Még nyaralásom előtt bontottam egy Bussay bort. Sőt, egyből kettőt, mert párban adták őket épp a Bortársaságnál, 4000-ért lehetett megvenni őket. Ha jól értelmezem az üzenetet, a forgalmazó megkérte a doktort, hogy készítsen egy könnyedebb rajnait is a megszokott, és általam is magasztalt vaskosabb mellé. Hogy miért pont ezt a fajtát szemelték ki erre a célra, számomra rejtély. A remek 2007-es a kereskedői oldal alapján már elfogyott, árban viszont ezt a tételt is pontosan ugyanoda rakták.

Bussay, becsületére legyen mondva, megpróbálta, amit kértek tőle. Azonban érzésem szerint nem sikerült a kívánt célt elérnie. Legalábbis nekem a könnyed jelző nem jutott eszembe a borról. A 13,5-es szeszt visszafogottnak nem mondanám. Sajnos már illatában is feltűnik ez a relatíve magas alkohol, kiszúr, nincs mit szépíteni. Mellette virágok tűnnek fel, és egy kis narancshéj. Ízben is az alkohol viszi a prímet: gyümölcsösen édes, főleg őszibarackkal teli a korty. Valahogy úgy tűnt, hogy a részletek megvannak a borban, de az egész most (még?) nem akart összeállni. Sav és alkohol külön utakon járnak, ráadásul a végén egy már kissé bántó kesernye is felbukkan. Egy dolgot azonban a két palack után biztosan kijelenthetek: ne igyuk hűbelebalázs módjára ezt a bort – dekantáljuk, levegőztessük egy pár órát.

Bevallom, ha könnyed rajnait akarok inni, nem ezt fogom keresni. (Általában ebben a műfajban az osztrák borok tetszettek igazán. Hazánkból egy könnyed rizlingre emlékszem vissza szívesen, a Villa Tolnay 2007-es Tavasz nevű bora ebben a kategóriában remek volt.)

Egyelőre inkább várom a vastagabb Bussay tételeket. Ez itt és most erős négy pont.