Elkezdtem már mesélni március eleji találkozásomat a szlovén borokkal és az elmaradhatatlan sóval. Akkor négy pincéről emlékeztem meg, most a maradék öt következik, de mondhatnám úgy is, hogy a java. Kattintás után azonnal indulunk a Vipava-völgy és Goriška brda borvidékeire, készítsék elő poharaikat.

A Mansus Pince a Vipava-völgyben Brje faluban található. A gazdaságot Bogdan Makovec vezeti, aki a völgy őshonos fajtája, a Klarnica újraélesztésének elkötelezett híve. Azt mondják, az utóbbi időben érte el legjobb eredményeit, amikor a bort akácfa hordókban kezdte érlelni, ahogy azt a régmúltban tették. A 2008-as Klarnica, amit a kóstolóra hozott valóban nagyon izgalmas volt. Illatos, zamatos, vastag bor, tíz gramm neki jól álló maradékcukorral. Hogy egyéniségéhez mennyit tett a fajta és mennyit az akác, az még további vizsgálódást igényelne. Másik, kicsit tágabb értelemben helyi fajta a Rebula következett szintén 2008-ból. Sokkal visszafogottabb, hordós, pincés illattal mutatkozott be, szájban pedig hozta a kóstoló védjegyének is tekinthető, egyedi, izgalmas és elképesztő sósságot. Finom, csak szokni kell - jegyeztem föl magamnak óvatosan. Hazai pályaként ezután egy 2008-as félédes Sárgamuskotályt kaptam: áradó, de tiszta virágillat, kedves, finom, szeretnivaló korty jellemezte. A három fehér után két vörös következett. A 2007-es Merlot telt bordóias, gazdagon gyümölcsös, markánsan bőrös illatú bor. Kóstolva cseppet vékonyabb a vártnál, de feszes és finom gyümölcsei némileg kárpótoltak. A vele egyidős Cabernet Sauvignon nagyon hasonló jellegű, illatban kicsit vadabb, szép érett anyag volt.

Szintén a Vipava-völgyben található a Batič Borászat. Tizennyolc hektáros családi gazdaság, amelyet apa és fia, Ivan és Miha Batič vezetnek. A természetességet és a családi hagyományokban gyökerező sajátos biodinamikus szemléletet rendkívül fontosnak tartják: a hold állása például a borkészítés minden lépésénél fontos szerepet játszik náluk.

Nagyon híres és népszerű Japánban a rozéjük, és nem véletlenül. A 2009-es tartalmas, gyümölcsös és persze kicsit sós. Tisztán cabernet sauvignonból készül. Egyedi báját a benne bújkáló hízelgő édesség adja, amit friss savai és egy kis természetes szénsav remekül kiegyensúlyoznak. A 2006-os Chardonnay illata édes egzotikus gyümölcsök és markáns sósság izgalmas elegye. A korty struktúrája remek, ízében a mineralitás dominál, a gyümölcsök nekem már túlzottan a háttérbe vonulnak. Leginkább a Bonisimus 2007 tetszett tőlük, ami pinela, rebula, chardonnay és pinot gris házasítása. Az elmúlt 10 évben csak három évjáratban készítették el ezt a csúcsfehéret. Tiszta, gyümölcsös, virágos fűszeres illatú, húsosan gyümölcsös testű, ásványos, finoman cseres, nagyon szép, egyedi bor. A kóstoló egyik legjobbja. Újabb színváltás: a Rosso 2006 hetven százalékban merlot-ból készült, a maradék harmincon a két cabernet osztozik. Kedves illatú, kerek, jól iható bor különösebb izgalmak nélkül.

A Ščurek Pince is igazi családi gazdaság: Ivan a nagyapa, Stojan az apa és az ő öt fia művelik a 17 hektáros ültetvényt. A kóstolón kapott rövid ismertető szerint ők a legismertebb szlovén pincészet, ez alighanem inkább belföldre vonatkozik. A pince az előző részben is említett leghíresebbnek számító Goriška brda borvidéken található, érdekesség viszont, hogy területeik nagy része a borvidék olasz részén helyezkedik el.

