Elöljáróban szögezzük le, hogy Magyarország márpedig fehérboros vidék. Ezt halljuk minden nemzetközi aranyorrútól, ezt visszhangozza a hazai borsajtó tekintélyes része, és - valljuk be - sok kóstolási jegyzet is egyre inkább a fehérek irányába löki a magyar borra szomjazó alkoholistát. A magyar ember viszont olyan, hogy hiába a nemzetközi aranyorrúak, hiába a borsajtó, akkor is szereti a hazai verest. Még akkor is, ha relatíve többet kell érte fizetnie és talán relatíve kevesebbet is kaphat tőle, mint egy hasonló árú fehértől. Míg (Tokajt értelemszerűen nem ideszámítva) legnagyobb fehérboraink is látványosan pattannak vissza az 5-6000 forint közötti árplafonról, addig vöröseink javáért nem egyszer ennek két-háromszorosát sem tartjuk túlzónak. Vagy ha annak is tartjuk, valahogy mégis el szoknak fogyni.

Az alsóbb kategóriákban is nagyjából hasonló a helyzet. Míg 800-1000 forint körül már többnyire, korrekt, fehérborszerű fehérborokat kaphatni, addig a korrektebb vörösök árfolyama ennél általában feljebbről startol. Az élet, a marketing és a szín presztízse így árazta be. Fel vörösök, proletárok. Éppen ezért látatlanban nem sok jóval kecsegtet, ha azzal a szándékkal szervezünk kóstolót, hogy a 2000 forint alatti vörösök világába nyerjünk betekintést. Márpedig így esett. Összeültünk négyen ki-mit-hoz alapon, majd vakon végigkóstoltuk a végigkóstolnivalókat. És - bár nem mondhatni, hogy várakozásaink túlzóak lettek volna - a végén kellemes szájízzel távoztunk. Vannak még iható vörösök errefelé is. Négyen kóstoltunk, hárman pontoztunk is. A jegyzetek saját véleményemet tükrözik, a borok mellett az átlagpontok is szerepelnek.

Gallin Kft. Kékfrankos 2007

A történet egy belga borkereskedőről szól, aki vásárolt némi területet Eger határában, s az onnan származó borokat kizárólag Belgiumban értékesíti. A bor Gál Lajos pincészetének keze nyomát viseli magán, kinti ára 7.10 euro, így némi jóindulat kellett ahhoz, hogy beférjen a célkategóriába. Fene a gazdasági válságát neki.

A borász célja az volt, hogy egy könnyen érthető, jóivású, ebben a kategóriában korrekt kvalitásokat mutató ital kerüljön ki keze alól, s ezt a célt a bor teljesíti is. Illatában kedves gyümölcsösséget fedezünk fel némi főtt jegyekkel. Meggy, némi karcosság, egyszerűség meg némi fahordó. Szájban is délceg, kissé markáns savú, mégsem tűnik diszharmonikusnak. Kékfrankososan karcol, de az egyensúlya megfelelő, a hossza pedig több mint elég. Korrekt bor, sima cserekkel.
4,5 pont (átlag: 4,5 pont)

Takler Kékfrankos 2007

Elsőre feltűnt az égbekiáltó különbség az előző bor és e között: míg a Gallin-kékfrankos határozottan északi, kissé karcos karaktert mutatott, itt mindent felülír a melegség, kerekség, a szinte már merlot-san kedves gyümölcsösség. Déli stílus - jegyezzük meg többen is. Nem túl komplex, de szép és egyenes illatú bor. Szájban közepes testű, harmonikus. A korty alapvetően gyümölcsös, de a vége kissé kesernyésbe fordul, és a keserűség a lecsengésben is tartja magát. Hossza alig van. Az egész bor lefelé tartó ívet mutat, az illat szépségpöttyei az utóízre már bibircsókká válnak. Visszakóstolásra csúnyán lebutul, de akkor már nem pontoztunk. Így
5 pont (átlag: 4,83 pont)

Szeleshát Kékfrankos 2007

A szekszárdi borvidéken elhelyezkedő Várdomb 25 hektáros pincészete jóval ismeretlenebb, mint azt a birtok méretéből következtethetnénk. Az utóbbi időben pinot noirjával hívta fel magára a figyelmet, most a kékfrankost vettük górcső alá. A bor egyszerű, meggyes illattal indít. A meleg karaktert határozott hordós aroma keretezi. Szájban savhangsúlyos, nyers, talán némileg éretlen is. A korty végében sok kesernye borítja el az összképet, hossza is alig van neki. Ez nem az ő napja.
3,5 pont (átlag: 3,83 pont)

Tüske Kékfrankos 2006

A Tüske Pincészet és Halmai Csaba borász az utóbbi hónapokban 2006-os cabernet francjával égette bele billogát a honi kultúralkesz-társadalom emlékezetébe. Ugyanezen évjárat kékfrankosa sajnos nem mutat olyan kvalitásokat mint amaz (szerettük ekkor is és máskor is), ugyanakkor kékfrankosnak is meglehetősen szokatlan. Illata fűszeres karakterű, visszafogott, decens. Szekszárdra utaló, komplex. Szájban azonban szárító, poros érzetű csersavval találkozunk, ráadásul nagy mennyiségben. Ha nem is teljesen tiszta, de mindenképp komoly, sűrű anyag - jegyezzük fel. Az illat szépsége után az ízek bárddal faragottnak tűnnek. AM-nek korábban még kevésbé tetszett.
4,5 pont (átlag: 4,33 pont)

