Még egy fél litert abból a muskotályosból! - recsegte egy borízű hang, s a kérés nyomán valószerűtlenül sárgás folyadék csobbant a kivörösödött arcú, izzadt homlokú, kövérkés fesztiválozó kancsójának alján. Stirlitz ekkor megértette, hogy a balatonlellei Borhét immár végérvényesen turistaleitató rendezvénnyé lényegült át. Halkan elfordult, szája sarkában szomorú félmosoly jelent meg, majd leült egy padhoz és halkan jegyzetelni kezdett.

Stirlitz nagy lelkesedéssel vágott a küldetés teljesítésébe. Akkurátusan összecsomagolta túlélőhátizsákját, melybe egy egyszemélyes sátor és egy hálózsák került. Másik zsákjába egynapi elemózsiát, váltás alsóneműt és tisztálkodószereket készített, majd a két zsákot szorosan kerékpárjához rögzítette. Egy imperialista atomtámadás is túlélhető így - gondolta magában, majd jegyet váltott a Balatonlelle felé induló vonatra. Kora este érkezett meg a célállomásra.

A helyszínen mindent átható sülthússzag és a sétányon kirakodóvásár fogadta. Borfesztivál - gondolta Stirlitz. Stirlitz - gondolták a hússütők. Stirlitz halkan eltolta kerékpárját a vásározók tömött sora előtt, majd egy kerítéshez lakatolta. Óvatosan körülnézett, s a lebukás fenyegető rémével küszködve elővette titkos mobiltelefonját, melyen gyorsjelentéseket küldhetett a bázisnak. Küldetés megkezdve - szólt az első jelentés. A visszaigazolást jelző csippanás után Stirlitz gyorsan elrejtette a telefont. Megúsztam - gondolta.

A fesztivál bejáratánál kedves lánykák fogadták, és kezébe nyomtak egy füzetkét, mely az „Út a boldogsághoz” címet viselte. Kálomista vagyok - szabódott Stirlitz, de hogy el ne árulja magát, végül eltette a füzetet. Hm, szcientológusok - gondolta magában, de rendületlenül mosolygott. A sülthússzagot csak egy Caramel nevű énekes koncertjének hangereje múlta felül.

Stirlitz először kóstolópohár után nézett. Saját poharait kerékpáron és vonaton veszélyes lett volna magával hoznia, így a helyszínen kellett keresnie magának. A legtöbben két deciliteres műanyagpohárból itták a bort, mellé zsíroskenyeret ettek lilahagymával. Hm, kocsma - gondolta Stirlitz, mikor is az egyik standon végre üvegpoharakat pillantott meg. Balatonlellei hegyközség - hirdette a pohár felirata. Stirlitz magához vett egyet, majd megszemlélte. A pohár alig volt nagyobb egy deciliternél. Stirlitz tudta, hogy ha ebben megforgatja a bort, az egész környezetére nézve veszélyes lehet. Nincs nagyobb? - gondolta. Sajnáljuk, ez van minden standon - gondolta az informátor, majd együttérzéséről biztosította Stirlitzet.

Stirlitz száraz fehérborok után kutatott. Elsőként a Szentpály pince standjához ballagott, ahol sauvignon blanct kapott. Stirlitz nem tudta eldönteni, hogy olaszrizlingre, vagy chardonnay-re hasonlít a bor, mindenesetre sauvignonra nem. Hm, fajélesztő - gondolta magában, majd továbbállt. Nono, Stirlitz! - gondolta a fajélesztő.

Stirlitz megértette, hogy itt igazi kihívás lesz szép borokat találnia. A standok felénél palackozott bor sem volt, kancsóból mérték a lédiget a műanyagpoharakba, mellé obligát zsíroskenyér és lilahagyma dukált. Hm, gasztronómia - gondolta Stirlitz, majd megpillantotta Konyári Jánost, aki meglepő módon nem kóstoltatott, csak sétált a tömegben és beszélgetett többekkel. És a Konyári-stand? - kérdezte meglepetten Stirlitz. Összekötője később elárulta, hogy Konyáriék tavaly óta nem szerepelnek a Borhét kiállítói között, a standot eladták. Stirlitz lelke mélyén kezdte őket megérteni.

Később a Katona Borháznál Stirlitz végre talált használható kóstolópoharat is. Mellé sauvignon blanct kapott, olyat, amit spriccelve és káromkodva köpött ki később. Kiöntő classico - gondolta. Az Országh pincénél iható - fajélesztős, acéltartályos - chardonnayt, majd üres és jellegtelen olaszrizlinget kóstolt. Stirlitz ekkor már sejtette, hogy a pince nem a túlzott hozamkorlátozásról lesz ismert a jövőben. Az akácfában érlelt olaszrizlingre ezért már nem is volt kiváncsi, a barrikhordós chardonnayre pedig bár ne lett volna.

Stirlitz ezután a Garamvári szőlőbirtok fehérborait vizslatta. Itt az irsai olivért találta az egyetlen érdekes bornak, mely a fajélesztősen szép irsai-illat mellé némi szerkezettel is rendelkezett. A többi kóstolt fehérbor túl steril, túl technológiai és túl sablonos volt, bár legalább korrektnek és ihatónak bizonyultak. Pócz Józsefnél a 2008-as zöldveltelini nyerte el Stirlitz tetszését. Ugyanitt újabb barrik chardonnayt is kóstolt, mely kuszált, szétlógóan fiatal és túl fás volt, ugyanakkor szép szerkezetű. Hm, fiatalság - gondolta Stirlitz, majd némi - felejthető borokkal tarkított kitérő után - Bujdosóék felé vette az irányt.

Korábban nagyon szerette Bujdosóék 2006-os szürkebarátját. A 2007-es utód kicsit túlérettebbnek és kicsit fásabbnak is tűnt, de az addigi fehérborokhoz képest így is felüdülést jelentett Stirlitznek. A 2007-es fehér Altanus pedig kicsit túlhűtve is figyelemre méltó szerkezetűnek bizonyult, nem is beszélve a 2007-es száraz traminiről, mely mindössze pár nappal a Stirlitz által kedvelt Aranyhíd előtt lett szüretelve, túlérettsége ellenére mégis szárazra erjedt. Hm, Bujdosóék - csettintett elégedetten Stirlitz, majd újabb jelentést küldött a bázisnak.

Stirlitz sejtette, hogy ha a fehérborok felhozatala ilyen gyenge, akkor vörös fronton még kevesebb babér fog neki teremni. Sejtése hamar beigazolódott. Éretlen, túlterhelt tőkékről árulkodó, néhol agyonfahordózott vörösborokat talált, még a 2006-os Sinai Cabernet Sauvignonban is lelt zöldes, nyers jegyeket. Stirlitz ekkor úgy érezte, hogy Magyarországon a cabernet sauvignon egyszerűen nem képes beérni. Emlékeiben felderengett egy Olmaia, egy Allora Lusso, és bármennyire is próbálta, nem tudta érettnek látni a balatoni vörösöket. Vigaszt ismét csak Bujdosóéknál lelt, ahol is a 2006-os pinot noir szépen mutatta, hogy a pincészetnél valóban komolyan veszik a minőséget.

Stirlitz ekkor már érezte, hogy a harci becsület (akármilyen borokkal kínozták is, nem köpött) bizony rányomta bélyegét gondolataira és érzéseire. Még egy utolsó pohár Aranyhíd megérkezett poharába, majd csendben elvonult, hogy kialudja magát, hisz másnap újabb fontos küldetés várt rá. Balaton - gondolta még utoljára, majd elnyomta az álom.