Vannak olyan pillanatok (az ezotériában hívők szerint úgynevezett karmikus pillanatok), mikor az ember úgy érzi, valamit épp neki teremtett a sors, a Mindenható, a véletlen, vagy aki amiben hisz. Mintha életünk ösvényén elérkeznénk egy táblához, amire ki van írva a nevünk csupa nagybetűvel, hogy megálljunk mellette, megpihenjünk, és ha csak egy pár pillanatig is, de otthon érezzük magunkat. Valahogy így vagyok én azzal, mikor egy borospalackon meglátom pici lányom nevét. Ezt a bort nekem töltötték le és punktum.

Demeter Csaba eddig főleg 2002-es bikavérével, valamint embert próbáló marketingötleteivel, mint például az örök zamat garanciával (bármit is jelentsen ez) lopta be magát a tudatomba. Aztán szépen egyöntetű címkecsalád is született, és egyre inkább az az érzésem, hogy ha a St.Andrea mellett van még olyan egri pincészet, ahol a marketing nem áll meg a szakrális puffogtatásnál és a bikavér-eposznál, akkor az az övé lesz.

A Hanga a pincészet (egyik) fehér alap-küvéje. Összetételét tekintve szürkebarát-hárslevelű-olaszrizling kombó, melyből a hárs és a szürke 40-40 percent erejéig veszi ki a részét, a maradék 20 százalék az olaszrizlingé. Az első meglepetés mindjárt kidugózáskor ér: a dugó bor felőli vége a szélén fel van pöndörödve, mintha egyszerűen túl szűk lett volna neki a palack szája és kalapáccsal erőltették volna bele. Vagy a dugó túl vastag, vagy a palacknyak túl szűk, vagy a dugózógép beállításával lehetett valami, mindenesetre ha a ledugózás szexuális aktus lett volna, ma sebészeten ápolnák a férfiúi büszkeséget. Nem, nem a mercikulcsot.

A pohárban világos szalmasárga bor forog, az illat elsőre a szürkebarát virágaitól hangos. Kicsit hidegebb még, mint kellene, ezért hosszasan melengetem és szimatolgatom. Friss, jó illat amúgy, az olaszrizling egy kis kesernyével is bolondítja, a hárslevelűt viszont nem találom benne. Nem mintha túl sok értelme volna egyébkét fajtákra szálazni egy illatot, a jó küvé úgyis többet ad, mint amiből áll. Melegedve a virágok mellé halvány zöldalma társul, majd összeérik az illat szépen, megjelenik benne a hárslevelű szőlőlevelessége és egész halványan némi citrusok is. Játékos, összetett, virágos és behízelgő. Tetszik.

Szájban azonban kiütközik a minimalista címke hátulütője: 12 grammnyi maradékcukorra ugyanis egyáltalán nem számítottam. Orvul jön ez az édesség, de szerencsére sok gyümölcsöt is kapok mellé, no meg a korty végében némi kesernyét. A savak tekintetében egy picurka hiányérzetem támad, az az 5,9 gramm mintha ennyi cukor mellett egy kicsit kevésnek tűnne. Női csevelyekhez persze így is (mi több: így igazán!) tökéletesen elképzelhető, csak az én szőrös, acidfüggő lelkem kíván egy árnyalatnyival többet. Az az árnyalat egyébként meg is érkezik a korty végével, de bár ne érkezne, mert hozza magával a huncut kesert is, ami az utóízre is rányomja a bélyegét. A végétől eltekintve egyébként harmonikus, jó ivású a korty, a kellő lendület és frissítő erő is megvan benne, ha nekem egy hangyányi élénkség hiányzik is.

Első felindulásomban erős 5 pontra taksálom, a pincészet webshopjában feltüntetett 1290 forintos ár pedig kifejezetten jónak tűnik érte. Én azonban hagyományos kiskerben vásároltam, valamivel 1500 fölött, azt már inkább korrektnek, mintsem jónak mondanám. Még egy pár palackkal, csak a kislányom kedvéért!