Beharangoztuk mi is: aranyérmes szekszárdi borokat lehetett kóstolni április 25-én Szekszárdon. Vonatra szálltunk hát, és végigkóstoltuk a kínálatot. Négyen mentünk, hogy minden aranyérmes bort alaposan megnézzünk, kevesebben is elegek lettünk volna. Ugyanis az utolsó pillanatban változott a program: csak a már palackban levő tételekre korlátozódott a bemutató, s abból sem volt ott minden tétel.

Őszintén megmondom: nem tudom mi indokolta ezt a szűkítést. Ha én szerveznék ilyen bemutatót, akkor a borászokra bíznám a döntést, meg akarják-e mutatni a hordós tételeiket a nagyközönségnek, vagy higgye el mindenki, a zsűri jól döntött. (Nem tudom, hogy ha borász lennék, letöltenék-e jó pár palackot erre az eseményre, de mégis úgy érezném, enyém a döntés joga.)

Gyorsan az elején még egy csalódásomat megosztom, aztán örömtelibb vizekre (azaz a borokra) evezek. A kóstolóra fájóan kevés vendég volt kíváncsi. Ráadásul többségében nem helyiek – pécsi, szegedi és a mi budapesti különítményünkön túl kevés embert láttam poharat forgatni. Nem gondoltam, hogy a borkóstolók terén is Budapest-dominancia van; a tavalyi szekszárdi bemutató, a somlói tavasz jóval több embert mozgatott meg – persze többnyire ugyanazok az arcok jönnek ezeken is szembe. Pedig a szekszárdiak is szép borokkal találkozhattak volna.

Nem a fehérboraiért szeretjük Szekszárdot, a zsűri sem osztott aranyat ilyen tételnek, így kezdésnek egy piros bort kértem Halmai Csabától. A Tüske pince sillere üdítő, friss bor, gyorsan vettem is egy palackkal, részletes elemzést később olvashatnak majd róla.

Kadarkázni indultam ezután, elsőként Vesztergombi József asztalánál álltam meg. A poharamba a borász azonban először nem a saját, hanem Fekete Mihály 2006-os borát töltötte. Érdekes tétel volt: illatában a fűszeresség mögött édes, málnás jegyek húzódtak. Ehhez képest az íze kifejezetten éretlen, savanykás volt. Sokkal jobban tetszett a Remetebor 2007-es kadarkája: illatában csipkebogyó, ribizli, fűszerek. Ízében az évjárat miatt kicsi savhiány, de még így is kerek, és nagyon jól iható tétel. Már készül a címke hozzá, hamarosan kapható lesz. Sokáig úgy tűnt, ez a lesz a kedvenc kadarkám ezen a kóstolón, de a visszakóstolásnál az Eszterbauer pince 2007-es válogatása megelőzte. Pedig eleinte kevésbé tűnt komplexnek ez a tétel, de némi szellőzés jót tett neki. Illatában málna, köménymag, ízében szép savak, jó struktúra, meglepően markáns, de szép tanninok, és gyümölcsös-fűszeres jegyek voltak – szerettem. Hamarosan a polcokra kerül a 2008-as kadarka is; ebből az évből válogatás nem készült. Megpróbálkoztam egy Wekler kadarkával is, én a kóstoló leggyengébb kadarkája címet osztottam ki rá – illatában az édes, fűszeres jegyek mellett volt valami furcsa savanyúság is, ízében ez a bizonytalanság folytatódott.

Kékfrankosok közé merészkedtem, kicsit megbántam. Mészáros Pál 2007-es bodzási tétele fittyet hányt az évjáratra: kissé éretlennek, egysíkúnak, és már-már bántóan tanninosnak tűnt. Illatában a meggyen túl mást nem találtam. Taklerék reserve tételében pedig a fa dominált: az illatban nagyon, ízében kevésbé. Jó irányba tart, emelném fel mutatóujjam, ha pár korty alapján lenne merszem ilyet bármikor is kijelenteni.

A bikavérek közül most a Szent Gaál Pince 2006-os válogatása tűnt a leginkább késznek, struktúrája, íze is remek volt. Külön öröm volt, hogy kadarka gerincre épült, emiatt fűszeres-köményes illata üdítő volt. Ízben, illatban a Takler bika sem állt rosszul, nála a korty közepét hiányoltam igazán. A Mészáros pince ezen a fronton sem jeleskedett, túlfőtt gyümölcsök, és rengeteg hordó uralta 2006-os bikavérüket. A Bodri pincénél az illattal voltak gondjaim, a lekváros, fűszeres jegyekre kicsit rátelepedett egy nem túl szép hordóillat. Szerencsére ízben ez nem volt érezhető, kellemes, jó bikavért kóstoltam náluk.
Nekem jobban is tetszett ez a bor, mint a tisztán bordeaux-i fajtákat ötvöző Optimus QV, noha ennek illata lenyűgözően gyümölcsös volt, azonban ízéből az alkohol kilógott, a gyümölcsösség lekvárosságba fordult.

A Heimann pince Barbárját már többször dicsértük, most sem teszünk mást. Remek ez a bor, a kóstoló legszebb struktúráját ez hordozta. Illata komplex, folyamatosan változó, a citrusos jegyektől az ánizsig mindenki megtalálja benne az izgalmat. A korty lendületes, savak és tanninok vibrálnak, öröm inni.

Kevés híja volt, hogy ne kiáltsam ki a kóstoló legjobb borának a Barbárt. Ezt a keveset Takler Syrah Reserve 2007-nek hívják. Borsos-gyümölcsös, áfonyás-ánizsos, komplex illat, mögötte nagy test, nagy, de nem kilógó alkohollal; komoly bor, kissé újvilági stílusban, de a sziruposságon bőven innen. Majdnem ennyire nagy a 2007-es Cabernet Franc válogatás is, aminél örömmel üdvözöltem a poharamba a fajtajegyeket: édes pirospaprika és gyümölcsök áradtak. Jósolni nem szokásom, de szerintem fél év múlva érdemes lesz újrakóstolni.

Összességében ízig-vérig szekszárdi borokat kóstolhattunk: a magas alkoholt, a sokszor lekvárosságba átmenő gyümölcsösséget magunkon hordozták a tételek. Kicsit szomorúan állapítottuk meg, hogy a legnagyobb borokat bizony itt is a legdrágábbak közt kell keresni. Szerencsére azért nem kizárólag. A kóstoló után mindegyikünk összeállította saját slágerlistáját, íme.

Palack
1. Heimann Barbár
2. Takler Syrah Reserve
3. Tüske Siller

Weér Yvo
1. Heimann Barbár
2. Eszterbauer Kadarka Válogatás
3. Tüske Siller
4. Takler Syrah Reserve
5. Bodri Cabernet Sauvignon Reserve

Dagadtos
1. Takler Syrah Reserve
2. Takler Cabernet Franc Válogatás
3. Heimann Barbár
4. Eszterbauer Kadarka Válogatás
5. Remetebor Kadarka

Vörös és fehér
1. Takler Syrah Reserve
2. Heimann Barbár
3. Takler Cabernet Franc Válogatás
4. Eszterbauer Kadarka Válogatás
5. Remetebor Kadarka