Mozgalmas nyár van mögöttünk. Végig versenyt kellett futnunk az idővel, hogy utolérjük magunkat. A kép vegyes: van amelyik dűlőben a gyenge rügyfakadás, van ahol a rossz kötődés, van ahol a peronoszpóra tizedelte meg a termést. És van olyan is, ahol minden tökéletesen sikerült, sőt nem győztük ledobálni a fürtöket. (Nagyon szép most augusztus végén a Leányka a Hermányban és a Sík-hegyen, az Olaszrizling a Tag-dűlőben, a Kékfrankos a Nagy-Galagonyásban.)

Főleg az utóbb említett dűlőkben kellett sok időt eltöltenünk a fürtválogatással. A Tagban az Olaszrizling minden hajtásán legalább három fürt termett, de volt amelyiken négy. Tavasszal nyolc rügyes szálvesszőket kötöttünk le, az ötezer tőkéről összesen nyolcvanezer fürtöt kellett ledobálnunk a földre.) Kulcsfontosságúnak tartom a drasztikus hozámkorlátozást ahhoz, hogy a borainkban megjelenjenek az egyedi (termőhelyre, talajra, évjáratra) jellemző sajátosságok, hogy a végeredmény valami különleges és sehol máshol meg nem ismételhető legyen. Az elmúlt évek átlaga alapján három szőlőtőkéről készítünk egy palack bort. A képen a Nagy-Galagonyás látható fürtválogatás után: tőkénként négy fürtöt hagytunk, ez nagyjából 80dkg-os tőketerhelést fog jelenteni szüretkor. Mindenütt kétszer kellett kiszedni a hónaljhajtásokat, kétszer vagy háromszor törzset tisztítani, illetve rengetegszer gyommentesíteni. A tavalyi telepítés utolsó kapálása a végére kaszálásba torkollott, nem bírtuk a tempót a gyom növekedésével.

Közben történetében először aszfaltburkolatot kapott Ostoroson az Arany János utca, ezáltal az eddiginél lényegesen kulturáltabb körülmények között lehet hozzánk eljutni. 

Augusztus 1-től az idén harmadszor változtak meg az alkalmi munkavállalás szabályai, bár a cél mindig az egyszerűsítés volt, nem mondhatnám, hogy a legegyszerűbb változat lett a jelenleg is aktuális. A szőlészetre, borászatra egyébként is nagy és teljesen felesleges adminisztrációs teher rakódik évről évre, megakadályozva az érdemi szakmai munkát. Minden papírmunkával töltött perc ront a magyar borok minőségén. A jogszabályok tanulmányozása, a követhetetlen szabályozások folyamatos változása elveszi tőlünk azt a nagyon fontos időt, amit a szőlőtőkéink között kellene töltenünk.

Közben nagyon szép születésnapi ajándékot is kaptam: nyíregyházi barátunknál Krusinszki Istvánnál (www.bethula.hu) megkóstolhattunk egy velem egyidős, 1971-es Chateau Petrust. A dugó elég rossz állapotban volt, de maga a bor gyönyörű volt: érett gyümölcsökkel, lendületes savakkal, vakon meg nem mondtam volna, hogy egy 39 éves borról van szó.  Szép bor, de nem egy best buy.

Augusztusban egy sor bort is lepalackoztunk: két dűlőszelektált Leánykát, egy Olaszrizlinget 2009-ből, valamint négyféle Kékfrankost 2008-ból. Lesz egy Kékfrankos birtokbor ebből az évjáratból, valamint egy hármas válogatás: Nagy-Galagonyás 40, Nagy-Galagonyás 80, Görbesoros 80.  A számok a tőketerhelést jelentik dkg-ban, nagyon érdekes összehasonlítani egy dűlőből kétféle tőketerhelés, valamint két dűlőből azonos tőketerhelés borát, ugyanabból az évjáratból és ugyanattól a pincészettől.

Még két-három nap fűkaszálás, utána a pincében szüreti előkészületek és szeptember második felében kezdjük a szüretet a  Pinot noirral, Leánykákkal, Chardonnay-val és a pezsgő-alapbornak szánt Olaszrizlinggel.

[Tarnóczi Zoltán]