A Wine Spectator arról tudósít, hogy a New York állambeli Cornell Egyetem kutatói újszerű és olcsó megoldást találtak a borászok és borfogyasztók esküdt ellensége, a metoxipirazin ellen. Ez az a vegyület, amely a magyar cabernet-kből is jól ismert zöld, paprikás aromákért felelős, de állítólag az alsópolcos kaliforniaiak is ettől nyögnek. Az elmúlt három évben Gavin Sacks és kollégái minden korábbinál átfogóbb szőlészeti, borászati és vegyészeti kutatásokat végeztek, és arra a következtetésre jutottak, hogy a metoxipirazin legnagyobb ellensége az idejekorán elvégzett és megfelelően célzott levélritkítás. (Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezzel a felismeréssel valóban világelsők, de borász olvasóink majd helyre teszik a New York-i tudósokat.)

A cikk szerint a hűvösebb, csapadékosabb éghajlati viszonyok között dolgozó borászok számára a metoxipirazin komoly gazdasági problémát jelent. Egyrészt az elhárítására irányuló lépések drágák (pl. a szüreti időpont kitolása), másrészt ha mégis fölbukkan a borban a zöldpaprika, akkor ez óhatatlanul kedvezőtlen kritikai fogadtatáshoz és komoly keresletcsökkenéshez vezet. Sachsék a fürtzáródástól a szüretig vizsgálták a metoxipirazin szintjét, és azt találták, hogy a metoxipirazin már a fürtzáródásnál megjelenik, közvetlenül a zsendülés előtt tetőzik, majd a szőlő érésével csökken a koncentrációja. Ám az is kiderült, hogy a szüreti idő kitolása valójában nem csökkenti a metoxipirazin szintet, hanem olyan aromaanyagok kialakulását teszi lehetővé a bogyókban, amelyek elfedik a paprikás ízt. E meglepő felfedezés után újabb kísérletsorozatba kezdtek, aminek az lett a konklúziója, hogy a metoxipirazin mennyiségének alakulását leginkább a fény mennyisége és a szőlő növekedése befolyásolja, és így a metoxipirazin megzabolázásának leghatékonyabb eszköze a fürtközeli levelek gyors eltávolítása a fürtzáródást követően. [Gyanúsan egyszerűnek hangzik.]