Andrew Jefford talált egy adatbázisóriást a globális borpiacról: Global wine markets, 1961 to 2009: a statistical compendium. Ez eredendően egy súlyos könyv, viszont ingyen letölthető pdf fájlként. A szerzők az Adelaide-i Egyetem professzorai, és a nemrég alapított Borgazdaságtani Kutatóintézetet vezetik. Az adatbázis valóságos kincsestár, se szeri, se száma az érdekes, meglepő, elképesztő adatoknak. Első körben idézek néhányat a Jefford által kimazsolázott tényekből, aztán jönnek az általam kicsipegetett szalmaszálak a magyar vonatkozású kazalból.

Jefford szerint a legtöbb ember azt hinné, hogy a nagy bortermelő országokban a szőlő fontos termény. Távolról sem az. Franciaországban a művelésbe vont földterületnek mindössze 4,3 százalékán terem szőlő, Olaszországban ez az adat 7,8 százalék. A két éllovas Portugália és Chile, csak ők ketten ugorják át a 10 százalékos küszöböt.

Ami a fajták sokszínűségét illeti, azt gondolnánk, hogy Olaszország verhetetlen. És a fajták számának tekintetében ez talán igaz is. Ám ha azt nézzük, hogy egy adott országban az öt legnépszerűbb szőlőfajta mekkora területet hasít ki magának a teljes tortából, akkor Portugália a legszínesebb, minthogy az öt vezető fajtára csak 24,6 százalék esik, míg Olaszországban ez az arány 38,2 százalék.

A hozamkorlátozást általában a minőség alapvető feltételének tekintjük. Vajon melyik országban tesznek erre a legnagyobb ívben? Jefford szerint Argentína szokott a szégyenpadon ülni, de a statisztikákból kiderül, hogy 13,2 tonna/ha-ral messze elmaradnak az USA mögött (17 t/ha). Ám ez is kevés a sereghajtáshoz: a fordított bajnok India 25.2 t/ha-os hozammal. Portugáliában ezzel szemben mindössze 4 t/ha-t szüretelnek.

Borexportban talán Franciaországot tippelnénk az első helyre, de valójában 21,3 százalékkal Olaszország vezet. Ennél meglepőbb adat, hogy 1961 és 1964 között az észak-afrikai országok uralták a piacot 54 százalékos részesedéssel.

Most jöjjenek a magyar vonatkozású érdekességek. A teljes bortermelés tekintetében (2005 és 2009 között) megelőzzük Ausztriát, de elénk került Brazília, Románia és Oroszország is.

Az egy főre jutó borfogyasztásban tizenkettedikek vagyunk, hajszállal megelőzve Uruguayt, Ausztráliát és Hollandiát. Viszont messze elmaradunk Ausztriától és Svájctól (a listát Portugália és Olaszország vezeti).

Az egy főre jutó borra költött összeg tekintetében (2009-es adatok) beférünk az első húszba. Az első helyen nagy testvérünk, Ausztria áll Franciaországot és Dániát megelőzve, közvetlenül előttünk Spanyolország, közvetlenül mögöttünk Németország. A GDP-hez viszonyított borra költött összeg azt mutatja, hogy erőn felül iszunk, vagy legalábbis nem panaszkodhatnak a borászaink: mindössze öten előznek meg bennünket (Portugália, Ausztria, Görögország, Argentína és Franciaország).

A teljes bortermeléshez képest az export Chilében, Ausztráliában és Moldovában a legmagasabb. A komoly bortermelő országok közül ebben az összehasonlításban csak Amerikát előzzük meg.

Tanulságos és szomorú, hogy a világexport egy palackra jutó átlagköltségéhez képest a 15-ös listán a tizenötödikek vagyunk, vagyis mi tudjuk a legalacsonyabb áron értékesíteni a borainkat.

Az ausztrál tudósok úgy tudják, hogy a négy legnagyobb magyar bortermelő cég 2009-ben a Tokaj Kereskedőház (7,7), az Egervin (4,8), az Oetker (2,2) és a Hilltop Neszmély (0,6) volt (zárójelben a piaci részesedésük százalékban) (a Varga Pincészetet kifelejtették?). (Az Egervin ellen 2009 tavaszán felszámolási eljárás indult. Azóta már a negyedik pályázatnál tartanak, de az egymilliárd forintot meghaladó árat senki nem akarja megadni érte.)

Ez csak random ízelítő volt, az adatbázisból még elképesztő mennyiségű izgalmas adat bányászható ki, érdemes beleturni. A végére néhány találós kérdés: Mi az öt legnagyobb termőterületű fajta Franciaországban? Olaszországban? Spanyolországban? Van-e a franciának és az olasznak közös metszete? Van-e a spanyolnak és az franciának közös metszete?