Először egy friss 2009-es sárga rebulát töltöttek poharamba, ami egy könnyű, gyümölcsös nyári bor a szokásos szlovén csavarral, azaz finom sóssággal. Hasonló karakterű, de komolyabb egy-két fokkal a 2008-as Stara Bradja fehér válogatás, ami rebula alapú házasítás. A fehéreik közül a nem éppen magyar piacra tervezett nevű 2007-es Dugo tetszett leginkább, ami a legkomolyabb, legnagyobb volt a háromból. Két vörösbort is kóstolhattam náluk: a Stara Bradja 2007 vörös változata emlékeim szerint bordói fajták és Refošk házasítása. Könnyed illatában animális és pörkölt jegyek keverednek, a gyümölcsös sós kortyban a tannin kissé tapad. A 2005-ös UP 85% merlot és 15% cabernet sauvignon elegye. Magnum palackot bontottak: nagyon szép, gazdagon gyümölcsös illattal mutatkozott be. Kóstolva a hordó és a finom sósság nagyon jól állt neki, komoly tanninok tartják szerkezetét, szép bort ismertem meg benne.

Az Edi Simčič Borászatot ma már a névadó fia, Aleks vezeti, ők is a Goriška brda borvidéken találhatók. A borok nagy részét külföldön adják el, pedig 10 hektáron aligha teremnek hatalmas mennyiségek. A 2006-os Rebula karakteres, kedves, keserédes illatú, szájban cseres, jó struktúrájú bor volt. A Triton Lex ugyanebből az évjáratból rebula, kiegészítve chardonnay-val és sauvignon blanc-nal. Illatban szőlővirág, kóstolva a már ismert sós-gyümölcsös karakter. Vékonyabb, mint a tiszta rebula, kevésbé is tetszett nekem. A Sauvignon Blanc sem nyűgözött le igazán vegetális, körtés illatával, cseres, alkoholtól kissé csípős és persze sós kortyával. Az egyetlen vörös, amit hoztak viszont bejött nekem. A Duet Lex 2005 merlot domináns bordói blend, egész hasonló a magyar testvéreihez, nem kevés tanninnal és egy kis extra ásványossággal.

A másik Simčič Borászat is a Goriška brda borvidéken tevékenykedik. Róluk már volt szó régebben nálunk és Albert Gazdánál mostanában is. A borászatot Marjan Simčič vezeti, de még édesapja Salko is aktívan részt vesz a munkában. Vegyesen vannak területeik a borvidéken és a határon túl, az olasz részen is. Ők is három fehéret és egy vöröset hoztak Budapestre.

Az alapsorozatba tartozó Chardonnay 2008 tiszta, virágos, kedves illattal mutatkozott be. Kóstolva elegáns, egyenes, markánsan sós volt. Tetszett még ha a végén az alkohol csípett is. A válogatás sorozatba tartozó Sauvignon Blanc 2007 az egyik legjobb fehér volt a mezőnyben. Nagyon ásványos, izgalmas figura, aki ugyanakkor gazdagon gyümölcsös és nagyon finom is. Fantasztikus struktúrája és kitartó, intenzív lecsengése van. A válogatás sor része a Teodor Belo 2007 is, ami egy ribolla (ők így nevezik) alapú házasítás. Gyümölcsösebb, kedvesebb illatú, mint a sauvignon, az ásványosság azonban visszafogottabb mind illatában, mind ízében. A struktúrára itt sem lehet panasz, ám én az előzőt izgalmasabbnak találtam. A délután vége felé pedig itt találkoztam a kóstoló legjobb vörösborával is, nevezetesen a 2007-es válogatás Pinot Noirral. Szépen nyíló és változó, kissé animális, gazdag, érett erdei gyümölcsös illatába első szippantásra beleszerettem, az elegáns és vibrálóan ásványos, gyümölcsös korty pedig feltette a pontot az i-re. Ebből a pinot-ból kértem újra egy kortyot, mielőtt hazaindultam.

[A képek a The Wines of Slovenia című Provin multimédiás kiadványból, illetve a borászatok honlapjairól származnak.]