Nem gyakran van az ám úgy, hogy jó ideig csak a csúcsboráról ismerek egy pincét. Az egri Demeterrel mégis így történtem: az XY 2002-es évjáratával többször összefutottam akkoriban, egyéb borukkal meg nemigen. Aztán a Várban bepróbálkoztam néhány mással is, de azok az első kortyok valahogy nem hozták meg a kedvem a többihez. Hanem az XY-hoz egyhamar nem fogok visszatérni: a muzeális 2002-est, de még a fiatal 2003-ast is majdnem húsz ropiért mérik a pincénél - máshol azért még fele ennyiért hozzá lehet jutni legalább az utóbbihoz. Viszont itt ez a 1/2 8, amit ajándékba kaptam egy jószándékú barátomtól. Nem illik, de utánanéztem: alig több, mint egy ezres a pincénél (bár ez meg máshol drágább, belezavarodik az ember ebbe fránya szabadpiacba) és cserébe egy több, mint hároméves sillert kapunk. Nem is pihentettem sokáig, megnéztem inkább, mit tudunk most kezdeni egymással.

Érdekes házasítás: 40% merlot, 25% pinot noir, 25% kékfrankos és 10% menoir. Halvány téglaszínű, földöntúli fénnyel. Illatában egy gombóc eper és két gombóc puncs fagyi jó sok színes ceruzaforgáccsal díszítve. A korty kicsit későn ébredő: egy ideje már a szájban van, mikor hirtelen intenzív lesz. Először szinte semmi, aztán robban, mint az időzített öngyilkos merénylő. Kivéve, ha puszta szórakozottságból iziben lenyeljük turbánostul még a detonációt megelőzően. Ha nem így teszünk, akkor határozott, de kerek savak, krémes, citrusos gyümölcsösség (ha egyáltalán van ilyen) és jó adag hordós puncsosság árad szét könyörtelenül a szánkban. Nekem már sok itt a hordó, hiába 500 liter meg másodtöltés. A siller játékosságát agyonnyomja a fa, Virág elvtárs erről bizony nem nyitna vitát.

A lecsengés persze nem rövid: a hordó lassan ürül, sokáig marad emlékül valami cseres, alkoholos-gyümölcsös keserédesség. Ezt a négypontos formát hovatovább négy nappal bontás után is stabilan hozza.