Ott tartottunk legutóbb, hogy míg az ausztrál shirazok előítéleteimet megsemmisítve brillíroztak, az egyetlen francia versenyző épp csak megütötte a szintet, Kaló Imre 2007-es fajtaborára pedig egyenesen az a feladat várt, hogy megmentse elődje és a hazai syrah-k/shirazok becsületét.

Kaló Imre Shiraz 2007

Ez azonban csak részben sikerült. Hordóminta még, a kisebb bizonytalanságokat betudhatjuk ennek, így is tisztábbnak, stabilabbnak tűnt, mint a már palackozott 2006-os. Egyértelműen több a napfény, kevesebb az éretlen jegy, de még így is nyilvánvalóan hűvös, északi bor: marad a füstös, meggyes, csipkebogyós, vegetális vonalon. Sokkal inkább egri, mint shiraz. Szájban a savak uralkodnak, a tanninok csak mellékszerepet játszanak. Több fajtajelleggel, több csersavval jobban szeretném, ebben a sorban nálam 5 pontra volt jó, talán később, külön kóstolva kúszhat feljebb is.

Maverick Greenock Rise Shiraz 2006

Ismét egy mikrotétel a Barossa-völgyből, kevesebb mint 5000 palack készült belőle. Magyar hordókat is használtak az érleléshez, de most ez sem mentette meg, nem volt formában. Attila szerint a bolti beszerzés lehet az ok, a többi tétel ugyanis egyenesen a pincéktől érkezett. Megszokott, kicsit unalmasnak tűnő ausztrál-barossa illat tejes, rumos-kókuszos jegyekkel, eukaliptusszal, szilvával. A korty is rendkívül édes, hiába sós, hiába elég savas, valahogy leül, laposan hömpölyög. Így is finom, profi bor, de hiányzik belőle a vibrálás, az izgalom. Erős 6 pont. (cca. 50-60 ausztrál dollár)

Ben Glaetzer Amon-Ra Shiraz 2007

Az Amon-Ra, az istenek királya Európában is ismert nagyágyú, Parker 96-99 pontra értékelte a 2007-est. Ben Glaetzer igazi csodagyerek, mindenki kedvence, 2006-ban a legjobb újvilági borásznak választották, és még mindig csak 33 éves. A 80-120 éves tőkékről származó alapanyag rendkívül mély, komplex bort adott, zártsága ellenére is lehet szálazni naphosszat. Föld, kávé, fekete tea, pirítós és kevés eukaliptusz – a gyümölcsök éppen visszahúzódóban. Kóstolva roppant koncentrált, mégis arányos, kerek savakkal, selymes tanninokkal, mégis elegendő lendülettel. Aromákból kicsit kevesebbet ad, mint várnánk, valószínűleg éppen átalakul – egy évvel ezelőtt talán könnyebb lett volna belelátni azt a 99 pontot. 8 és 9 pont között; jelenleg inkább 8, a jövőben vélhetőleg inkább 9. (cca. 90-120 ausztrál dollár, a vinexus.de-n 85 euró)

Meera Park Alexander Munro Shiraz 2007

Ismét Hunter Valley, ismét óvilági stíl. Dűlős bor, szigorú fürtválogatással, 20 hónap francia tölggyel (40% újhordó). Intenzív fekete cseresznye illat, borssal, égett gumival – eukaliptuszt nyomokban sem tartalmaz. Akár az Amon-Ra, 2007-esként most ez is zárkózott, de rendkívül strukturált, erőteljes bor, lehetetlen megmondani, melyik ér tovább. A dübörgő lóerők sem teszik rusztikussá, a savak izgalmasak, a tanninok szokás szerint bársonyosak, itt még az alkohol sem lóg ki egyáltalán. (14%) Nyolcas teteje, és bár a pontszámokból ez nem egyértelmű, a két Hunter Valley shiraz fogott meg legjobban ezen az estén. (cca. 70-90 ausztrál dollár)

Dutschke The Tokay

Szinte sértő lenne, ha Ausztráliában éppen Tokajit ne termelnének, bár ahogy a többi nagy európai brand esetében (Hermitage, Champagne, Sherry etc.) a nevet már itt sem használhatják sokáig, szép lassan felváltja a Topaque. Az ausztrálok verziójának semmi köze az eredetihez, ugyanis muscadelle-ből készül, ráadásul erősített bor. Bár a Tokay leginkább Rutherglenre jellemző, ez egy barossa-völgyi, solera-rendszerű bor, a legöregebb összetevő 1988-as. Cseppet sem hasonlít egy hat puttonyos Királyudvarra – kávés, tejkaramellás, mazsolás-mogyorós illatával egy jó Madeirára annál inkább. Szájban persze alkoholos, fortifiedhoz képest jó savakkal, rendkívüli töménységgel és édességgel, melyet sós ízek is ellensúlyoznak. Kifejezetten finom, hosszú bor, nem véletlenül kapott Parkertől 98 pontot. Nem kóstoltam annyi erősített bort, hogy le merjem pontozni, de a maga műfajában nagyon tetszett.  (cca. 30-40 ausztrál dollár)

P. S. Vajon hogy lehet az, hogy míg a chilei borokban a fekete ribizlit, az ausztrálokban pedig az eukaliptuszt terroir-jegynek gondolják, ezek az aromák éppen a legjobb minőségű, tehát elvileg a terroirt legjobban kifejező borokban halványulnak el?