A Művelt Alkoholista történetének legolvasottabb posztja „Hogyan rendeljünk bort anélkül, hogy hülyét csinálnánk magunkból?” címmel jelent meg. A mostani bejegyzés fordít egyet a kérdésen, és arra próbál válaszolni, hogy „Hogyan rendeljünk bort okosan?”. A dolog szépséghibája, hogy egy amerikai szomelié tanácsain alapul, akinek nyilván sok szempontból mások a tapasztalatai, mint honi kollégáinak. Szamárvezetőnek azonban így is több mint ígéretes, és ha kedves olvasóink beszállnak az adaptálásba, akkor a közös bölcsesség összelegózhat egy alkeszes wikipédia szócikket. Szomeliék, vendégek segítsetek! 

Levi, a pohárnok-blogger a közelmúltban előadást tartott az éttermi borlapokról a New York-i Egyetemen, és ennek tartalmát öntötte posztba. Az előadás azonban nem a borlapok megtervezésével vagy a borok beszerzésével foglalkozott, ami Levi tulajdonképpeni munkája, hanem a fogyasztó szemszögéből közelítette meg a kérdést: Hogyan hozhatja ki az éttermi vendég a maximumot abból a dokumentumból, amit a kezébe adtak?

Első szabály: Kezd hátulról!

Komolyan. Ilyen egyszerű. A kezedbe nyomtak egy 30 oldalas borlapot? Nyisd ki a 30. oldalnál, és lapozz visszafelé! Miért? Hát mert mindenki más az elején kezdi. Vagyis mindenki ugyanazokat a borokat nézi meg, aztán a 15. oldal tájékán belefárad, és hasperká választ valamit. Ez pedig azt jelenti, hogy a többi borra rá sem hederítenek, azok ott árválkodnak a pincében, és érnek a palackban - ami könnyen azt jelentheti, hogy most élik a legszebb korszakukat.

De ha hátulról kezdem a borlap olvasását, akkor folyton sauternes-t kell innom? Szó sincs róla. Ellenben rábukkanhatsz egy veterán auslesére, amit húsz évvel ezelőtt „édes borként” vettek föl a borlapra, mára azonban az édesség szinte nyomtalanul eltűnt belőle. Vagy esetleg megtalálod a nagyobb űrméretű palackok listáját, és ezzel megütöd a főnyereményt. Az éttermekben a magnumok általában nagyon lassan fogynak, a legtöbb vendég elsiklik felettük mondván „Áh, mi nem iszunk annyit” - aztán persze mégiscsak két brunellóval zárják az estét. A magnumok tehát beragadnak, és csendben érnek az étterem pincéjében, ami azt jelenti, hogy a 75cl-es kínálatnál érettebb élményt kínálnak. Ráadásul, mivel nem fogynak, gyakori eset, hogy a koruk előrehaladtával sem emelik meg az árukat.

Második szabály: Ússz az árral szemben!

Olasz étteremben vagy? Akkor nehogy brunellót rendelj! Az olasz éttermekben mindenki a brunellókra izgul rá. Az árazásuk is ennek megfelelően történik, vagyis aránytalanul drágák. Ha olasz étteremben vagy, akkor rendelj burgundit, vagy kaliforniai cabernet-t. Mert ezek azok a borok, amik nem fogynak. Nem Romanée Contira vagy a legújabb kaliforniai kultusz-cabernet-re gondolok, ami azért került a borlapra, hogy az újgazdagoknak legyen mivel villantani. Nem, én arra az érett kaliforniai cabernet-ra gondolok, ami csak azért nem fogy, mert rossz helyre került. Ugyanez a szabály érvényes, ha klasszikus francia étterembe megyünk. Valószínűleg minden második törzsvendég burgundit iszik. Te keress inkább barolót a borlapon. Valószínűleg találhatsz érettebb példányokat, és ezek árban is kedvezőbbek, hiszen ritkán rendelnek belőlük.

Harmadik szabály: A legolcsóbb bort rendeld!

Nem viccelek. A borlap legolcsóbb borát. Aranyszabályként az él a köztudatban, hogy „A második legolcsóbb bort rendeld!”. Nos, én megsúgom, hogy amennyiben a borbeszerzés jól működik az étteremnél, akkor egy 30 dolláros bor csak úgy kerülhetett a borlapra, hogy a szomelié beleszeretett. Más ok nem lehet. Egy ilyen húzásért egyetlen pincér sem fogja vállon veregeti a pohárnokot, ezt elhihetik nekem. Szóval a szomelié fölteszi a borlapra a bort, és mi történik? Senki nem veszi, mert túl olcsó. Beragad. Árat emelni nem lehet, mert mi van, ha bejön valaki az étterembe, meglátja a bort, és azt mondja, „Az előbb láttam ezt a bort egy borkereskedésben fillérekért, itt mitől ment föl az ára?”. Így aztán a szomelié keze meg van kötve. És itt jössz te. Rendeld meg a borlap legolcsóbb borát! Néhány ritka kivételtől eltekintve meg fogsz lepődni, hogy mennyire jó a bor.

(folyt. köv.)