A Revue du Vin de France májusi számának vezető interjújában David Khayat-t, az egyik legelismertebb francia rákkutatót kérdezik. Az interjú háttere egy évek óta húzódó polémia a boros szakma és egyes francia rákkutatók között. Utóbbiakat az INCa (Institut national du cancer, Országos Rákkutató Intézet) képviseli, mely szervezet az utóbbi években több támadást is intézett a bor ellen. Legutóbbi ilyen, nagy port felverő kijelentésük az volt, hogy a bor rákkeltő: a szóban forgó tanulmány nem mást állított, mint hogy már az első pohár bor elfogyasztása is növeli a rákos megbetegedések kockázatát.

Ez önmagában még nem lenne olyan nagy baj, ha növeli, hát növeli, csakhogy a helyzet úgy fest, hogy számos tanulmány állítja a dolog ellenkezőjét: több angolszász kutatóintézet tett közzé olyan kutatásokat, melyek a mértékletes borfogyasztás pozitív élettani hatásaira hívják fel a figyelmet, míg abszurd módon épp a francia rákkutatók szálltak rá a borra. Az RVF májusi számában megtalálta az embert, aki feloldhatja a kínos ellentétet. David Khayat nemzetközileg elismert szaktekintély, a világ legnagyobb rákkutató intézetének (American Association for Cancer Research) díjazottja, a francia becsületrend és egyéb kitüntetések tulajdonosa, mellesleg pedig nagy borkedvelő.

Az interjúban finoman szólva helyre teszi az INCa támadásait. Mindenekelőtt arra hívja fel a figyelmet, hogy az INCa legtöbb tanulmánya az amerikai WCRF (World Cancer Research Fund) eredményeire támaszkodik. A francia orvostudomány egy tekintetben le van maradva az angolszásztól: Franciaországban még mindig az számít jó orvosnak, aki meggyógyítja a beteget, míg az angolszászok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a megelőzésre. Így a franciák a gyógyításban erősek lehetnek, de a megelőzés és a betegségek kialakulásának kutatásában előfordul, hogy fenntartásokkal kell kezelni az eredményeiket. Ez a helyzet az INCa hírhedt jelentéseivel is, melyek amerikai eredmények alapján íródtak, Khayat szerint ráadásul rosszul.

Hosszú időn keresztül volt vitatéma, hogy az alkoholfogyasztás növeli-e a szájrák kockázatát. Az INCa egyértelműen kiállt amellett, hogy igen, holott a szerint a WCRF-tanulmány szerint, melyre amúgy a francia intézet is támaszkodott, a túlzott alkoholfogyasztás mindössze 2 %-kal növeli a szájrákveszélyt. Ez eleve nem túl magas kockázati különbség, ráadásul időközben újabb, 2006-os kutatások bebizonyították, hogy a szájrák kialakulásában fontos szerepet játszik egy ún. humán papillomavírus (HPV). A 2006-os tanulmány eredménye gyakorlatilag minden korábbi kutatást hiteltelenít, így az INCa tanulmányát is. Ennek ellenére az INCa 2007-ben újabb támadást indított a bor ellen, nem kevesebbet állítva, mint hogy már egyetlen pohár bor elfogyasztása is növeli a szájrák kialakulásának kockázatát. Khayat professzor szerint ennek a kijelentésnek egy orbitális félrefordítás áll a hátterében. Egy 2007-es WCRF-tanulmány ugyanis újra megvizsgálta a szájrák és az alkoholfogyasztás közötti összefüggéseket, és a tanulmány 162. oldalán azt említi meg, hogy a szájrák kialakulása és az alkoholfogyasztás mértéke között nem állapítottak meg határértéket („No threshold was identified”), vagyis nem tudják, mennyi alkohol elfogyasztása növeli a rák kockázatát. A francia verzióban ez már úgy szerepel, hogy nincs határérték, vagyis bármennyi alkohol elfogyasztása növeli a kockázatot, és ennek a kijelentésnek a hatására verte félre az INCa a vészharangot. A hibát a francia egészségügyi minisztérium egyébként kiszúrta, és továbbra is egy 1980-as WHO-véleményt tart relevánsnak, mely napi 2-3 pohár bornál húzza meg a felső határt, ennek ellenére az INCa továbbra is kitart véleménye mellett. David Khayat szerint ez érthetetlen, főleg annak fényében, hogy rengeteg tanulmány hívja fel a figyelmet a mérsékelt borfogyasztás jótékony hatásaira. Jelenleg minden rendelkezésünkre álló kutatás a túlzott alkoholfogyasztást tekinti bűnbaknak, és nincs olyan komoly tanulmány, mely a mértékletes alkoholfogyasztás és az absztinencia élettani hatásai közötti különbséget vizsgálná.

[Mistinguett]