Szent Gaál Kékfrankos Válogatás 2006

A Szent-Gaál pincészetnek szoktak lenni olyan borai, amiket nagyon szeretek, de ezek általában sosem az általuk legnagyobbra tartottak közül kerülnek ki. E bor 2003-as elődjét például szerettem, és első kóstolásra ez a bor is tetszetősen kellette magát. Ebben a sorban viszont harsányabbnak, úgymond népszerűsködőbbnek tűnik. Sok fa és fűszer, némi puncs, forgatással további fűszerek és halványan zöldségek is felbukkanak. Könnyen érthető, mégis tartalmas illatú bor. Szájban viszont kissé vékonynak és cizellálatlannak tűnik. A hordós jegyek ápolnak, s eltakarnak, mögülük alig kandikál ki az alapanyag tökéletlensége. Nekem most kissé asztali jellegűnek hat.
4 pont (átlag: 4,67 pont)

Janus Portugieser 2007

Az már eleve bátorságra vall, hogy egy borászatot egy ennyire reklámgyilkos névvel illessenek alapítói, de úgy tűnik, Pécsi-Szabó Miklós és Szél Géza nincs híján e bátorságnak. A Tenkeshegyen fekvő borház tizenkét hektár saját tulajdonú szőlőből készít bort.

Hogy egy vörösboros kóstolót egy villányi oportó nyerjen meg, ez eddig számomra kizárólag abban az esetben volt elképzelhető, ha a kóstolón csak villányi oportók indulnak. Márpedig most a Janus pincészet oportója mindannyiunk egyöntetű tetszését elnyerve, utcahosszal hagyta maga mögött a többi áldozatot. Illatában egy teljes gyümölcskosár pirosbogyósok egész hadával, mellé szilvalekvár, csipkebogyólekvár aromái társulnak. Egyedi és szép, kedves és összetett. A korty harmonikus és szerethető, sima csersavú. A végében némi kesernyék tűnnek fel, alig érezhetően, nem zavaróan. Kerek, minden tekintetben szép bor, 1100 forintos árával pedig a rézfokozatú orbitális besztbáj plecsnit is kiérdemli.
6 pont (átlag: 5,83 pont)

Solamen Portugieser 2007

A Solamen név a pécsi Lisicza borház oportóját takarja, melyet Zwack Izabellán és az ő borválogatásán keresztül értékesítenek. Eddig csak papíralapon találkoztam vele, most már azt is sejtem, miért. A bor elsőre állott felmosórongy illatával támad. Később - rengeteg forgatás hatására - lekvárosodik, éretlen, zöldséges aromák jelenek meg benne. Szájban kissé vékony és jellegtelen, de ha azt vesszük harmonikus, hiszen mindenből kevés van benne. Alacsony szinten megvalósuló harmónia - mondanák rá nálam tanultabbak. Hibája viszont a jellegtelenségen kívül nincs, kár, hogy erénye még ennyi se.
3,5 pont (átlag: 3,33 pont)

Werner Cabernet Franc 2007

A bátaszéki Werner pincéről az égvilágon semmit nem tudok, ami persze nem baj, így akkor se befolyásoltak volna mindenféle előítéletek, ha történetesen nem vakon kóstolunk. Ez a cabernet franc azonban - vakság ide vagy oda - a vert mezőnyben végzett. Illata elsőre zöldség-gyümölcs kiskereskedést idéz, melyben a ribizli a leghatározottabb aroma. Némi füstösség társul hozzá, összességében nem túl komplex, inkább olyan elmegy-illat. Szájban vékony és savhangsúlyos, hiába van benne anyag, ha az nem teljesen érett. Nem lett a kedvencem.
3,5 pont (átlag: 4,17 pont)

Gál Lajos Egri Veres Cuvée 2006

Gál Lajos borait (illetve elsősorban olaszrizlingjeit) én általában szeretni szoktam, de ez a blend most nem kifejezetten vált ínyemre. Pedig kóstoltam már párszor. Most érett, füstös illatvilággal kezd. Némi fülledtség, némi hordó teszi még tiszteletét. Szájban azonban táncol az ihatóság határán: vékony és savas, egyszerűen nem jó.
3 pont (átlag: 3,33 pont)

Az összesített sorrend dobogós helyzettjei:
I. Janus Portugieser 2007 (5,83 pont)
II. Takler Kékfrankos 2007 (4,83 pont)
III. Szent Gaál Kékfrankos Válogatás 2006 (4,67 pont)

Bár tény, hogy nem találomra lőttünk ki 9 bort, hanem egyfajta előválogatás következtében kerültek a kóstoló szájak bűvkörébe, összességében nem lehettünk elégedetlenek. Ha a 2000 forint alatti magyar vörösboros átlag ilyen lenne, mint amivel találkoztunk, sokkal kevesebb fejvakarásra lenne szüksége annak, aki elérhető áron szeretne hazai verest kóstolni. Sok olyan bor van ezeken kívül is, ami megérdemelte volna, hogy bekerüljön a szórásba, nekünk most ennyi tellett. Várjuk a további tippeket.