tudok hozni belőle (és gondolom itthon nem kapható).

szulfit 2009.02.20. 13:11:49

Igen, dacból maradt IGT a Montevertine birtok összes bora.

Én nemrég kóstoltam a Pian del Ciampolo nagytestvérének, a Montevertinenek 2004-es és 2005-ös évjáratát, és csak dicsérni tudom mindkét bort. Messze kimagaslanak a chianti mezőnyből, tiszták, szépek, elegánsak.

Shyr Kahn 2009.02.20. 13:41:02

@szulfit: Szabad kérdeznem, hogy mi volt a beszerzési forrásod? Remélem nem maga a pince, mert ahhoz már utazni és költeni is kellene :)

szulfit 2009.02.20. 15:50:54

@Shyr Kahn: Sajnos a pincénél vettem.

Shyr Kahn 2009.02.21. 14:42:39

Ez most kimarad ebben az esetben. Ettől függetlenül köszönöm a választ!