Ebben az alkotmányellenes időjárásban borügyileg nem nagyon lehet jobbat tenni, mint fröccs kísérleteket végezni. Az arányokkal mostanában nem igen szoktam variálni: a kis adag nálam cseppet több, mint fél deci bor háromszor ennyi szódával, a nagy adag pedig másfél deci bor mintegy négy egység szódával. Tehát nagyjából egy a háromhoz az arány, erről nem nyitok vitát. Ilyenkor még kiválóan érezni a bor ízét, átjön az illata, érezni a savakat, viszont elég laza már a keverék ahhoz, hogy rendesen oltsa a szomjat és csússzon, mint a cserkeszőlői télifürdő átadása.

Az összetevők azok, amiken most kiélem kísérletező kedvem, persze a bor és buborékos víz paradigmáján belül maradva. Múlt hétvégén irsaifröccsöt kívántam meg, a hiperben vettem is egy Hilltop és egy Szent István Korona típusút hozzá. Mindkettő remekül vizsgázott: a neszmélyivel kicsit illatosabb, zamatosabb fröccsöt kaptam, azonban az etyekiből készült is alig maradt el tőle, ez utóbbi ára pedig jóval kedvezőbb volt. A nagyüzemi borokhoz kisüzemi, óbudai szódát nyomtam, nem túl sok, ám annál nagyobb és tartósan kemény buborékkal.

Ezen a hétvégén kézműves borok kerültek sorra: Válibor Budai Zöld, becenevén fröccsös és Légli Géza rozéja. Hogy fokozzam az izgalmakat ezúttal nem szódával, hanem margitszigeti helyett albertirsai Kristályvízzel töltöttem fel a borokat. A budai zöld telitalálat: bár nem olyan illatos, mint egy irsai, kortyolva viszont markánsabb, karakteresebb és rettentően itatja magát. A szőlőskislaki rozé is ott van a szeren: szemet gyönyörködtető színű, gyümölcsös, üdítő fröccsöt ad, savak terén talán némileg alulmarad a fehérekkel szemben, ám ez nem mindenkinél jelent hátrányt. Ami pedig a Kristályvizet illeti, maradok a szódánál, úgy gondolom, nem csupán kulturális alapon.

Most egy kicsit felfrissült a levegő, ám hamarosan visszatér a kíméletlen, fröccsöntő idő. Készüljenek.

Az első képet innen vettem.