Már megint szóviccel ütnek bennünket agyon. A britek szóviccmániájával a HVG és az index.hu egyesített agytrösztje sem tudna versenyre kelni, de akkor is bosszantó, hogy egy erőltetett és tartalmatlan hangzásalapú poénért akár Jancis Robinson is vállalja a „nevetek a neveden” típusú otrombaságot. No mindegy, a lényeg nem ez, hanem hogy a beígért szombati cikk a magyar borokról megjelent a Financial Times és JR honlapján. Sok újdonságot nem hozott, de ettől még nagy a jelentősége. Mostantól bármely magyar borászat vagy borkereskedő ezzel a referenciával kopogtathat be külföldön, és bármely külföldi forgalmazó hivatkozhat rá, amikor a fogyasztókat próbálja megnyerni. Jól fog jönni.

Slágvortokban összefoglalva a cikk ezt mondja: a legtöbb brit borrajongó és kereskedő szerint Magyarország olyan, mint Bulgária és Moldávia: olcsó, de nem feltétlenül vidám borok forrása; a helyes összehasonlítási alap azonban a szomszédos, hajdani testvérország, Ausztria; a magyar bor átlagszínvonala még nem üti meg az osztrákét, de közelít; a fő gond, hogy a görögökhöz, izraeliekhez vagy részben a spanyolokhoz hasonlóan, a magyarok annyira büszkék a boraikra, hogy hajlandóak prémium árat fizetni a legjobbakért, de ezek az árak külföldön abszurdnak hatnak; a leghíresebb magyar borvidék Tokaj, a legendás édes elixír hazája; a befektetések ugyan rendben elérték a vidéket, ám hamar kiderült, hogy a drága és édes tokajit nehéz eladni, ezért beindult a száraz borok készítése; a vezéralak Szepsy István, a tokaji száraz prototípusa a 2000-es Úrágya, ami ma is jól tartja magát; Szepsy elismeri, hogy még keresi az utat; JR szerint a tokaji száraz furmint megérdemli, hogy helyet kapjon az érlelésre méltó, burgundi fehér alternatívák között; vannak persze a furminton kívül is érdekes fehér fajták; a magyarok azonban, mint a világ nagyrésze inkább hajlandóak vörösre költeni egy valag pénzt; kevés az igazán magyarnak mondható kékszőlő; a legígéretesebb a kékfrankos, ami Auszriában már nagy karriert futott be; sokan a cabernet franc-ba vetik reményeiket, de a legnagyobb hatást egy zweigelt gyakorolta a szerzőre: a 2007-es Ráspi Válogatás; e csemegéket azonban többnyire csak a magyarok élvezhetik, még Szepsy Istvánnak is nehézséget okoz a borait exportálni; az amerikás Kovács Nimród jár az élen abban, hogy megismertesse hazája borait a külföldiekkel, és a 2007-es Chardonnay Battonage valóban jó szoktatóbor lehet, ha nem is éppen tipikusan magyar.

Végül a legfontosabb új magyar borok JR szerint:

fehér:
Balassa István, Mézes-Mály és Betsek Furmintok 2006 Tokaji
Béres Hárslevelű 2008 Tokaji
Bussay László, Szürkebarát 2006 és 2007 Zala
Demeter Zoltán, Kakas Furmint 2007 Tokaji
Györgykovács Imre, Hárslevelű 2006 Somló
Királyudvar, Úrágya Furmint 2000 Tokaji
Kovács Nimród, Battonage Chardonnay 2007 Eger
Kreinbacher Birtok, Nagy-somlói 2007 Somló
Szepsy István, a száraz furmintok zöme, Tokaji

vörös:
Gere Attila, Merlot 2002, Attila 2002 és 2007, Solus 2006 Villány
Gróf Buttler, Bikavér 2006 Eger
Heimann, Birtokbor 2007 Szekszárd
Heumann Evelyn, Cabernet Franc 2007 Villány
Malatinszky, Kúria Cabernet Franc 2006, 2007 és 2008 Villány
Ráspi, Zweigelt 2007 és Máté Cuvée 2006 Sopron
St Andrea, Merengő 2006 Eger
Sebestyén, Iván-völgyi Bikavér 2007 Szekszárdi
Weninger, Spern Steiner Kékfrankos 2004 Sopron
Weninger-Gere, Cabernet Franc 2007 Villány

[Az előzményekről itt olvashatnak.]