Bár az olasz borágazat kimondottan sikeres, Piero Antinori márki mégis azt mondja, hogy az olasz szőlők egyharmadát ki kellene vágni és újratelepíteni. A világmárkává és megmondóemberré emelkedett márki becslése szerint az olaszországi ültetvények egyharmadán eladhatatlan szőlő terem, és ezeket piacképes fajtákkal kellene felváltani. Megítélése szerint ez a probléma egyrészt Olaszország középső részein súlyos, ahol többezer hektáron terem trebbiano („egy nem éppen izgalmas fajta”), illetve délen, különösen Szíciliában és Apuliában, ahol sokhelyütt 250 hektóliteres hektáronkénti hozammal dolgoznak.

A Master of Wine Intézet által szervezett londoni szemináriumon Antinori elmondta, hogy Olaszországban a szőlőtermesztés évszázadokon át a mennyiségre és nem a minőségre koncentrált, és az ültetvények egy jelentős része ma is ezt a hozzáállást tükrözi. „A múltban a borokat vagy házasították vagy exportálták, főleg Franciaországba, mint nagyon olcsó “vin ordinaire”, vagy vermut-alapnak használták. Most a vermutot már nehéz eladni, és ezeknek a termelőknek új piacot kell keresniük” – állítja Antinori. Előadásában azt is elmondta, hogy hektárok ezrei vannak kisgazdák birtokában, akiknek nincs forrásuk és a szándék is hiányzik belőlük a változtatásra. „Átalakítani ezt a többezer hektárnyi nem hatékonyan, nem a piac igényeinek megfelelően termelő területet nagy kihívás, és nehezebb feladat, mint gondolnák. Az egyetlen megoldás arra ösztönözni a gazdákat, hogy vágják ki a szőlőt, vagy telepítsék újra.” 

Érdekes és tanulságos az olvasók reakciója. A problémával vagy a javaslattal keveset foglalkoznak, viszont kapnak az alkalmon, hogy elmondják a véleményüket az Antinori borászatról: „Ami engem illet, szerintem Olaszországban a merlot, a cabernet és a chardonnay nagyrészét kellene kivágni, és a legjobb olasz helyi fajtákhoz ragaszkodni.” „Ez a nyilatkozat egybevág a brandek iránti elkötelezettségével (Bari reptér és a többi). Volt idő, amikor a Santa Cristina neves chiantinak számított, de most már a Villa Antinori sem az. További eurounalmas borokra számíthatunk.” „Bagoly mondja verébnek Antinori egy tömegtermelő, akinek le kellett vennie a Classico minősítést a Villa Antinori borairól, aki a brunellóját pancsolja, akinek az apuliai borai közepes- és magashozamú szőlők terméséből készülnek, és akinek az alap toszkán borán nyugodtan szerepelhetne a Gallo név is.”