Kedves olvasónk, Mistinguett alias Limpek László vállalkozott arra, hogy a Művelt Alkoholista francia sajtófigyelője legyen. Szűzposztjában a Revue du Vin de France (RVF) 2010. februári számát szemlézi. Az RVF Franciaország talán legtekintélyesebb bormagazinja, Jancis Robinson szerint egyenesen "Franciaország egyetlen komoly borászati lapja". A februári számban Anne-Claude Leflaive („a világ legjobb fehérborásza”) beszél az általa vezetett birtokról és a biodinamikáról, Étienne de Montille elemzi a burgundi fehérek korai oxidációjának lehetséges okait, egy fecske nyarat csinál Rousillonban: Gérard Gauby-portré, végül egy mourvèdre-monastrell francia-spanyol párbaj. [A képen Anne-Claude Leflaive.]

A felütés Burgundia kétszer. Elsőként az emblematikus burgundi borásszal, Anne-Claude Leflaive-vel találunk több oldalas interjút, majd a burgundi sztárborász, Étienne de Montille elemzése következik a nem rég itt is emlegetett burgundi oxidációról. Leflaive egyike a biodimamika lelkes szószólóinak, honlapja szerint „a biodinamika hatása a szőlő egészségére vitathatatlan”. Steiner tanai Franciaországban sem sokkal ismertebbek vagy elfogadottabbak, mint nálunk, ezért mindenképpen jelzésértékű, hogy az RVF ilyen hosszú interjút közöl Leflaive-vel, aki néhány bemelegítő kérdés és válasz után rá is tér a biodinamikus borkészítés műhelytitkainak ismertetésére. Elmeséli például, hogy 2003-ban új birtokot vettek Mâconban, és az első évjáratban a nyár közepén rögtön kaptak is egy hatalmas jégesőt a nyakukba. Összesen 40 hl bort tudtak készíteni, azt is érezhetően megviselte a júliusi hidegzuhany. Ekkor valaki azt javasolta Anne-Claude Leflaive-nek, hogy a traumás borhoz, mintegy homeopátiás kezelésként, adjon néhány csepp jó formában lévő bort. Ennek az volt a célja, hogy a jó példa „láttán” a bor feldolgozhassa a történteket. A kezelés hatott, a bor meg is gyógyult annak rendje s módja szerint. Ugyanakkor – szkeptikus olvasóinkat megnyugtatandó – Leflaive értelmezésében a biodinamika sokkal inkább jelenti a lehető legharmonikusabb munkát és együttélést szőlővel és természettel, mint a fent említett megoldások keresését. Leflaive azt sem tagadja, hogy a biodinamika jó üzlet, birtokuk a Romanée-Conti mellett jelenleg a legjövedelmezőbb burgundi borászat. Leflaive szerint ez a biodinamikának is köszönhető, mert az egész világ érdeklődik az „új” technika iránt, a japánok, amerikaiak pedig kifejezetten imádják. Mint meséli, „New Yorkban még olyan pasival is találkoztam, akinek a polóján egy fotó volt rólam!”

A másik burgundi kapcsolódású cikk szintén izgalmas témát boncolgat: a burgundi fehérek oxidációjáról van szó. A jelenségről ezúttal Étienne de Montille véleményét olvashatjuk, melyet még tavaly novemberben fogalmazott meg egy montreáli kóstolón. Montille szerint az oxidáció nem kevesebb, mint öt dolog szerencsétlen együttállásának a következménye. Ezek közül az első, hogy a 90-es években, vagyis akkor, amikor az oxidáció először jelentkezett, a legtöbb nagy burgundi birtok a mechanikus préseket pneumatikusra cserélte. Ez utóbbi segítségével a must tisztább lesz, csak sajna a seprő köztudottan véd is az oxidáció ellen, így a burgundi fehérek érzékenyebbé váltak. Montille emlékeztet arra, hogy pl. Jean-François Coche-Dury-nek, azon ritka burgundi borászok egyikének, akik maradtak a mechanikus préselésnél, soha nem volt gondja az oxidációval. Az oxidáció második lehetséges oka Montille szerint a túlzott „bâtonnage” lehet. Ez a Burgundiában előszeretettel alkalmazott technika abban áll, hogy a bort időről időre felkeverik, így az teltebbé, íze gazdagabbá válik. Montille szerint azonban a túlzásba vitt „bâtonnage” felgyorsítja a bor öregedését. A harmadik ok a kénezés visszafogásában keresendő. A 90-es évek eleje óta Burgundiában egyre kevesebb ként adnak a borhoz, a „rendes” 40 g/hl-t manapság akár a felére is lecsökkentették. Ráadásul – negyedik ok – a kénmennyiség mérésekor is történtek hibák: „A készülékeink azt mutatták, hogy van kén, valójában azonban nem volt.” Végül Montille felveti a dugó felelősségét. Mint mondja, előfordul, hogy ugyanabban a rekeszben, egymás mellett találunk négy palack oxidált, négy érett és négy fiatal bort, márpedig ilyenkor a dugó az egyetlen változó elem. Montille azt javasolja, hogy a 2002-es és 2004-es burgundikkal legyünk óvatosak, és kóstoljuk rendszeresen a 2005-ösöket, mert ez utóbbi évjárat érzékenyebb lesz az oxidációra. A fenolos vegyületekben gazdagabb 2003-asok ellenben kevésbé forognak veszélyben.

