Bolyki János borairól elsősorban a remek ár-érték arány ugrik be. Kiemelkedőnek eddig leginkább a 2005-ös száraz hárslevelűjét találtam; nagy örömömre a 2007-es is szárazra erjedt, egy gyors kóstolás után a borbarátos ígéretes, remek jelzőket aggattam rá. Tudomásom szerint csak a pincéből lesz kapható ez a tétel, így a beszerzése még várat magára, ezért tegnap azt nem ittam. Szeretem a pince bikavéreit is, de mostanság épp elég volt az egri zászlósborból. Vettem viszont a munkából hazafelé menet a Borfalu bortékában egy 2006-os cabernet franc-t, 3000 forintért, aznapi felbontásra szánva. Ez sem volt impulzív vásárlás, egy kóstolón már forgott ez a bor is a poharamban. Akkor fel is írtam a bevásárló listámra, tudván, hogy a relatíve magas Bolyki-árért cserébe nagy elvárásaim lesznek. Szerencsémre nem csalódtam. A bor sötét bordó színű, enyhén opálos, no de a szűretlenségnek ez velejárója. A fajta velejárója viszont a lehengerlően komplex és izgalmas illat. Itt medvecukor, szeder, feketeribizli, és egy kis hordó-vanília. A korty meleg, kicsit édeskés, nagyon gyümölcsös (itt is a feketebogyósok dominálnak), kellemesen tanninos. Emellett szép egri savakkal is meg van áldva - talán ez garancia lehet arra, hogy nem csak tegnap volt hétpontos ez a bor, hanem még egy ideig ezen a szinten is marad.