A bővülések mindkét része mesébe illő sztori számunkra. Egyrészt Nagyrédén bérelünk közel egy hektárnyi területet. Egy szőlős topikban egy olvtárs jelezte, hogy ki akarják vágni a pinot noir ültetvényüket, mert kisfürtű klónjuk van, és azon nem tudnak annyit termelni, hogy megérje a jelenlegi üzleti modellben a fenntartása (a borvidéken évek óta 30-50 forintos szőlőárak a jellemzőek). Számomra ez kihagyhatatlan ziccer volt, kisfürtű, alacsony termést adó pinot noir, ráadásul egy meszes talajú szeles dombháton, ez több mint ígéretes. Minimum 10 százalékban az idén újjáélesztendő Nyitnikék és siller (az utóbbi két évben a kevés szőlőnkből inkább dűlőszelektált tételeket készítettünk) fűszereként is szolgál majd ez a pinot noir, de természetesen megcélozunk egy komoly önálló bort is onnan.

A Mocust színesítve még egy kis turánt és kékfrankost bérelünk a pinot melletti sorokból, de ami talán legjobban izgat az idei tervek közül, az a szintén Nagyrédén, egy keleti fekvésű, vörösagyagos területen bérelt egyharmad hektárnyi furmint terület. Jelenleg alig pár hektár furmint díszlik a borvidéken, miközben a filoxéra előtt a fehérek közt valószínűleg fontos szerepe lehetett. A szakmai kíváncsiságon kívül az is mozgat, hogy a furmint újjászületése az országban roppant izgalmas és fontos folyamat, amit kívülről nézni is izgalmas, de egy pici kísérlet erejéig is csatlakozni hozzá még örömtelibb.

A bővülés másik iránya is igazán különleges számomra, hiszen a Gereg egyik legizgalmasabb részén, egy kifejezetten kőtenger jellegű, a helyi kis falusi mini-bánya fölött közvetlenül húzódó parcellában gondozhatok egyelőre kétharmad hektárt, amit egy barátom vett meg, de minimum tíz évig saját gyermekemként kezelhetem a közel 40 éves tőkéket, amiket átoltunk jövőre syrah-ra és valószínűleg kékfrankosra (jelenleg saszla illetve Müller Thurgau).

Mozgalmas tavaszunk lesz, a szokásos tavaszi munkák mellett (támberendezés igazítás, hajtások lekötése), telepítés és átoltás is vár ránk. 1500 tőke rajnai rizlinget telepítünk el a Gereg egy hűvösebb, sovány talajú részén, valamint pinot noirra oltunk át tőkéket.
A metszés legünnepibb pillanata volt, amikor a geregi fiatal pinot noir ültetvényt metszettük, idén végre rendes termés várható, a 650 tőkéről talán összejön 200 liternyi, a 777-es klónból. 2010-ben még csak tíz liter lett ezeken a tőkéken, de nagyon bíztató ez a mini-tétel.

Ami viszont a 2010-es év legnagyobb meglepetését adta a birtokon, az a cabernet sauvignon. Október végén szedtük a teljesen egészséges fürtöket, 21 körüli mustfokkal, 3,6-os pH-val. Már egészen újszülött korában is meglepett a bor dús gyümölcsösségével, csiszolt, érett, háttérbe húzódó tanninjaival. Azóta abban az almasav is lebomlott (a villanyszámlánk azért ezt bánni fogja, több mint egy hónapig ment a hordó mellé állított kis olajradiátor), meglepően érett és harmonikus a bor, komoly felkészültségű kóstolók is nemegyszer tippelték már 2-3 évesnek íze alapján. A személyes örömön kívül azért is tartom fontosnak, hogy ez a bor megszületett, mert bizonyíthatja, hogy igenis van létjogosultsága a vörösnek a borvidékünkön: ha 2010-ből sikerül egy szép cabernet sauvignont-t produkálni, akkor az jó jel a jövőbeli terveket illetően vörösbor-fronton.