Burgundia után az RVF Roussillonba látogat. Roussillon délen található, a Pireneusok lábánál, a Languedoc-Roussillon nevű borvidéknek kábé a fele. A kevésbé nagy nevű fele, Languedoc még csak-csak megemlítődik néha (ne tessék rosszmájúskodni, nem csak a piros bringa kapcsán), Roussillon azonban leginkább talán a banyulsról ismeretes, mely egy, a portóihoz hasonló édes vörös különlegesség. Ám mostanában új szelek fújnak arrafelé is: bio- és biodinamikus szelek. A „francia Katalónia” reneszánszának központja az Agly völgye (Vallée de l’Agly).

A 8000 hektárnyi terület klímája elég durva, nagyon szeles, viszont épp ezért rengeteget süt a nap (Châteauneuf-du-Pape egyik titka is az, hogy az évi 100 nap mistral elfújja a felhőket, így sok a napsütés). A változás még a 80-90-es években indult, ekkor döntött úgy néhány borász, közöttük az azóta a vidék gurujává előlépett katalán, Gérard Gauby, hogy a tradicionálisan édes borokat adó vidéken ők márpedig könnyed, száraz borokat fognak előállítani (a képen Gauby egyik területe). Gauby a 90-es évek végén ismerte fel, hogy ehhez mindenek előtt a talajt kell regenerálni Roussillonban, mert a korábbi évtizedekben bőségesen használt kemikáliák megtették kártékony hatásukat. A talaj frissítéséhez Gauby komposztot, növényi kivonatokat valamint növényekből, tejsavbaktériumokból és illóolajokból készült preparátumokat használt. A recepteket sokszor a biodinamika tanaiból vette át, de Gauby nem biodinamikus, mert Roussillon klímáját túl durvának tartja ehhez. Tíz év alatt, a 2000-es évekre össze is gyűltek Gauby körül az organikus borkészítés úttörői. A kör meglehetősen fiatal és nemzetközi, az RVF négy birtokot emel ki közülük: a német Marcel Buhler vezette Domaine des Enfants Perdus-t, Daniel Laffite Domaine des Soulanes-ját, a Danjou-fivérek Domaine Danjou-Bessenyjét valamint a szintén német származású Thomas Teibert Domaine de l’Horizon nevű birtokát. Az elmúlt évek változásainak köszönhetően az Agly völgyében ma tolonganak a befektetők. Első hullámban megjelentek a bordeaux-i nagyok, aztán champagne-i tulajdonosok, végül angolok és a Sam Harrop MW vezette dél-afrikaiak. Gérard Gauby a 80-as évek elején még piacozott, ma az Agly völgye karakteres terroirjaival, öreg tőkéivel és – egyelőre – kedvező ingatlanáraival mágnesként vonzza a befektetőket. A videón Tom Lubbe, az egyik Gauby által megihletett külföldi borász:

Az RVF-ben hagyományosan sok kóstolási jegyzetet találhatunk, ezek közül most talán egy párbaj a legérdekesebb, melyben 36 francia és 32 spanyol fajtabort engednek össze. A Rhône völgye déli felének valamint Provence-nak és Languedocnak is pilléreként számon tartott mourvèdre-ről van szó, mely Spanyolországban monastrell (magy morastell vagy mataro vagy murviedro vagy casca del pais) néven szintén tényező. A vakteszt eredménye meglehetősen kiegyenlített lett, de megjegyzendő, hogy a monastrell azért olcsóbb, mint a mourvèdre. A dobogó a következőképp fest:
1. Domaine Tempier Cuvée Cabassaou 2006 (Bandol, Fr.o.) 17,2/20, 45 €
2. Bodegas Juan Gil 2006 (Jumilla, Sp.o.) 16,6/20, 10 €
Casa Castillo Pie Franco 2006 (Jumilla, Sp.o.) 16,6/20 36 €
3. Heretat de Cesilia Selección de Barricas Etiquetta Negra 2005 (asztali bor, Sp.o.) 16,3/20, 10 €
Château de Pibarnon 2001 (Bandol, Fr.o.) 16,3, 44 €
Bodega el Nido Clio 2006 (Jumilla, Sp.o.) 16,3/20, 32 €