Bajnoki mérkőzésre invitált az In Vino Veritas Borkereskedés, a játékosok persze borok voltak: a 'Cuvée Bajnokok Ligája' keretében tizenegy neves termelő egy-egy vörös házasítását, több esetben zászlóshajóját lehetett kóstolni. A meccs helyszínéül a majdhogynem stadion méretű ex-Vino Castillo Borház (korábbi nevén Tinto Fino) szolgált, mely immáron az IVV új telephelye. A hatalmas belső tér nem maradt kihasználatlanul, egy keveset késve is már kisebbfajta tömeg fogadott, szerencsére azért el lehetett férni. Mielőtt a borokra térnék, ki kell emelnem a remek kóstolópoharat, amit a bejáratnál nyomtak a kezembe: Riedel Flow Cabernet, vaskos szára furcsa lehet első ránézésre, viszont annál kellemesebb hosszú távú markolászásra, űrtartalma és alakja nagyon eltalált, se nem túl kicsi, se nem túl nagy, tökéletes fesztiválos-kóstolgatós pohár.

Az ideális eszköz birtoklásán fellelkesülve nekivágtam a terep feltérképezésé- nek, némi bóklászás után a Tűzkő Birtok asztalánál kötöttem ki elsőként. A 2003-as évjárat kavart némi port annak idején, szerettem én is nagyon, az aktuális 2006-os pedig méltó utódnak ígérkezik. Illata intenzív, koncentrált, cabernet franc-osan fűszeres, a hordó is megjelenik egy kevés csokival és füsttel. Délies karakter, egy cseppet még nyers, de már most is szép. A drágább sztárborok mélységét nem éri el, de árban is barátságosabb. Takler bor került következőként a poharamba, a 2006-os Bartina. Modernebb, nemzetközi stílusú bor, édes-kávés hordóval, mélyebb és sötétebb a Tűzkőnél, talán csiszoltabb is, enyhén visszafogottabb savakkal. Súlyos matéria a Bock Capella Cuvée 2006, az azonos évjárat ellenére érettebbnek hat, már bőrös-avaros jegyek is megjelennek benne, kiegészítve az erősen pörkölt kávét, szilvalekvárt és egyebeket. A korty picit édes, talán az alkohol tehet róla, a 15,5% nem észrevétlen, de a hatalmas test szinte elnyeli. Tiffán Grande Selection 2007: az est egyik fénypontja. Bordeaux-i elegancia és struktúra, villányi hévvel, komoly tartalommal. Brutálisan fiatal még, illata zárkózott is egyelőre, de így is a mezőny fölé tornyosul. A legjobb magyar vörösök közt is az élbolyban helyezném el. Gere Tamás és Zsolt 2006-os Aureus-ra üdítően moderált alkoholjával egy fokkal könnyedebbnek és vidámabbnak hatott, mint a többi nehézsúlyú villányi, de komplexitásban is elmaradt tőlük. Hasonló vonalon mozgott a Vida Galerius 2006, érdekes, egyedi illattal, rengeteg áfonyával.

Az egri Juhász testvérek 2007-es Gesztenyése a déli borok után sem tűnt éretlennek, ellenben egészen más világ, jó savakkal támogatott aszalt meggy vezeti ízét, tetszett ő is. A Demeter XY 2006 fura szerzet, kevésbé lelkesedtem érte, ebben az enyhe érettségdeficit is közrejátszhatott. Eleganciát és jól kezelt alkoholt mutatott a Vesztergombi Csaba Cuvée 2006, azonban valami nem stimmelt az általam kóstolt palackkal, a későbbi visszakanyarodást pedig elmulasztottam. Legutóbb a BORtavasz-on kóstoltam a 2007-es Gere Kopar-t, és most újfent levett a lábamról: áradó, meleg illat, bőrös jegy árnyalta koncentrált sötétbogyósok, egyszerűen hibátlan szerkezet, krémes, sűrű, mégis élénk, az est legszebb tanninjával. Még frissek az élményeim az előző évjáratról (beszámoló hamarosan), nem kevés hasonlóságot mutat az újabb kiadással. Az este másik sztárjának a még előjegyzési fázisban levő Vylyan Duennium 2006 bizonyult, elképesztően gazdag illatába szinte beleszédül az ember, mediterrán, szuperérett és szuperfűszeres, csoki és sötétbogyósok minden mennyiségben. Szájban komoly koncentráció, mindene sok, maga a zabolátlan vadság, de ezzel együtt is lenyűgöző. Közte és a Tiffán között nehezen tudnék választani, de a Gere sem sokkal marad el a duó mögött, egyébiránt a saját sorrendem nem sokban térne el Albert Gazdáétól.