Őszintén szólva nem vagyok oda a bozsolé, de most úgy esett, hogy premier előtti este itthon várt egy igazi a Borkorzó jóvoltából. Hanem akkor már úgy illik, hogy ne tartogassam itt potyára, hanem a premier napjára, azaz november harmadik csütörtökére kóstoljam meg és posztoljam is ki a köz javára minden tétovaság nélkül. Hazafelé még beugrottam a Veritashoz a legismertebb és legtalálóbban elnevezett magyar bozsolé a bogyólé egy palackjáért és már készen is voltam a mini újborfesztiválra. Kidugóztam mindkét palackot, majd néhány korty után arra a rendkívül újszerű következtetésre jutottam, hogy nem kell mindig komolykodni. Jólesik néha csak léhán élvezni az életet és kortyolni az egyszerű, könnyű, gyümölcsös és finom borokat.

Vignerons de Sain-Bel Beaujolais Nouveau 2011

Élénk rubinszínnel és időről-időre feltűnő ibolyás csillogással mutatkozik be a pohárban. Illata intenzív, kedves, játékos és édes mégis könnyed hangulatú. Leginkább otelló-szőlőre és szamócára emlékeztető gyümölcsösség, egy kis savanyúcukor és a színéből visszaköszönő hatalmas csokornyi illatos ibolya próbálja elcsavarni az újborkóstoló fejét egyelőre az orrán keresztül. Szájban is az eddigiek szellemében folytatódik az élmény: hízelgő, zamatos, könnyed, nagyon jól iható bor ez a bozsolé. Térítőbornak is simán beválna: vébékás vagy édesvöröses tévelygők gyógyítására kiválóan alkalmas lehet. Persze, hogy nem a szerkezetről szól – épp csak annyi tannin és sav van benne, hogy jólesőn friss maradjon a korty a rengeteg finom, édes gyümölcs mellett is. Lecsengése finoman szárazba hajló, először hirtelen halkul, ám a vége, ha csendesebben is, de tovább marad. Borkorzó, 2275 Ft.

Vylyan Bogyólé 2011

Élénk, a franciánál árnyalatnyit sötétebb rubin színű, szintén nem mentes az ibolyás fényektől. Közepesen intenzív illatában epres joghurt, cseresznyebefőtt és egy csipetnyi édes fűszeresség. Halkabban, kevésbé harsogva mutatkozik be, mint az igazi bozsolé, persze mindez viszonylagos és karakterében azért igen hasonló. Ez ugye végeredményben egyáltalán nem meglepő, hiszen a technológia, ami ezeknél a boroknál meghatározó, lényegében ugyanaz. Szájban is folytatódik a párhuzamos történet. A struktúra azonos elveken nyugszik: sav és tannin épp megfelelő mennyiségben, bár a magyar szájíznek vagy adottságoknak köszönhetően egy cseppnyit több van belőlük, egy leheletnyit markánsabb a korty. Kell is, mert zamatokban, édes gyümölcsökben itt sincs hiány, még ha francia társát nem is tudja túlkiabálni. Lecsengése közepesen hosszú, száraz. Veritas, kb. 1800 Ft.

Arra a komoly konklúzióra jutottam, hogy mindkét bort nagyon jó inni, csúsznak, mint a veszedelem. Zamatosak, könnyedek, finomak, játékosak. Mosolygós öt pontot kap mindkettő (a francia szélesebbet), és azt bizony kénytelen vagyok bevallani, hogy kevés ötpontos bor esett valaha ilyen jól. Lehet, hogy mégis oda vagyok egy cseppet a bozsolé (és erről a partiról meg lemaradtam)?

A nagyon komoly bozsolé-induló kb. 4:00-nál kezdődik. Két-három pohár után kihagyhatatlan.