Kis társaságunk kóstolásainak rendszeres, még ha nem is leggyakoribb szereplői a spanyol vörösborok. Csalódnom még nem sokszor kellett bennük, megosztani sem szokták a kóstolókat, legyenek kezdők vagy haladók, az általános tetszés szinte garantált. Ezúttal egy barát markolt fel néhányat Madridból hazafelé jövet, kettőt meg is néztünk hamar, néhány napnyi pihenést azért hagyva a palackoknak a repülőút kiheverésére. Került még az asztalra egy pápai bor a Dél-Rhone völgyből, és egy ígéretes tétel a francia mediterránumból.

Ramón Bilbao Reserva 2004, Rioja

90% Tempranillo, 10% Graciano és Mazuelo (alias Carignan), 20 hónapot töltött hordóban, 20-at palackban, mielőtt piacra került volna. Mély rubin szín, bíbor villanásokkal, ez még nem éppen koros borra utal. Orrban szuperérett sötétbogyósok, feketeribizli, aszalt szilva, bőr, babérlevél, és egy kis marcipánnal a hordó is beköszön. Gyönyörű illat, egészen koncentrált, délies. Ezek után valami robusztusabb testre számítottam, de nem az a letaglózó típus, ami nem feltétlen baj. Élénkebb savak mellett közepes test, aszalt meggy, a bőr itt is megjelenik. Abszolút óvilági. 6 pont, 11 euró (idehaza kissé húzósabb áron kapni)

Clos de l'Oratoire des Papes 2007, Chateauneuf du Pape

Érdekes címke, én imádom. Grenache, syrah, mourvedre és cinsault blend a sztárévjáratból. Sötét bíbor szín, jellegzetes, dél-francia grenache-os illat szilvával, sötétbogyósokkal, délies hévvel és hűsítő fűszerekkel (ánizs), egy kis kávé és bőr is akad - összetett és izgalmas. Belekóstolva először a csiszoltság tűnik fel, aztán valami, amit Parker említett az évjáratnál: frissesség. Mediterrán jelleg és kitűnő érettségű sötét gyümölcsök mellett, sőt, a savak is észrevétlenül, a háttérben teszik a dolgukat - mégis kellően élénk a bor. A tannin nem harap, a szesz kicsit befűt, határozottan chateauneufös a bor, szeretem nagyon. Egészen egységesen értékelték a nagyok, 91 pontot osztott ki rá Parker és a Wine Spectator, 17,2-es átlagot ért el a brit Decanter 2007-es CdP (Chateauneuf du Pape) tetszjén (ami átváltva ugyanott van), én is ebben a magasságban helyezném el: azaz 7 pont. 20 euró, osztrák Interspar

Chateau de Pibarnon 2005, Bandol

Provance legnívósabb, de szinte ismeretlen apellációja a mourvedre szőlő birodalma, a Pibarnon 90%-át is ez adja, a maradék grenache. Utóbbi fajta eperszerű gyümölcsössége felrémlik az illatban, medvecukorral és kávéval kísérve. Túlérettségtől mentes, hűvös, elegáns bőrös jegy és a Bandolokban gyakran feltűnő egzotikus gyümölcs fokozza az izgalmat. Szájban moderált test, messze a túlextrahált/újhordós modern stílustól. Itt nem sok gyümölcsöt kapunk, tapadós, szárító tannin viszont akad több is, mint kellene. Nem fiatalon fogyasztandók borok ezek, de kétlem, hogy ez a cser valaha is besimuljon. Épp eléri a 7 pontot, a Wine Spectator-től kapott 95 nem kicsit túlzónak tűnik. 26 euró, Vinexus.de

Ramón Bilbao Gran Reserva 2001, Rioja

Összetétel mint a Reserva esetében, viszont közel 6 évet tölt el a pincénél eladás előtt, ebből 30 hónapot hordóban és 36-ot palackban - aligha a gyors haszonra hajtanak. Remek évjárat csúcson levő bora, kilenc éves kora ellenére még mindig rubin színben játszik, illata rendkívül intenzív, megérett, erősen animálisan indul, majd az állatok hátrébb vonulnak, ahogy a szellőzéssel nyílik és gazdagodik. Egy kis gyógynövény, öreg meggylekvár, összerendeződött, gazdag és vonzó. Belekortyolva lekerekedett test, meggyes íz, élénkebb acidok és picit reszelős tannin, majd szép lecsengés. Bontásra érett, de még évekig a platón lesz. 7 pont, 15 euró.