Úgy érzem azért a 09-es vörösök lesznek a következő egy-másfél év főszereplői a birtokon, különösképpen a Gereg, itt egyelőre úgy tűnik, bőven sikerült lekörözni a nálunk eddig etalonnak számító 07-eseket. Végre itt túlhaladtunk egy kompromisszumon, a korábbi 12 hónappal szemben ezek a borok körülbelül 20-22 hónapot töltenek a hordókban. Rövid zárójeles kitérővel hadd említsem meg eddigi egyik legfontosabb szakmai elismerésünket, ami roppant jólesett, és a Moric birtok mindeneséhez, Roland Velich-hez kötődik, történetesen hogy a 07-es Gereg kékfrankos valamilyen szinten maradandó élményt okozott neki a Dropshop-os fiúk szóbeli, és itt olvasható írásbeli tanúsága szerint.

A tél egyik igazi előrelépése közösségi szinten felénk, hogy egy lelkes kollégánk szervezésének köszönhetően végre elindult a közös gondolkodás a borvidéken: egy asztal mellett ülve már a harmadik, egy-egy fajta köré szervezett szakmai kóstolón vagyunk túl, és bebizonyosodott, hogy ez az origója minden további munkának, csak így születhet meg egy valóban működő, a szó szellemi értelmében is létező borvidék. Ha még bőven vannak is eltérő vélemények és természetesen egymástól gyökeresen eltérő célok, termelési modellek, az mégis biztos, hogy a tapasztalatcsere mellett a vélemények kulturált, de nyílt kimondása, olykor ütköztetése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy bármiféle fejlődés meginduljon a borvidéken.

Télen is sikerült néhány párját ritkító bor-élményben részesülnöm, talán legkiemelkedőbb a Szepsy Istvánnál és Demeter Zoltánnál tett túránk volt, gondolataik, munkájuk, boraik egytől-egyig sok erőt és inspirációt adnak a munkához, külön öröm volt ott is pohárban tapasztalni, hogy igazán kiemelkedő dűlők és szőlészeti munka mellett ott is gazdag és harmonikus borok születtek az extrém nehéz 2010-es évjárat ellenére. Ide kívánkozik egy gondolatsor, ami már régóta érlelődik bennem az objektivitás-szubjektivitás témakörben.

Meghatározó, akár jellemformáló élményekkel, komoly inspirációkkal lennék ma szegényebb, ha nem jártam volna Szepsy Istvánnál, Demeter Zoltánnál, Kaló Imrénél, Szentesi Józsefnél és még sok más kiemelkedő embernél. Szerintem ha nem lennék borász, csak mezei fogyasztó, akkor is ezt írnám, sőt azt is, hogy eme élmények után, az ott megszerzett tudás alapján jobban tudnék kóstolni, mint előtte. Bár ha belegondolok, ennél sokkal többről van szó. Arról az alapvető átlényegülésről, hogy mennyivel izgalmasabb nem csak esztétikai élményt keresni egy korty borban (bár ez is egy nagyon fontos, sőt, sarkalatos dolog), hanem a minőség gyökereit kutatva, a mozzanatokat rendszerezve megismerni egy tájat, egy falut, egy dűlőt, egy-egy fontos emberi mozdulatot.

És ez attól független, hogy a látogatás után, az idővel ülepítve az élményeket, és vakteszteken, kóstolásokon új benyomásokat szerezve sokszor egy korábbi óriási élmény éppen "a helyére kerül" mondjuk kiosztott pontszámban, szóval szerintem nem megy az objektivitás rovására a kezdetben felvállalt szubjektivitás.

Én abban hiszek, hogy nagy bor nincs magától, csak úgy véletlenül megszületve, és ha találkozom egy ilyennel, nagyon kíváncsi leszek rá egyből, hogy mik azok a források, ami miatt létrejöhetett ez a nagyság (a terroir meg a borász borról alkotott világnézete). Eddig még nem csalódtam. Ahol volt igazi varázslat a pohárban, ott találtam mögötte is, és az utóbbi kifürkészése, felkutatása is óriási élményeket adott.

Losonci Bálint (alias pinotnoir 777)